Eljött a december, ami azt jelenti, hogy a célegyenesbe érkezett az idei NFL alapszakasz. 5 mérkőzés van még hátra, amelyek bőven hoznak még fordulatot. A szurkolói szélsőség is utat talált magának, akik néhány hete még az 1/1-ről beszéltek, azok most a rájátszásról álmodoznak. Most következzen néhány sor arról én hogyan látom a csapatunk helyzetét és mit várok az előttünk álló bő egy hónaptól.
Elsőként rögtön leszögezném, hogy az edzői stábunk miatt a szezonban nem nagyon volt olyan pillanat, amikor komoly esélyt láttam arra, hogy a liga legrosszabb mérlegével végezzünk. Ugyan a COTY sem jelent garanciát a sikerre, például Matt Nagy a 2018-as címe után egyszer sem tudott pozitív mérleget összehozni a Bears-nél, de Tom Coughlin óta magasan Brian Daboll a legjobb vezetőedzőnk. A részéről a felkészülés során kerülhetett néhány porszem a gépezetbe, hiszen a szezon kezdetén erős kísérletezés folyt és ebben nem segített az erős sorsolás sem. Ehhez hozzáadódott a támadófalon belüli káosz, hiszen Evan Neal nem tudott előrelépni az újonc éve után, a folyamatos sérülések és a gyenge teljesítmények miatt pedig folyamatosan rotálni kellett. Az év elején a védelem is átrájóháznak bizonyult, az első öt fordulóban 30,6 pontot szereztek az ellenfelek.
A sérülésekről is beszélnünk kell, hiszen ennyi játékos kiesését még a liga legjobbjai sem tudnák fájdalom nélkül elviselni, egy középcsapatot pedig még jobban visszavethet ez. Daniel Jones ACL szakadás után lábadozik, Tyrod Taylor visszatérőben van az IR-ről, Darren Waller comebackjéről nincs infó, ráadásul fontos mérkőzéseket hagyott ki az offense két legjobb játékosa, Andrew Thomas és Saquon Barkley is. Az O line fiataljai sem jártak szerencsével, hiszen nem valószínű, hogy visszatér Josh Ezeudu, ráadásul John Michael Schmitz-nek és Evan Nealnek sincs teljes szezonja. A védelem azért szerencsésebb, ott Adoree’ Jackson vette ki a szokásos néhány hét betegszabadságát, a Patriots támadóegysége pedig Dexter Lawrence hiányát sem tudta kihasználni.
Rátérnék a „tankolás” mítoszára, amely komoly téma lett a Jets és a Raiders elleni vereség környékén. Szinte minden tekintetben a padlóra került ekkor a csapat, de már akkor is jeleztem, hogy borzasztó korai számolgatni, hiszen nagyon sok változás lehet még a szezon során, ami részben bekövetkezett. Azt se feledjük, hogy jövőre is Brian Daboll lesz a vezetőedzőnk, ő pedig egész egyszerűen nem teheti azt meg, hogy feladja a szezon második felét. Hiteltelenné válna a játékosok szemében és ugyan egy year to year leauge-ről beszélünk, de azért számos visszatérőnk lesz. A média is elég negatív sztorikat kreálna, amelyre ugrana a szurkolók nagy része. Fiatal a csapat átlagéletkora, hiányposztok pedig akadnak bőven, így ezek a mérkőzések jó esélyt jelentenek arra, hogy valaki jövőre kezdővé válhasson. Szép lenne egy top 3-as draft pick, ami egyébként még össze is jöhet, de a valóság szerintem sokkal inkább az, hogy ezeknél a csapatoknál valamivel jobbak vagyunk.
A Commanders és a Patriots elleni győzelmek után beindult a hype, amelyre ésszerű magyarázat nincs, ez pusztán csak emocionális töltetű. Elsőként abból ered, hogy a Raiders és a Cowboys elleni súlyos vereség után sokan voltak, akik egy győzelmet sem vizionáltak. A két nem várt siker és a playoff picture alakulása miatt a depresszió hurráhangulatba csapott át. Na de milyen is volt ez a két győzelem? A Commanders 0-5-ös turnover mutatóval támadhatott a végén a győzelemért, amely egy újabb labdaeladással ért véget. A Patriots-nál Chad Ryland egy extra ponttal felérő mezőnygólt hibázott, különben hosszabbítás lett volna és elnézve a két csapat formáját reális esély lett volna egy döntetlenre… Borzasztó munkát végzett mindkét ellenfelünk edzői stábja, gyengén menedzselt csapatok ellen sikerült szűk győzelmeket aratni. A Packers következik, akik ezen a héten a Chiefs, múlt héten pedig a Lions ellen nyertek és 3 meccses győzelmi szériában vannak. Velük, illetve a Saints-Rams párossal kellene küzdeni a PO-ért és mindketten jobb játékerőt képviselnek (a Saints-nek ráadásul nem is kell majd kimásznia a dome-ból). Talán senkinek sem gázolok bele a lelkivilágába ezzel az állítással, de ha nem érzelmi alapú cáfolatotok van, akkor ne tartsátok magatokban. Ehhez jön még két Eagles elleni csoportmérkőzés is, amelyek a Cowboys elleni blamáknál is csúnyábbak lehetnek. Persze lehet, hogy az utolsó héten „megkegyelmeznek” és a szertáros lesz az irányító, a konyhásnéni pedig a futó.
A másik ok pedig Tommy DeVito berobbanása, aki gyakorlatilag egy mém lett. Mindenképp dicséretet érdemel amiatt, hogy nem vonalkódos nadrággal lép pályára, próbálja élvezni a mérkőzéseket és tudja, hogy normál esetben nem jutna ekkora lehetőséghez. Összességében azonban be kell látni, hogy elsősorban az edzőinknek és a két gyenge ellenfélnek köszönhető az, hogy nem égeti meg magát és félő, hogy néhány hét múlva nagyon másképp fogunk vélekedni róla. A futójáték nem működik, DeVito nem tud ritmust adni az offense-nek, a hosszabb játékok pedig kevésbé lesznek hatékonyak az erősebb csapatok ellen. Szimpatikus játékosról beszélünk és könnyen azonosulni lehet vele, de elég komoly limitáltsággal rendelkezik. Daniel Jones és Tyrod Taylor játéka esetén sokkal simább győzelmeket élvezhettünk volna.
És milyen mérleget várok? Az Ealges ellen két sima vereség következhet, szerintem az utolsó fordulóban sem engedik meg maguknak azt a luxust, hogy vereséget szenvedjenek egy csoportrivális ellen. Nagy lendületben van a Packers és félő, hogy hengerelni fognak a Monday Night Footballon, de láttunk már olyat, hogy egy ehhez hasonló szituációban trollkodott egyet az élet. A Rams is inkább felfelé tart, mint lefelé, így a Saints ellen lesz a legnagyobb esély a sikerre. A papírforma alapján én itt maximum egy győzelmet várok, ezen kívül minden egyes W óriási meglepetés lenne.
Óriási szervezetlenség kell ahhoz, hogy egy csapat „elcsípje” a top 3 draft pick valamelyikét és jelenleg úgy néz ki, hogy sikerült elkerülni a totális összeesést. Azt se feledjük, hogy nem lett egy csapásra világverő alakulatunk, hiszen az offense szinte teljes átalakítást igényelne, a védelem pedig ilyen feltételek mellett csak a liga alja ellen jelent megoldást. A két győzelem során sem láttam a játékunkban azokat az elemeket, amelyekre szükség lenne ahhoz, hogy egy középcsapat ellen is reális győzelmi esélyünk legyen, így gyenge befejezést várok. Nagy mellénnyel azonban senki sem állhat ki a játékosaink ellen, hiszen az Eagles kivételével bárki ellen ott lehet a meglepetés.
