Eltelt a szezon fele, a tavalyi 1-7-es kezdést 2-6-ra sikerült javítani, tehát kétszer annyi győzelmünk van, mint egy éve ilyenkor… Most azonban nem a csapatot fogom megvizsgálni, hanem a játékosaink PFF értékelését.

Offense

Ahogyan az előzetesen várható volt, a skill pozíciókon vagyunk a legerősebbek. Sterling Shepard viszi a prímet (78,2), aki a 21. helyen áll az elkapók között. Nem sokkal van tőle lemaradva Golden Tate (73,2), akinek a teljesítménye a 30. pozícióra elég. Előbbi az agyrázkódásai, utóbbi az eltiltása miatt hagyott ki 4 összecsapást, a statisztikáik pedig kísértetiesen megegyeznek:

• Shepard: 25 elkapás, 267 yard, 1 TD
• Tate: 23 elkapás, 280 yard, 1 TD

Vajon mennyire tudnak majd együtt is hatásosak maradni?

A kifordult bokája miatt egyelőre Saquon Barkley is limitált snapszámot kapott, de a nagy játékokon kívül továbbra is teljes mértékben helytáll. Nem az ő problémája, hogy Pat Shurmur nem tudja bevonni a passzjátékba, egészen a Detroit elleni meccsig kellett várni ahhoz, hogy egy értelmes play-t hívjunk rá. Jelenleg a 22. RB a PFF-nél (72,7).

Érdekes a megítélése Daniel Jones-nak, akiben valaki HoF QB-t lát, más pedig a turnoverei miatt aggódik. Az igazság vélhetően valahol félúton lesz, hiszen amikor elkapja a ritmust, akkor nagyon szép dolgokra képes, azonban bármikor benne van egy labdaeladás. A semmiből jövő INT-ket vélhetően ha minimálisan is, de redukálni fogja, viszont a passzai előtt is óvatosabbnak kell lennie, hiszen már a védő csúnya nézésétől képes elejteni a játékszert. 34 irányítót rangsorol a Pro Football Focus, ebből ő a 23. (65,7).

A tight endjeink közül Rhett Ellisonnak van jobb értékelése (18. hely, 69,8), pedig nem nagyon repül felé labda, mindössze 108 yardnál tart. Persze az ő valódi ereje a futásblokkolásban rejlik, bár az itteni számok alapján ebben is elég inkonzisztens. Ha így folytatja Engram, akkor akár az 1000 yard is összejöhet neki, bár ehhez azért kisebb bravúrra is szüksége lenne. Azt viszont nem lehet tőle elvitatni, hogy egy mérkőzés kivételével mindig legalább 40 elkapott yarddal zárt, ráadásul Darius Slaytonnal holtversenyben neki van a legtöbb touchdownja a csapatban. A blokkolás sosem lesz az erőssége, de úgy néz ki, hogy a drop problémáit többé-kevésbé letudta. A bemutatkozó szezonjában 11 elejtett labdája volt, azóta eddig 6. Már csak egy jó offensive coordinator hiányzik neki.

No és akkor a támadófal:

• Nate Solder: 64,9 (34.)
• Will Hernandez: 63,2 (30.)
• Jon Halapio: 52,1 (27.)
• Kevin Zeitler: 71,3 (12.)
• Mike Remmers: 61,7 (42.)

Hát nem egy diadalmenet maradjunk annyiban. Azt eddig is tudtuk, hogy Kevin Zeitler a legjobb falemberünk, bár az ő értékelései is visszaestek a korábbiakhoz képest. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mintha szigorúbban értékelné mostanában a PFF az OL-t, a guardok közül pl. mindössze öt játékosnak van 80 feletti értékelése. Azt gondolom, hogy rendben van a G párosunk, bár Hernandezzel kapcsolatban van némi hiányérzetem, de ha csak ennyi bajunk lenne Solderékkel, akkor összességében nagyon elégedettek lennénk. És hát igen, Solder. Élete legrosszabb formájában van, gyakorlatilag elkezdte Ereck Flowers-t kísérteni. Amikor lejárt a szerződése a Patriots-nál, akkor voltak olyan pletykák, hogy (elsősorban a fia betegsége miatt) akár vissza is vonulhat, könnyen lehet, hogy a rossz döntést választotta. Elkezdtük árulni, így vélhetően nálunk lefőtt neki a kávé. Mike Remmers és Jon Halapio pedig bukott történet…

Defense

No melyik pozíció a legerősebb? A belső védőfal! Hova igazoltunk új játékost? De nem kezdek el viccelődni, mert abból általában csak a baj van. Lássuk inkább a kezdő hármasunkat:

• Dexter Lawrence: 81,3 (13.)
• B.J. Hill: 80 (17.)
• Dalvin Tomlinson: 73,8 (32.)

MElléjük érkezett meg Leonard Williams, aki egyelőre nem brillírozik idén (62,5), de valljuk be, ez a 2019-es Jets kívülről és belülről is rohad.

Nem úgy kezdte a szezont Lorenzo Carter ahogy azt vártuk tőle, de a PFF-nél ő a negyedik legjobb emberünk a védelemben (72,4). Ami roppant érdekes, hogy Markus Golden a leggyengébb pass rusher (58,2), még Oshane Ximines is jobb nála (63,2), aki októberre felvette a láthatatlan mellényt. Jóval jobb játékos ennél Golden és vélhetően nagy pénzt kap valakitől a következő offseasonban, arról azonban egyelőre nem győzött meg, hogy lenne-e értelme belemenni egy bid warba.

A sérülések miatt kapott lehetőséget David Mayo, aki meglepően jól kezdett, de ezután beleszürkült a mezőnybe (70,8). A nagy problémája Alec Ogletree-nek, hogy sok szerelést szokott elhibázni, ami eléggé aggályos ezen a poszton. Idén már a nagy játékok sem jönnek tőle, így nem véletlen, hogy őt is elkezdtük árulni.

A legfájdalmasabb azonban a secondary, ami valljuk be tükrözi a valóságot. Kezdjük a cornerbackjeinkkel, akikről egy roppant kínos statisztikát osztottam meg a blog facebook oldalán. Janoris Jenkins a legjobb játékosunk, de ő is csak az 58. helyen áll a Pro Football Focus-nál (61,6). Nagy nyomott hagyott a készítőkben DeAndre Baker szezon eleji gyengélkedése (38,3), aki az utolsó előtti helyen áll a CB-k között. Az elmúlt mérkőzéseken elkezdte összekapni magát, a Lions ellen inkább Kenny Golladay klasszisának köszönhetően engedett néhány elkapást. Persze ez még mindig kevés. A slotban sem jobb a helyzet, Grant Haley is hasonlóan rossz játékot hoz idén (51,3).

Több szabadügynökhöz hasonlóan melléfogás volt Antoine Bethea, aki 35 évesen kikopni látszik a ligából, nincs már meg az atletikus képessége ahhoz, hogy kezdő szinten játsszon (61,3). Nála is alacsonyabbra értékelték Jabrill Peppers-t (57,1), ami nem feltétlenül tükrözi a valóságot, inkább a PFF pontozási rendszerének köszönhető. Sok szerelési kísérletet hiúsítanak meg róla (12 missed tackle), ráadásul coverage-ban sem ő a legjobb, bár a hozzám jutott adatok alapján annyira nem is borzalmas. Nála azonban szinte mindig ott az esély egy INT-re vagy egy kiharcolt fumble-re, ez a védelem pedig kiált a playmakerekért.