Folytatódott a rossz sorozat és a papírforma, sima vereséget szenvedett a csapatunk a Ravens ellen. DeVito nem tudta befejezni a mérkőzést, a védelem azt sem tudta hol van, de legalább ismét volt repülőgép.

Számítottam rá, hogy előbb-utóbb Tim Boyle-t is látni fogjuk, de az meglepett, hogy ilyen hamar. Agyrázkódás miatt a félidőben kiszállt Tommy DeVito, de sajnos addig is totál hatástalan volt. Boyle szintén borzasztó, de ő reményteljesebbnek tűnt. Lényegében Malik Nabers jelentette az egyetlen pozitívumot, hiszen ismét sok yardot szerzett, ráadásul hosszú hetek után ismét TD-nek örülhetett. Láttunk három elkapást Daniel Bellingertől és nagyon úgy tűnik, hogy amikor lehetőséget kap, akkor nem lóg ki lefelé. A gyenge irányítójáték miatt elsősorban a futások megállítására rendezkednek be az ellenfelek, ez pedig rossz hír Tyrone Tracy-nek, hiszen szinte semmi területe nincs a nagy futásokra.

Szétzilálta a védelmet Lamar Jackson. Hiába a 3 sack, a falunk ritkán ért oda az ellenfél irányítójára, az elhibázott szerelések pedig újra és újra előkerültek. Várható volt, hogy nem fognak úgy teljesíteni a váratlan lehetőséghez jutó defensive tackle-k, mint egy hete, de láttunk ennél nagyobb problémát is. A secondary-ben szintén a practice squad szökevényeket és az utcáról leigazolt játékosokat találtuk, az eredmény pedig magáért beszélt. Szinte mindig szabadon állt valamelyik baltimore-i játékos, ráadásul a védelem mély zónáit sem sikerült levédekezni. Sérülések ide sérülések oda, összességében óriási csalódás Shane Bowen munkássága.

Erről az összecsapásról sem akarok sokat írni és ez vélhetően igaz lesz a szezon hátralévő részére is. Elért a mélypontra a csapatunk, minden héten kidől egy kulcsemberünk és szemmel látható, hogy idén már a minél jobb draft pozíció a cél. A szurkolók türelme viszont elfogyott, aminek egyre inkább hangot adnak és óriási meglepetés lenne, ha túlélné ezt az évet a szakmai stábunk.