Következzenek október legjobb Giants játékosai. Az előző havi kiadást itt találjátok.
Player of the month: Jason Pierre-Paul
Az előző hónapban a legjobb védőjátékosnak, most viszont már az egész csapat legjobbjának választom meg JPP-t. Az utóbbi évek legkockázatosabb választása volt az övé anno a drafton, hiszen komoly bust esélyt emlegettek nála. Kiváló fizikai képességeivel könnyen elboldogult az egyetemen, azonban az NFL-ben bizonyította azt is, hogy a játékhoz is remek ösztönei vannak. Gondolom mindenki emlékszek még vasárnapi pick-jére. Kiválóan vette észre, hogy nem érhet oda Romo-hoz, így egy lépést hátrébb lépett ezzel elkapva a Cowboys irányítójának labdáját. Gondolom arra is emlékszik mindenki, mikor a szintén első körös Tyron Smith-t takarította el az útból...:) Ugyan nem produkál olyan kiváló számokat mint tavaly, de így is a védőfal legjobb játékosa. Hiányában komoly gondok lennének a pass rush-sal...
Offensive player of the month: Ahmad Bradshaw
Azzal mindenki egyetért, hogy nem ez a hónap volt támadó alakulatunk legszebb 31 napja, ellenben Ahmad Bradshaw karrierje (egyik) legjobb mérkőzését játszotta a Cleveland ellen, mikor is kereken 200 yardot futott. Ezt követően a 49ers ellen "mindössze" a 100 yardos határt lépte át, ez azonban az elmúlt jó 45 meccsen csak neki és Marshawn Lynch-nek sikerült a Frisco ellen. Ugyan ezután a két mérkőzés után kissé megtorpant, de én mégis őt látom az offense októberi legjobbjának. Manning több "what the fuck" megmozdulást is bemutatott, melyeknek labdavesztés lett a vége, célpontjai közül pedig egyedül Cruz teljesített konzisztensen. Azért Bradshaw sem volt tökéletes, legutóbbi két mérkőzésén annyira nem szárnyalt és egy fumble-t is vétett. Úgy látszik újabban ismét elfelejtette ragasztóval bekenni a kezét.
Defensive player of the month, legnagyobb meglepetés: Stevie Brown
Ezzel a vezetéknévvel a Giants-ben csakis sikeres lehetsz. Andre után Stevie Brown is középpontba került. Mivel október MVP-je Jason Pierre-Paul lett, ezért a védők királyának mást kell megkoronázni. A választás nem eshet másra, mint a remeklő safety-re. Az 5 pickből négyet ebben a hónapban gyűjtött össze. Ha ez nem lenne elég, összesen 34 tackle-nél jár, amiből nyolcat legutóbb gyűjtött be. Az igazán emlékezetes játékai azonban az inteceptionök voltak. Leginkább az elsőnél csinált hülyét Romo-ból, mikor a semmiből érkezve lódulhatott meg a labdával az end zone felé. Ugyanakkor több szempontból is emlékezetes marad számára a csoportrangadó, mivel Dallas a szülővárosa. Az NFC Eastben ez így megy...Ogletree ex-New yorki lakosként alázta Coe-t a nyitányon, most pedig Brown vágott vissza.
Odaítéltem még egy díjat a safety-nek, mégpedig az újonnan elindított legnagyobb meglepetés elismerését. Azt hiszem ez sem lehet kétséges, senki nem várt ilyen jó teljesítményt a korábbi Oakland és Indianapolis játékostól. Kérdés hogyan alakul Phillips és Rolle sérülése és maradhat-e emberünk továbbra is a kezdőben.
Legjobb rookie: Rueben Randle
A pozitív elismerések közül talán ehhez kell a legkevesebbet nyújtani a pályán. Igaz ez csak a látszat, az újonc játékosok talán még jobban meg is szenvednek minden egyes pályán töltött másodpercért, mint társaik. Gondolkodtam, hogy Randle vagy Wilson legyen a hónap újonca, de inkább előbbi mellett döntöttem. Két jó mérkőzésen voltak túl mindketten, Randle a Cleveland ellen brillírozott és most a Dallas ellen kapott el egy 56 yardos átadást. Wilsonnak a megsemmisített 49ers ellen csodálhattuk meg bámulatos sebességét és persze ne feledkezzünk el arról sem, hogy a Browns ellen ő is megmutatta magát egy 40 yardos futás erejéig. Elkapónk teljesítményt ugyanakkor azért értékelem mégis többre, mivel ő akkor mutatta be ezeket a játékokat, mikor még teljesen nyílt volt a mérkőzés állása, ha pedig visszaemlékezünk Wilson TD futásából gyakorlatilag csak a vörös szőnyeg hiányzott. Aggodalomra azonban semmi ok, eddig úgy tűnik mindkét játékossal kiváló vásárt csináltunk. Az 1000 yardos idényeket egyébként sem az újonc szezonban kell hozni...Azt se feledjük, hogy punt returnerként is remek munkát végez. Hihetetlen magabiztos a labdák elkapásánál, ami igen nagy upgrade-t jelent az előző évekhez képest.
R.W. McQuarters award (legnagyobb csalódás): Justin Tuck
Szomorú erről írni, de Justin Tuck eddig nagyon nem találta önmagát. Mindössze egyszer tudta sackelni az ellenfél irányítóját, ennél pedig jóval több kell tőle. Gondoljunk bele, a sokat szidott Umenyiora is 3 sacknél jár. Igazából csak találgatni lehet mi lehet a védelem kapitányával. Egyesek szerint csak szimpla formahanyatlás, míg mások úgy gondolják, hogy az életkor kezd kifogni rajta. Jelenleg 29 éves, nyolcadik idényét tölti a ligában, néhány szép szezon még hátravan pályafutásából. Azt se feledjük, hogy tavaly sem játszott jól sérülései miatt, amikor viszont felépült, akkor elsöpört mindenkit maga elől. Lehetséges, hogy ismét ez lehet a probléma, a Cowboys ellen vizsgálták is az oldalvonal mellett. Tuck mellett mások is pályáztak a díjra. Gondoljunk Antrel Rolle-ra, aki minden mérkőzésen elnéz legalább egy olyan játékot, amiből minimum 50 yardot kapunk. Vagy ott van például Ramses Barden. Tippeljétek meg az utóbbi négy fordulóban hány elkapása volt! Megvan? Oké, akkor most ezt szorozd be nullával és meg is kaptad a helyes eredményt.
