Nagyot fordult velünk a világ múlt vasárnap óta, hiszen hiába szereztünk meglepő győzelmet a New Orleans Saints otthonában, a csoportrivális Dallas Cowboys totálisan megsemmisítette a keretünket egy sérülésekkel tarkított mérkőzésen.

Alaposan kiörömködtük magunkat a Saints elleni győzelem után, hiszen 1993 után először sikerült New Orleans-ban nyerni, ráadásul 11 pontos hátrányt ledolgozva, hosszabbítás után jött össze a siker. Vajon egyszeri csoda volt vagy végre jobban fogunk figyelni a végjátékoknál?

Az első három játékhét csalódásai után összejött a bravúr a Saints otthonában és hosszabbítás után 27-21-re győztünk, amely a mai nap egyik legnagyobb bravúrját jelenti. 1993 után először tudtunk nyerni New Orleans-ban, ráadásul a 2019-es szezon után most láthatták először élőben a hazai szimpatizánsok a csapatukat, így pláne váratlanul jött a győzelem. Az öröm és az elfogyasztott sörök mennyisége miatt nehéz is most okosnak lenni.

Visszanéztem a Falcons elleni mérkőzés All-22 felvételeit és hát voltak érdekes dolgok. Most bemutatok egy-egy érdekes play-t.

Az előző hét után ismét saját magukat verték meg a játékosaink, egy olyan Falcons ellen sikerült vereséget szenvedni, amelynek három értékelhető drive-ja volt és újra lezárhattuk volna öt perccel a vége előtt a mérkőzést.

Két 0-2-es csapat találkozik. A kedvencünk, erről podcast kell! Empty a rendelkezésünkre állt.

Komoly bajban van a támadófalunk, hiszen az amúgy is gyengének várt csapatrészt elkezdték tizedelni a sérülések. A körülmények ellenére így is hősiesen helytálltak a játékosaink, azonban félő, hogy ez nem lesz mindig így, szóval elképzelhető némi átszervezés.

Gondolkodtam rajta, hogy esetleg podcast formájában közöljem a mérkőzésről alkotott első véleményem, hiszen nagyon nehéz egy ilyen vereség után leírni ezeket a sorokat. Lássuk miért.

Beigazolódtak a baljós érzéseink a szezonkezdetre, hiszen sima vereséget szenvedtünk hazai pályán a Denver Broncos ellen. A támadóink, a védőink és az edzői stábunk is totálisan leszerepelt a nyitányon és a tavalyi év hibái újra megismétlődtek.

A két pozitív írás után most visszahozzuk az elvárt hangulatot és azokat a játékosokat fogom felsorolni, akiknek a teljesítménye elmaradhat a várthoz képest. Kicsivel terjedelmesebb lista lesz, mint az előző.

A gyenge előszezon után kicsit alábbhagyott a lelkesedésünk, de szinte minden évben vannak olyan játékosok, akik jobban teljesítenek annál, amit várunk tőlük. Lássuk kik azok akiket esélyesnek tartok erre.

Tom Coughlin irányítása alatt a csapatunk legnagyobb problémája az állandó visszaesés volt. 2009-ben 5-0-ás, egy évvel később és 2012-ben pedig szintén 6-2-es kezdés után sikerült lemaradni a rájátszásról. Az elmúlt években megfordult a tendencia, rendre október végére eldől a sorsunk és a végén már csak kozmetikázni sikerül. Ebben mindenképp javulni kell, különben ismét elszállnak a reményeink.

Közel egy évtizede, 2012 óta leszállóágban van a csapatunk, évek óta esélyünk sincs a pozitív mérlegre. Az eddigi tapasztalataink alapján az idei szezonban sem várhatunk lényeges javulást, a szurkolók frusztrációja pedig talán sosem volt ennyire magasan, mint most. Meddig kell még ezt elviselnünk?

Hivatalossá tette a csapat az 53-as keretet. Lássuk is!

A harmadik előszezon mérkőzésen sem sikerült nyerni, ezúttal a New England Patriots ellen szenvedtünk vereséget hazai pályán. Természetesen nem az eredmény volt az elsődleges szempont, hanem a mutatott játék, ráadásul az első félidőben a kezdőink léptek pályára, akik igencsak felemásan teljesítették a kitűzött feladatot. Rájuk fogok koncentrálni a bejegyzésben.