Végre valahára NFL mérkőzésen láthattuk a csapatunkat, a Cleveland Browns együttesét fogadtunk az előszezon első fordulójában. A semleges szurkolók számára is ez lehetett az egyik legérdekesebb összecsapás, hiszen Baker Mayfield és Saquon Barkley személyében pályára lépett az idei draft első két választottja, ráadásul Pat Shurmur a Cleveland Browns vezetőedzője is volt. Gyors értékelő következik.
Komoly figyelmet kaptak az irányítók, hiszen gyakorlatilag minden játékosnak bizonyítania kell. Mindig gyengén játszik a preseasonban Eli Manning, szüksége van néhány drive-ra ahhoz, hogy formába lendüljön és azon kívül, hogy az egyik játéknál ismét elesett a saját lábában lényeges információ nem derült ki róla. Ellenben Davis Webb nagyon komolyat rontott a megítélésén, hiszen az első hat átadásából egy sem lett sikeres. Látszott rajta, hogy nagyon nagy lámpalázzal lépett pályára, meg akarta mutatni, hogy egyszer a kezdőben lesz a helye és a nagy akarásnak nyögés lett a vége. Gyakorlatilag csak a checkdownokat tudta értékesíteni, azon kívül totálisan homály volt. Ugyanakkor ne szálljunk el vele kapcsolatban, érdemes hallgatni Howard Cross-ra, aki szerint ez a játék sem a világ vége és részben egyet is értek vele. Tavaly augusztus óta nem lépett pályára Webb, a tavalyi edzéseken a scout teammel készült, nem várhatjuk el tőle, hogy azonnal brillírozzon. Mondjuk azt fájdalmas volt nézni amikor a második negyed végén nem maradt már idő a spike-ra és a mezőnygól helyett a félidő következett... Kyle Lauletta azt hozta amit hoznia kell egy újonc irányítónak, nála is a biztonsági játékok kerültek előtérbe. Alex Tanney is lehetőséget kapott, de az ő játékának a nagy részét már nem láttam, inkább az alvást választottam néhány perccel a vége előtt.
Úgy mutatkozott be Saquon Barkley, ahogy azt mindenki megálmodta. Rögtön egy 39 yardos futást láthattunk tőle, amelyben megmutatta a laterális agilitását és a remek gyorsulását, gyakorlatilag 230 fontosan rendelkezik olyan sebességgel mintha 200 körül lenne. Ezen kívül nem tudott kibontakozni, de szerencsére nem is erőltettük őt túlságosan. Inkább a cserékről kell beszélni, hiszen Jalen Simmons és Robert Martin is villogott és komoly szerepe volt ebben a támadófalnak is, akik igen jól nyitották meg előttük az útvonalakat. Szerencsére az oldalvonal mellett pihent OBJ és az elkapók közül is a depth chart alsó felét volt érdemes figyelni. Sokat láttunk Hunter Sharpból, akinek figyelmesebbnek kell lennie, nem mindig tudta elkapni a felé szálló átadásokat. A statokat nézve Marquis Bundy-nak volt egy 39 yardos átadása, de erről én már valószínűleg lemaradtam.
A támadófal is kettőzött figyelmet kapott, amely még kissé ingoványos talajon áll. Nem is lehetett mást várni, hiszen teljesen felforgattuk a tavalyi kezdőt, egyedül Ereck Flowers maradt meg hírmondónak és ő is átkerült a jobboldalra. Egy Mychal Kendricks sackben mutatkozott meg az eredmény, amelynél rosszul osztották el a játékosok a védőket. Az első sor nem tudta kellőképp segíteni a futójátékot és Barkley nagy játéka is lehet, hogy másnál 2-3 yardos play lett volna (erről beszéltem a podcastben, hogy kell a jó futó is). A cserék jobbak voltak, főleg a második félidőben tudtak dominálni. Ugyan ők sem az ellenfél kezdőivel találkoztak, de jó volt látni, hogy a rutinosabb játékosok azt hozták, amit várhatunk tőlük.
Át is térhetünk a védelemre, ahol nagyon sok függ a védőfalon. A futójátékot meggyilkoltuk. 33 kísérletből 50 yardot szerzett a Browns, ez gyakorlatilag semmi. A passzjátékkal már akadtak problémák, kevés nyomást helyeztünk az ellenfél irányítóira és szép kis Mayfield show-t gyártottunk a Hard Knocks-ba. Persze ne vegyük el az 1/1-es QB érdemét, úgy játszott ahogyan játszani kell egy ilyen potenciálú játékosnak. Damon Harrison továbbra is őserő lesz középen, míg Kerry Wynn a special teamben vétette magát észre egy kiharcolt fumble-val.
A linebackerek közül talán az első David Njoku touchdown maradt meg bennünk először, hiszen nem tudott lépést tartani Alec Ogletree a tight enddel, de a linebackerünk belülről érkezett, így totálisan esélytelen is volt. Meglepően későn kapott lehetőséget Calvin Munson, pedig véleményem szerint hátrébb tudná szorítani a Herzlich-Armstrong páros valamelyikét.
A secondary, főleg a cornerbackek gyászosan nézett ki. Ugyan többször is rajta voltak az elkapón, de ritkán tudták megcsinálni a játékokat és számos esetben 2-3 yardról figyelték az ellenfelet, valamint több nagy játékot is engedélyeztek. A pass rush sem volt kiemelkedő, ezek a játékosok pedig képtelenek arra, hogy 4-5 másodpercig kövessék az elkapókat. Jelen pillanatban Janoris Jenkins az egyetlen klasszis cornerünk, Eli Apple-t is alaposan megforgatták. Nem szoktam az első preseason meccs alapján vészmadárkodni, de itt komoly gondban lehetünk.
Elsőre egy gyors véleményre futotta az energiámból, de le fogom tölteni a mérkőzést és a korábbi évekhez hasonlóan részletesen is ki fogok elemezni egy-egy játékot. Nagyjából azt kaptam amit egy 3-13-mal záró, átalakuló csapattól kapni lehet. Döcögés a légi támadások abszolválásában és azok kivédekezésében, de alázás a földön. Kissé vegyes szájízzel feküdhettünk le aludni, hiszen az O line egy-egy hibáját mindenki kritikusnak éli meg és a passzsiettetés, valamint a secondary is hagyott némi kívánnivalót maga után. Ugyanakkor azt tudom mondani amit korábban is, hogy ne írjunk még le senkit és a kezdőket se ezek alapján a drive-ok alapján ítéljük meg, hiszen az alapszakasz egy teljesen más kávéház lesz.
