Győzelemmel kezdte a csapatunk az előszezont, hiszen hazai pályán 14-3-ra sikerült nyerni a Detroit Lions ellen. Kis túlzással az eredmény itt csak másodlagos (persze azért mindig jó érzés a W), így jöjjenek az egyéni teljesítmények.
Nagyon nem találta a ritmust Drew Lock, látszott, hogy kizárólag Daniel Jones dolgozott az edzőtáborban az első csapattal, hiszen több átadás is repülhetett volna Malik Nabers felé, ráadásul egy INT-t is dobott a csereirányítónk. Nagyobb probléma, hogy csípősérülés miatt idő előtt kiszállt, de a hírek szerint akár vissza is tudott volna térni, így talán nem fogja ez befolyásolni a következő heteket. Komfortosabban mozgott nála Tommy DeVito, volt néhány szép átadása, de azért összességében elmondható, hogy a futójáték vitte az offense-t. Az egyik játéknál elmérte a first downt, túl hamar csúszott be, ami egy alapszakasz meccsen komoly fejtörést tudna okozni.
A futóink egytől egyig lenyűgözően szerepeltek. Megmutatta Tyrone Tracy, hogy nagyon nehéz levinni az első szerelési kísérletnél, számos yardot önerőből ért el. Ha így folytatja, akkor már az első héten 15-20 snapet kaphat meccsenként. A show-t Eric Gray vitte el, aki a pálya közepéről is betalált az end zone-ba, ráadásul öröm volt nézni ahogy a hintába ültette az egyik védőt. Az elkapásaival is veszélyes tudott lenni és egyértelműen jobb volt, mint tavaly bármikor. Megmutatta a sebességét Dante Miller, ha ma kellene kihirdetni az 53-as keretet, akkor minden bizonnyal ott lenne ő is.
Nem tudok túl sok jót mondani az elkapókról és a tight endekről, hiszen az előbb említett Gray zárt a yardok tekintetében az élen. Őt Tyree Jackson követi, viszont a nagy konkurencia miatt nehéz dolga lesz. Látszik rajta, hogy még irányítóként került a ligába, de én szívesen látnám őt a gyakorlócsapatban, hiszen fizikálisan jó alapanyagnak számít. Meglepett, hogy az első negyedben relatíve sokat volt fenn a pályán Malik Nabers és Jalin Hyatt, de szinte mindegyik újoncot és másodéves játékost szerepeltette Brian Daboll. Mint már írtam, hiányzott a Lockkal való összhang és szinte biztosan repült volna néhány átadás az első körös választottunk felé, ha Daniel Jones kezd. Na majd jövő héten.
Felemásan zárt a támadófal, hiszen néha túl nagy volt a nyomás az irányítónkon. Azért azt is tegyük hozzá, hogy az összecsapás elején a hosszú játékokkal próbálkozott volna az offense, de általában nem volt üres célpont, vagy az irányítóink nem merték elengedni a labdát. Több alkalommal megnyílt az út a futóink előtt és a korábbi években rendre viszontlátott kommunikációs zavart is sikerült mellőzni, nem láttunk olyan játékot, ahol blokkolatlanul robogott volna a backfielden a pass rusher. Egy-egy sérülés esetén a tackle-k között mindenképp gondban leszünk, hiszen Josh Ezeudu engedett egy csúnya sacket és gondban leszünk, ha a tétmérkőzéseken is pályára kell lépnie.
Aggódhattunk a védőfal miatt, de abszolút helytálltak, ráadásul különösen hatékonyak voltak a negyedik downoknál. Majdnem mindegyik defensive tackle villant egyet-egyet, a leglátványosabban pedig Elijah Chatman játszott. Ő leginkább a harmadik sor ellen kapott lehetőséget, így remélem, hogy jövő héten már eggyel „feljebb” is pályára léphet. Nagyon kellemes meglepetést keltett Boogie Basham. Szürkén játszott tavaly, ráadásul megörökölte Jihad Ward mezszámát, így ideális jelölt volt arra, hogy őt pécézzem ki, ehhez képest a defense egyik legjobbja volt. Ha így folytatja, akkor az első számú cserévé válhat, hiszen nagyon visszaesett Azeez Ojulari. Mögöttük dinamikusan mozgott Benton Whitley és Ovie Oghoufo, valamelyikük a rosterre kerülhet.
Könnyen lehet, hogy megvan a linebacker sorunk, bár kicsit aggasztó Dyontae Johnson bokasérülése. Nem véletlen, hogy az edzések során a kezdőcsapatban is lehetőséget kapott, hiszen mindig a labda közelében tartózkodott, amikor pedig lehetősége volt azonnal betört a LoS mögé és megcsinálta a szerelést. Hasonló jókat tudok írni Darius Muasauról is, becsülettel végezte a dolgát. Korábban sok jó LB játékot láttunk az előszezonban, amelyet nem sikerült megismételni a tétmeccseken, így ne szálljunk el, de biztató ez a kezdés.
A secondary-ben bemutatott egy INT-t Tre Herndon, ami akár a kerettagságot jelentheti neki még úgy is, hogy végül fumble-vel ért véget a labdaszerzés… Ügyesen olvasta Nate Sudfeldet, akinek mindenképp el kellett engednie a passzt a 4. downnál. A fizikalitásával tűnt ki Andru Phillips, bemutatott egy negatív yardos szerelést, ahol simán megállította a futót. Gervarrius Owens állatkodása is tetszett, amikor seggre fejelte a blokkolni igyekvő elkapót, majd abszolválta a szerelést is. Az ilyen play-ek sokat segíthetnek a helyzetén. Darnay Holmes-nak is lehetett volna egy interceptionje, de átszállt a kezei között a labda. A depth charthoz hűen nem a slotban, hanem az oldalvonal mellett játszott. Elsőre ez furcsa lehetett, de neki ez az eredeti pozíciója, az alacsony termete miatt mozgatták be középre.
Tetszett a special team munkája, folytatja a tavalyi jó teljesítményt Jamie Gillan, Miles Boykin pedig majdnem kierőszakolt egy fumble-t. Isaiah McKenzie rosszul kezelt egy puntot, de javítani tudott, így nem lett belőle probléma. Bejön ez az új irány.
A sérülésekről a mai nap folyamán kapunk választ és remélem, hogy senkinek sem kell kihagyni hosszabb időt, hiszen eddig kifejezetten szerencsések vagyunk ebben a tekintetben. Örülök a győzelemnek, bár ez a mérkőzés az 53-as keret kialakítása szempontjából fontos, hiszen kevés kezdőnk szerepelt. A passzjáték dadogott, a falak konzisztenciáján pedig javítani kell, de összességében elégedettek lehettünk. Folytatás jövő szombaton a Texans ellen, ahol valószínűleg még több kezdőnk is lehetőséget kap.
