Az első három játékhét csalódásai után összejött a bravúr a Saints otthonában és hosszabbítás után 27-21-re győztünk, amely a mai nap egyik legnagyobb bravúrját jelenti. 1993 után először tudtunk nyerni New Orleans-ban, ráadásul a 2019-es szezon után most láthatták először élőben a hazai szimpatizánsok a csapatukat, így pláne váratlanul jött a győzelem. Az öröm és az elfogyasztott sörök mennyisége miatt nehéz is most okosnak lenni.
Újabb kiváló héten van túl Daniel Jones, akire most sem lehetett panasz. A statisztikák ugyan még változhatnak, de ez nem sokat számít, hiszen John Ross-t és Saquon Barkley-t is megajándékozott egy hosszú játékkal, amelyek touchdownt értek, az interception pedig az első félidő végén egy hail mary után érkezett, amelynek így nem volt szerepe a mérkőzés alakulásában. Barkley egyébként teljes mértékben visszatért, mindössze egy carry-t kapott Devontae Booker. A földön sajnos így sem voltunk hatékonyak, még mindig túl sokat táncolgat a line of scrimmage-en a futónk, így pedig számos yardot hagy a pályán. Ugyan nem szerzett még touchdownt Kenny Golladay, de a mai nap folyamán átlépte a 100 yardos határt és végig olyan játékot hozott, amelyet egy első számú elkapótól várunk. Sikerült pótolni Sterling Shepardot és Darius Slaytont is, végre megtaláltuk Kadarius Toney-t, illetve John Ross is ki tudta használni a sebességét. Sajnos ismét benn hagytunk egy-egy 4th downt, amelyeknek nekimehettünk volna és javítanunk kell a futójátékon is, de a passzaink többnyire ültek és Daniel Jones-t is sikerült megvédeni. Tetszett, hogy 11 pontos hátrányból tudtunk felállni, nemcsak a screenre használtuk Barkley-t és a hosszabbításban is éltünk a lehetőséggel.
Az első félidőben jól működött a védelmünk, hiszen csak 7 pontot engedtünk, ezt követően azonban nagy visszaesés következett. A második félidő végén és a fordulást követően 4 Saints drive-ból 3 TD született, ez pedig majdnem a mérkőzésbe került. A második interceptionjét gyűjtötte be idén James Bradberry, de egyelőre csalódást keltően szerepel. A szerelésekkel is probléma akadt, két alkalommal is röhejesen engedtük be Taysom Hillt az end zone-ba. Egyik csapat sem szerzett sacket és néha az az érzésünk volt, mintha szándékosan távol tartanák a védőink magukat Jameis Winstontól. Egész éves problémát fog jelenteni a pass rush, ráadásul belülről sem érkezik úgy a segítség, mint azt várnánk és a jelek szerint ez a secondary sem elit. Egyet tehet a defense, minél kevesebb hibával kell játszaniuk és előbb-utóbb talán a bravúrok is jönnek.
Nem a legjobbkor hibázott Graham Gano, de várható volt, hogy előbb-utóbb jön egy kihagyott mezőnygól, szerencsére nem került a győzelmünkbe.
Nagyon kellett már némi sikerélmény és remélhetőleg ad némi lökést a játékosoknak ez a bravúr. Volt mit kijavítani az első 3 hét után és ha valóban harcban szeretnénk lenni az NFC East első helyéért, akkor főleg nehéz hetek várnak ránk. Így még jobban fájnak az eddigi vereségek, hiszen néhány play-en múlt az, hogy most 3-1-gyel álljunk. Nem fordult velünk 180 fokot a világ, de ez a győzelem talán elég lesz ahhoz, hogy legalább a kulcspillanatokban koncentráltabbak legyenek a játékosaink. Majd jön egy mélyrehatóbb elemzés is, ha kipihentem magam.
