A második NFC North csapat ellen vívott csatából sem sikerült győztesen kijönni, vereséget szenvedtünk a Green Bay Packers otthonában. Ugyan láthattunk egy-egy remek egyéni teljesítményt, de az összkép ismét pocsékra sikeredett és reális esély gyakorlatilag nem is volt a győzelem megszerzésére.
Meglepő taktikával kezdett a Green Bay, Rodgers-ék próbálták futtatni az órát, hogy minél kevesebbet legyen fenn a sérülésekkel teli védelmük a pályán. Persze később kiderült, hogy felesleges volt ennyire óvatoskodniuk, hiszen Manningék szinte végig tanácstalanok voltak. Míg ellenfelünk touchdownokat szerzett, addig támadóink erejéből csak mezőnygólokra futotta. Csak a szerencsének és Janoris Jenkins-nek köszönhetjük, hogy az első félidőben nem dőlt el a mérkőzés, cornerbackünk egy szerencsés és egy bravúros interceptiont is szerzett. A második félidőre megtorpant a Packers offense is és a két pontatlan irányítónak "hála" field goal csatát láthattunk. A negyedik negyedre ez 14 pontos hátrányt jelentett, amin csak kozmetikázni sikerült, igaz azt stílusos módon, hiszen Beckham bravúros mozdulattal húzta le a levegőből a labdát és a lassítás sem mutatott elegendő bizonyítékot arról, hogy kilépett volna. A védelem sajnos nem tudott újabb 3 & outot kiharcolni, így elmaradt a meglepetés.
Az első két hétben korrekt játékot láthattunk az offense-től, de a Redskins mérkőzés hajrája óta mintha eltört volna valami. Az rendben van, hogy a Vikings védelme hasított, de a mai estén sokkal több pontot lehetett volna szerezni. Kb. 4 olyan játék volt mikor Manning passzolt kicsit pontatlanul, az egyik esetben Will Tye-nak szabad útja lett volna az end zone-ba. Egyedül Beckham jelentett konzisztens célpontot, bár a tőle megszokott 100 yard körüli teljesítménynek a közelébe sem tudott érni. Rajta kívül Bobby Rainey volt még megjátszható, aki keményen odatette magát minden egyes play-nél. Eli-nak többször is menekülnie kellett, négyszer sackelték, Ereck Flowers-nek borzalmas meccse volt. Sajnos emiatt a hosszú passzokat most sem sikerült elővenni. A negyedik negyedben egy ilyen átadást láthattunk, abból kis híján INT lett. A Packers védelme a liga egyik legjobbja a futás ellen, így most ott sem sikerült haladni. Hogy elkerüljék a nagy játékokat mindkét safety mélyen helyezkedett el és még így is értékelhetetlen volt a futójátékunk, ráadásul emiatt a big play-ek is elmaradtak. Ugyanakkor egy-egy lehetőség lett volna, ezekkel kell élni. Az NFL-ben az különbözteti meg a jó együtteseket a rossztól, hogy előbbi kihasználja ezeket az alkalmakat, utóbbi pedig folyamatosan arról beszél, hogy mi lett volna ha. A jó hír viszont, hogy kis odafigyeléssel és precizitással nagyot léphet előre ez az offense. Az utolsó TD is nagy pluszt adhat, érzésem szerint a teljes csapatrész gödörben volt és Manningnek sem tett jót, hogy majdnem három mérkőzésen át nem adott touchdownt.
A védelem egy fokkal jobban szerepelt, bár a megfelelő jelzőt itt sem használhatjuk. Ahogy már korábban említettem nálam Jenkins volt a mai MVP, szinte hiba nélkül játszott. A két labdaszerzés önmagáért beszélt, főleg a második interception volt olyan, hogy azt még egy elkapó is megirigyelte volna. Az egész secondary jól játszott, a körülményekhez képest kihozták magukból majdnem a maximumot. Aaron Rodgers-t nem lehet kikapcsolni, maximum lelassítani, de nem a defensive backeken múlott a vereség. Azért sem, mert a pass rush most is nagyon halovány volt, az első félidőben rendre 4-5 másodpercet hagyott a védőfal a passzra. Ez megengedhetetlen, a nagy beruházások után többet várna az ember. A második játékrészre egy kicsit feléledtek a defensive endek is és a nyomás hatására sikerült meghiúsítani egy-egy átadást. A javulás egyébként abból állt, hogy Jason Pierre-Paul és Olivier Vernon helyet cserélt... Vajon ennyi lenne a kulcs? Keenan Robinson coverage-ban mutatta meg magát, többször is jól követte a tight endeket. Eli Apple már az elején újra kidőlt és félő volt, hogy Dominique Rodgers-Cromartie-t is elveszítjük ma estére, de ő vissza tudott térni. Randall Cobbot nem sikerült megfogni, mindig a fontos pillanatokban lépett elő. Ezek közül az egyik 3rd down helyzet különösen fájó volt, mikor több védő sem tudta a földre vinni. Ilyen hibának nem szabad többet előfordulnia. Sajnos a futás elleni védekezés is összeomlott, Eddie Lacy lubickolt a védők között.
Súlyos heteken vagyunk túl, amelyre némileg számítani is lehetett, hiszen manapság nem győzni járnak a csapatok a Minnesota és a Green Bay otthonába, de a Washington elleni zakó nagyon csúnyán fest a mérlegben. Az NFC East túlteljesíti magát, a Dallas Cowboys 4-1-es mérleggel vezeti a csoportot úgy, hogy Tony Romo még mindig sérült. Szinte mindhárom csoportriválisunk a fiatal játékosaira támaszkodik és nem is hibáznak, csapatunknál pedig a rutinos szekció is rendre csődöt mond. Két lehetőséget látok, vagy megrázzák magukat a kulcsembereink és nem teli gatyával állnak ki, vagy pedig október végére elbúcsúzhatunk az idei szezontól is. Egy hét múlva a 3-2-es mérlegű Baltimore Ravens látogat New Yorkba, utána pedig Londonban nézzük meg a Los Angeles Rams elleni mérkőzést. Mindkét csapat verhető, de egyben rendkívül veszélyes ellenfelek is. Még két botlás és lehúzhatjuk magunkat a WC-n, azonban próbálok hinni abban, hogy az utolsó drive hatására megváltozott valami a fejekben és olyan lendülettel rohamoznak majd Manningék mint azt tették az elmúlt két évben.
