Végre véget ért az idei előszezon, ahol az utolsó mérkőzésen leginkább a második és a harmadik soros játékosok kerültek pályára. Ennek megfelelően alakult az összecsapás, így ne várjatok róla olyan terjedelmes írást, mint az elmúlt két héten.
Egyedül John Michael Schmitz volt az akit a kezdők közül játszani láttam, amit nem tudtam hová tenni és egy bokasérülés miatt idő előtt kiszállt a mérkőzésből. Állítólag semmi komoly, de kezd már zavaró lenni a centerünk sérülékenysége. Visszatért Evan Neal, de vele kapcsolatban sem változott semmi és engedett egy sima sacket Takkarist McKinley-nek, majd ő is kiszállt. Egyébként összességében elmondható, hogy McKinley és Leonard Taylor szétszedte a támadófalat, a többieket néhány játék kivételével nagyjából sikerült kontrollálni. Rajta kívül Josh Ezeudu sem találta a ritmust és egyértelműen hiba őt tackle-ként alkalmazni. A sackek számában Tommy DeVito-nak is volt szerepe és nem tudom hogy áll Drew Lock sérülése, de én nyugodt szívvel a gyakorlócsapatba tenném a közönségkedvenc irányítót. Ha nem elérhető az első read, akkor baj van, mert utána már nem látja a pályát és ha nincs lehetősége a menekülésre, akkor valószínűleg jön is a sack. Az offense legszebb játékát John Jiles mutatta be, amikor átugrotta a védőt és mintha vele lett volna a leginkább összhangban az irányítónk. Veszélyesebb célpontnak tűnik Miles Boykin, mint Allen Robinson és Isaiah Hodgins, bár csak a második félidőben kapott lehetőséget. Többször is szép folyosót nyitottak meg Dante Miller előtt és elégedett voltam vele, de az utolsó meccsen általában akkor adnak egy futónak ennyi lehetőséget, ha nem számolnak vele az aktív keretben.
A védelmet Israel Abanikanda semmisítette meg, egyszerűen képtelenek voltak szerelni a játékosaink a futót. Túl puhán próbálkoztak ellene és mindig levált az első kísérletről. Feléledtek a passzsiettetőink, Benton Whitley és Tomon Fox vitte a prímet és az előbbi szerintem hozzátett annyit, hogy a keretbe kerüljön, bár az első hetekben jó eséllyel csak az inaktívok között látnánk. Mindenképp kiemelném K.J. Cloyd nevét, hiszen 16 szerelést hozott össze a linebackerünk. Kijöttek a hiányosságai, több tackle-t is elhibázott, de hihetetlen energiával játszott és rendre a labda közelében tartózkodott. A preseason közepén érkezett és ilyen teljesítményt vársz egy olyan játékostól, aki az utolsó szalmaszálba kapaszkodik, hogy profivá válhasson. Majdnem összeszedett egy INT-t Alex Johnson, ami nagyban javíthatja az ő esélyeit is.
A special team nagyon nem remekelt. Egy Ayir Asante fumble-vel kezdődött a mérkőzés, amelynél rögtön az ellenfélhez került a labda, majd Bryce Ford-Wheaton és Isaiah McKenzie is majdnem összehozott egy turnovert.
Szó szerint fájdalmas mérkőzésen vagyunk túl, amelyen több játékosunk is megsérült és a roster aljának megfelelő színvonalat láttunk. Számos emberünket most láttuk utoljára és biztosan lesz akinek az NFL is bezárta az ajtaját. Az 53-as roster létrehozásában segíthetett ez az este az edzőinknek, de túl nagy következtetéseket felesleges levonni belőle.
