Az idei esztendő sajnos idejekorán véget ért számunkra, így nem maradt más mint értékelni az éves teljesítményt. Ezt posztokra lebontva teszem meg és az irányítóinkkal kezdem.
Quarterback poszton nagy szerencsénk van, hiszen Eli Manningnek eddig egy mérkőzést sem kellett kihagynia. Nézzünk csak végig az NFC Eastben, volt hogy Romo-t játékosaink tették IR-re, Vick szinte minden évben kihagyott néhány mérkőzést, RGIII-t pedig bemutatkozó évében sem kímélték. Más szempont alapján is szerencsés helyzetben van Manning, hiszen profi pályafutása során egyelőre csak Kevin Gilbride-dal dolgozott együtt. Sok kritikát kapott már az offensive coordinator, de nagy szerepe volt neki is a két Super Bowl győzelemben illetve abban, hogy Eli az NFL legjobb irányítói közé csatlakozott.
Az utóbbi évek egyik központi kérdése volt, hogy elit irányító-e Manning. Érzésem szerint 2009-ben megmutatta már igazi képességeit (no és persze anno a Super Bowlon), hiszen a futójáték akkor kezdett el igazán hanyatlani így a passzjáték került előtérbe. Ez aztán odáig fajult, hogy tavaly szinte egy pass heavy offense-t láthattunk. Az idény elején egy félreértelmezett rádióinterjú alaposan borzolta a kedélyeket, amelyben azt kérdezték alanyunktól, hogy mit gondol magáról egy szinten van-e Brady-ékkel. Eli egy egyértelmű igennel válaszolt, amit számtalanszor visszahallottak a szurkolók a médiából. Panasz azonban nem lehetett és játékosunk szinte egymaga vitte be a csapatot a rájátszásba.
Idénre azonban megváltozott valami. Hogy mi, arra nem lehet egy mondatban választ adni. Egy címvédő csapatnál szinte mindig tényező a siker utáni elégedettség, ami a teljesítmény rovására is mehet. Vagy az alapszakaszban vagy a rájátszásban, de előbb-utóbb előjöhet a motiválatlanság. Jason Pierre-Pault hallhattuk is szenvedni, hogy nincs meg benne a 2011-es szenvedély.
A sérülések szintén nagy szerepet játszottak az offense teljesítményében. Nicks az offseasonban a lábát törte, a 2. héten pedig ismét megsérült és a legutóbbi jelentések alapján 6-8 hét pihenő várt volna rá. Nem is volt meg vele a ritmus később sem. Az idény előtt az egyik legfontosabb játékosunknak tartottam őt, ezt most is fenntartom, nélküle nem lehet a tavalyi teljesítményt produkálni. Egy sikeres passzjátékhoz egy jó irányítóra jó elkapókra és a köztük meglévő összhangra is szükség van.
Végül pedig maga Manning is elismerte, hogy ennél bizony több kell és a következő szezonban jobban kell játszania. Három egymást követő szezon után passzolt 4000 yard alatt. Igaz nem vagyok híve az ilyen statisztika adatoknak, hiszen édesmindegy, hogy valaki mondjuk 3950 vagy 4130 yardot passzolt, de valamit azért megmutat ez is. Fájó volt látni a 3 meccses touchdown nélküli sorozatot, ilyet azelőtt csak bemutatkozó évében láttunk Eli-tól.
Ugyanakkor a szép pillanatokról is meg kell emlékezni, például a Tampa Bay Buccaneers elleni 510 passzolt yardról. Remek game winning drive-ot vezetett a Redskins elleni hazai mérkőzésen, a Packers ellen pedig ismét formába lendült. A New Orleans elleni 52 ponthoz 4 touchdownnal járult hozzá Manning, a széteső Eagles ellen pedig az egyéni rekordot jelentő 5 darab 6 pontot érő átadást adott. David Carr idén sem kapott érdemleges szerepet, róla nem sok mindent lehet elmondani.
Fájdalmas év volt ez a várakozásoktól némileg elmaradó passzjátékkal. Erre a csapatrészre is egy hullámvasút pályája volt a jellemző, hiszen egy-egy remek mérkőzés után többször is egy totális kilátástalanság következett. Az offseason alatt leginkább ezen kell dolgozni, végig kiegyensúlyozott teljesítményre lesz majd szükség, ha versenyben akarunk lenni a rájátszásért. A szájízem tehát keserű, ez bizony csak egy közepes teljesítmény volt.
Értékelés: C
Potenciál: A
