Kijött Daniel Jeremiah top 50-es listája, amelyről érdemes beszélni kicsit. Személy szerint jobban adok azon szakemberek véleményére, akik nem a mainstream média tagjai, de azért érdemes odafigyelni DJ gondolataira is, hiszen nem ma kezdte, ráadásul az insider infói különösen sokat érhetnek a draft környékén. Lássuk.
Nem kell sokáig görgetni az első meglepetésig, hiszen Malik Nabers elé tette Rome Odunzét. Mindketten kimagasló tehetségek, azonban a dolgok jelen állása szerint Nabers az ígéretesebb elkapó és szerintem közelebb van Marvin Harrisonhoz, mint a Washingtonnal egyetemi döntőbe jutó játékoshoz. Tartom a korábbi állításom és meglepődnék Odunze 1/6-on történő draftolásán, hiszen négy irányítót és két elkapót várok a legjobb 6-ba. Brian Thomas Jr. a negyedik, ebben nincs meglepetés, hiszen szépen lassan borítékolhatjuk az ő első körben történő kiválasztását is. Erre rajta kívül Adonai Mitchellnek és Ladd McConkey-nak lehet komoly esélye, mindketten szurkolhatnak azért, hogy a Chiefs válassza ki őket. A 40 yardja ellenére sem rangsorolnám ilyen magasra Xavier Worthy-t és összességében elmondható, hogy itt már másképp tenném sorba az elkapókat.
Az irányítók között nincs meglepetés és szerintem ez így van jól. Caleb Williams az egyértelmű no1, őt pedig Drake Maye és Jayden Daniels követi. Számos kérdőjel van Maye játékával kapcsolatban, azonban Daniels sem tűnik biztosabb húzásnak, a North Carolina QB-ja pedig egyrészt fiatalabb, másrészt nagyobb potenciál van benne, így jobban megérné a kockázatot. Egyelőre konzervatívabban közelíti meg J.J. McCarthy-t DJ, hiszen a 20. helyen tartózkodik a big boardján, de engem továbbra is meglepne, ha nem trade-elne valaki érte. Bo Nix és Michael Penix esetén már komoly limitáltsággal kell számolni és egy ideális világban ők csak akkor lennének első körösek, ha valaki visszajön értük az 5. éves opció miatt, persze lehet, hogy Sean Payton ezt másképp gondolja.
Közös a szeretet Brock Bowers irányába és nem csodálkoznék, ha a tavaly bevált tight endek után valóban kiválasztanák a top 10-ben.
Komoly érdeklődés lehet az első kör közepén a támadó falemberek iránt, akiknél jelentőset változtak mostanában a rangsorok. Itt továbbra is Joe Alt az első, amivel egyetértek, a Notre Dame-ról érkező falemberekkel ritkán lehet hibázni. Utána mindenki kiválaszthatja a neki szimpatikus OT-t és választék van, hiszen Olu Fashanu, Taliese Fuaga és Troy Fautanu is top 20 prospect, csak össze ne keverjük őket…
Nem találunk olyan magasan rangsorolt pass rushert, mint tavaly vagy 2022-ben, de nincs durva különbség Laiatu Latu, Dallas Turner és Jared Verse között. Akármelyiküket kiválaszthatják elsőként és vélhetően az is döntő lesz, hogy az adott csapatnak milyen stílusú védőre van szüksége. Szem előtt kell tartani, hogyha valakinek nagyon kell egy edge rusher, akkor ebből a hármasból kell választania.
Kevés szó esik a defensive tackle felhozatalról, de a második körben érdemes lesz figyelni rájuk, hiszen egyedül nem tud mindent megoldani Dexter Lawrence.
Gyenge a linebacker class, amelyből kiemelkedik Edgerrin Cooper, rajta kívül pedig nincs más első kört érő játékos.
Óriási magabiztosságot áraszt magából Terrion Arnold, így nem csoda, hogy ő a legjobb CB, de az is tetszik, hogy nincs tőle messze a listán Quinyon Mitchell. Hiába járt kis iskolába, a Senior Bowlon gyakorlatilag mindenkit levett a pályáról. Kedvelem Cooper DeJean játékát is, akinek a személyében egy kiváló fehér cornerbackkel gazdagodhat a liga. Anno safety-ként kezdett, a sérülések miatt azonban a pálya szélére került, ahol helytállt és ott ragadt. Ennis Rakestraw Jr. és Nate Wiggins személyével kapcsolatban vannak kérdéseim, velük óvatos lennék.
