Komoly erőforrást fektetett az elmúlt években Joe Schoen a pass rusherekbe, hiszen először ledraftolta Kayvon Thibodeaux-t, az elmúlt offseasonban pedig egy csere keretében New Yorkba hozta Brian Burns-t, akinek nagy fizetést adott. Az eredmény eddig igen változatos, hiszen az eddigi mérkőzéseken vagy záporoztak a sackek, vagy csak a lefújás után találkoztak a védőink az ellenfél irányítójával. Most összehasonlítom a két edge rusherünk játékát az elődeikével. Figyelem, figyelem: sok szám és statisztika következik!
(Segítség a táblázathoz: a helyezés a win rate-re vonatkozik.)
Jason Pierre-Paul 
Kalandosan telt JPP pályafutása és ezt jól bizonyítják a számok is. A 2011-es volt a legjobb éve, hiszen a szezon hajrájáig ő tartotta egyben a védelmünket, így engem némileg meglep, hogy ilyen win rate-et produkált. Nagy számban váltotta sackre a nyomásokat és emlékezhetünk, hogy a Cowboys elleni idegenbeli győzelem során a végjátékban egy mezőnygólt is blokkolni tudott. A ’13-as szezont hátsérüléssel játszotta végig, meg is műtötték utána, de a régi színvonalon tért vissza, hogy a nagy szerződéshez érve lerobbantsa a fél kezét. Csodával határosnak számított a visszatérése, hiszen egy nagy kötéssel a kezén játszott és vélhetően ez volt az oka annak, hogy csak egy sackig jutott a comeback után, mert a hatékonyság tekintetében ez volt a legerősebb éve.
Justin Tuck 
Azon defensive endek közé tartozott Tuck, akik a futás elleni védekezésből is hatékonyan kivették a részüket, viszont a számok alapján a passzsiettetésben hiányzott tőle az állandó nyomás. Cserébe ezeket a játékokat rendre nagy százalékkal váltotta sackre, ez pedig komoly fegyver tud lenni ezen a poszton. A pályán kívüli szerepét sem szabad elvitatni, hiszen hosszú évekig a védelem csapatkapitányaként funkcionált.
Osi Umenyiora 
Tuckkal ellentétben Umenyiorának a pass rush volt a specialitása és ugyan a táblázatban nem szerepel, de fumble-t is gyakran erőszakolt ki. A 2007-es Super Bowl győzelem alatt ő volt az egyik legjobb passzsiettető a ligában, de a következő sikernél is remek évet futott. Coincidence? Érdekes, hogy a win rate tekintetében 2011-ben volt a második leggyengébb, pedig 10 sack felett zárt.
Brian Burns 
Rendkívül konzisztensen játszik Burns és azt a teljesítményt nyújtja nálunk, amit a Panthers-ben. A statisztikái alapján az elmúlt években sokat fejlődött a pozíció, hiszen hasonló win rate-nél sokkal előrébb végzett Umenyiora (JPP ’15-ös száma kérdéses, mert a legyűjtésben ott szerepeltek az 50%-nál kevesebbet játszók is, amely torzítást okozhat). Nem tartozik a Garrett, Watt, Hutchinson által képviselt csoportba Burns, azonban folyamatosan jó játékra képes, ez pedig sokat ér az NFL-ben. Megérdemelne már egy sikeres csapatot…
Kayvon Thibodeaux 
Gyakorlatilag értelmezhetetlenek Thibodeaux számai. Újoncként korrekt mértékben nyerte meg a párharcait, azonban ezeket csak kis számban tudta sackekre váltani. Tavaly úgy zárt 11,5 sack felett, hogy a jelen írásban szereplő legalacsonyabb win rate-et hozta és Wink Martindale védelmében egyébként sem szoktak brillírozni a pass rusherek. A nyomások negyedéből sack lett, ezt pedig hosszútávon nem lehet fenntartani, így várható volt a számok visszaesése. Igen ám, de az idei win rate-je indokolatlanul magas és a sérülését figyelembe véve a pressure számában sem áll rosszul.
Még egy statisztikát hoztam, amelyben összegyűjtöttem, hogy hány sacket szereztek a játékosaink mérkőzésenként:
- Umenyiora: 0,53
- Tuck: 0,45
- JPP: 0,52
- Burns: 0,56
- Thibodeaux: 0,46
Itt akár lényegesen magasabb átlagot is hozhatott volna JPP, ha nincs a karrierje kezdeti szakaszán a hátsérülése, majd a július 4-i balesete. Ezekkel együtt elmondható róla, hogy őt még elpusztítani sem lehet és a Buccaneers-ben is Super Bowl győzelmet ünnepelhetett. Valóban elmarad kicsit a sackek számában Tuck, Thibodeaux pedig maga egy külön kategória.
A bejegyzés megszületésének az oka, hogy az idő gyakran megszépíti az emlékeket és a legutóbbi két Super Bowl győzelem között azért a pass rush sem hozta mindig a várt teljesítményt, így úgy gondoltam, hogy a számokra hivatkozva összehasonlítom az akkori játékosainkat a mostaniakkal. Persze a teljes képet nem kapjuk meg ebből az írásból, de jól látszik, hogy mennyire befolyásolták JPP-t a sérülések, hogy milyen hatékonyan tudta Tuck sackké alakítani a nyomást és hogy valóban pass rush specialistának számított Umenyiora. A jelenlegi játékosaink közül Burns-nek a konzisztenciája tetszik és ugyan látható a plafonja, de 2023 óta gyakrabban veri meg a falembereket. Ennek a tekintetében brutálisnak tűnik, hogy néhány éve két első kört adott volna érte a Saints és óriási hülye a Panthers, hogy erre nem mondott igent. Thibodeaux egyelőre nem váltja be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket, hiszen egy 1/5-ös választottól többet várna az ember, ez a teljesítmény inkább egy 2. körös edge rushertől lenne rendben. A problémát abban látom, hogy egy bizonyos stílus ellen szenvedhet a védőnk, viszont amikor minden összeáll nála, akkor extraklasszis teljesítményre képes. Lesz még egy vagy két éve, hogy javítson ezen.
