A tegnapi nap során írtam egyet arról, hogy mi okozhat javulást a következő két-három évben. Sajnos azonban az élet nem mindig ilyen szép és hiába vagyunk három éve a szopórolleren, ez még nem jelenti azt, hogy automatikusan sikeresebb szezonok következnek. Elő lehet készíteni a papírzsebkendőt, hiszen a mai napon depresszívre veszem a hangvételt.

Fentről érdemes kezdeni, hiszen a tulajoknak is komoly szerepe van a jelenlegi helyzet kialakulásában. Egyértelmű, hogy a szeretett csapatunk egy konzervatív nézetű, elsősorban a hagyományokra építő franchise. Ez számos esetben előny, hiszen még mindig hallani olyan nyilatkozatokat a játékosoktól, hogy látszik a jól felépített struktúra (és ez azért némileg független az eredményességtől). Kiváló alapokat fektetett le néhány évtizede Wellington Mara, de összességében szükség lenne némi modernizációra is. A halála után a fia John lett az utódja, aki Steve Tisch mellett a csapat tulajdonosa. Utóbbiról ritkán hallunk és Marától is nagyobb aktivitás kellene. Nagy hiba volt a bye week alatti csend, magyarázatra szorulna a jelenlegi helyzet. Véleményem szerint még mindig a 30-40 évvel ezelőtti elgondolások alapján működik a klub, ez pedig közel sem biztos, hogy továbbra is jó recept. Az edzői felfogásban például Bill Parcells és Tom Coughlin az etalon, akik a legjobb vezetőedzők között voltak a maguk idejében, de Coughlinnál is látjuk, hogy mennyire vakvágányra tette a Jaguars-t. Egyértelmű, hogy minden tiszteletet meg kell adni ennek a két szakembernek, hiszen jelen pillanatban egy pozitív mérlegnek is örülni tudnánk, viszont ez már egy másik NFL, nem az amiben ők nevelkedtek.

Az állítás többnyire igaz Dave Gettlemanre is, aki ugyanennek a korszaknak a terméke. Tökéletesen megmutatja ezt az a kijelentése, miszerint a mai fociban jól kell futnod, meg kell állítanod a futást és a passzjátékot. Azt gondolom nem kell mondanom, hogyha egy Super Bowlra esélyes csapatot akarsz kiállítani, akkor csak nagyon kevés gyenge pontod lehet, így gyakorlatilag mindenben jónak kell lenned. Nálam viszont aggályos, hogy rögtön a futójáték az elsődleges egy pass happy ligában. Egyértelműen szükség van arra is, hiszen nem sokra megyünk egy féltökű egydimenziós támadósorral (most egyébként ugyanezt látjuk, csak fordítva). Az viszont még nagyobb gáz, hogy a három játékelemből egyedül csak a jó run defense valósult meg. Ugyan viszonylag nagy yardmennyiséget engedünk a földön, viszont átlagosan csak 3,9 yardot, ami ennél a statisztikánál kicsit fontosabb szám. És mire megyünk vele? Semmire, gyakorlatilag átjáróház a D, megesznek minket a passzokkal. A másik hangzatos kijelentés a futójáték feltámasztása volt, amely gyakorlatilag egyedül Saquon Barkley nagy játékai miatt működött amikor működött, és ez összefügg a támadófal botladozásával, amelynek a megerősítésére szintén erősítést kaptunk. Ezek miatt tehát szkeptikusak lehetünk Gettleman munkásságával kapcsolatban, hiszen Jerry Reese is hasonló hibákat követett el.

A legnagyobb kritikát az edzői stáb érdemli meg. Nem jó szívvel írom ezt le, hiszen abszolút jó embernek tartom Pat Shurmurt, aki a McAdoo féle káosz után nyugalmat hozott és eddig a második bukott évét is balhék nélkül hozza le. Mint vezetőedző azonban nálam megbukott. A mérkőzéseinek mindössze a 28 %-t tudta megnyerni úgy, hogy ez már a negyedik szezonja. Azt hiszem a live-ban is elmondtam, hogy nincs problémám azzal, ha egy olyan HC-t szerzünk meg, aki korábban egy más csapatnál sikertelen volt, viszont így a negyedik szezonjában ez már több mint aggályos. Offensive coordinatorként minőségi munkára lehet képes Shurmur, a főnöki széket azonban valószínűleg nem neki találták ki. Mike Shula nagyjából olyan, mint Mr. Bean macija, James Bettcher pedig nem tud hatékony védelmet kialakítani. A segédedzők közül az OL edzőnek, Hal Hunternek és a secondary főnökének Everett WIthers-nek jár a citromdíj. Abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy megtartja a vezetőség az edzői stábot és legfeljebb látszatintézkedések történnek. Ezt leginkább a folyamatossággal és a relatíve nyugodt körülményekkel indokolnák. Elég egy vagy két győzelem és teljesen testhezálló lépésnek gondolnám ezt. Majd beáldozzuk valamelyik segédedzőt, esetleg coordinatort és csókolom. Nem néztem utána, de nem tartom valószínűnek, hogy az elmúlt 20 évben volt-e olyan HC, aki négy ennyire borzasztó év után még maradandót tudott alkotni. Egy dolog elősegítheti még Shurmur elküldését, mégpedig az, hogy ezzel védheti be magát Gettleman. A csapatot átalakította és ha azt vesszük a támadóknál továbbra is veszélyes játékosaink vannak, akár mutogathat is az edzőkre, hogy miattuk döcög a szekér.

No és a játékosok. Egy valamit gyorsan leszögeznék. Ez a keret nem playoff minőségű. Akárki akármit mond, ezzel az állománnyal  bárkitől óriási bravúr lenne a pozitív mérleg. A mostaninál azonban több van a tárban, nagyjából a 6-10 vagy a 7-9 lehet a „jó” mérleg egy legalább átlagos edzői stábnál (ha megnyerjük mindegyik meccsünket, akkor a következő szezon első meccsén mindenkinek fizetek egy kört). Nagyon sok múlik Daniel Jones-on. Hiába áll össze a kereted többi része, ha nincs meg a megfelelő QB akkor maximum középcsapat lehetsz. Korrekt teljesítményt nyújt Jones, de még nem lehet száz százalékosan kijelenteni, hogy ő a mi emberünk (és most hagyjuk azt a közhelyet, hogy semmit sem lehet biztosra mondani), ez pedig egy negatív írás, szóval ebből az irányból kell megközelítenem a kérdést. Elsőként a rossz képzés terelheti vakvágányra a fejlődést, számos esetben láttuk már mennyire fontos az edzői munka az irányítóknál (gondoljunk csak Jared Goffra). Mint minden rookie QB-nak, így Jones-nak is számos hibája van. A leglátványosabb a magas turnover szám. Ugyan nincs kellő mennyiségű adat róla, de véleményem szerint nem ő lesz a legpontosabb játékos a hosszú passzoknál. Igaz adott esetben nincs bajom a távoli bombákkal, néha meg lehet húzni, max a punt helyett jön egy INT. És hogy mi kell a fumble-k elkerüléséhez? Hatékonyabb lábmunka, jobban kell érezni a zsebet, átkalibrálni a „belső órát”. Amennyiben ezt nem sikerül megvalósítani, úgy komoly gondok lehetnek a jövőben az irányítójátékunkkal. Ha valami rosszat írok Jones-ról, az könnyebben említésre kerül mintha valami jót, így utolsó mondatként megjegyezném, hogy jelen pillanatban nagyobb esélyt látok arra, hogy kezdő szintű játékos lesz, mint arra, hogy nem.

Persze nem áll itt meg az élet, van még 52 játékos akiknek teljesíteniük kell. A támadóknál nem meglepő módon továbbra is a falba kell invesztálni, hiszen ahogy korábban Jerry Reese, úgy eddig Dave Gettleman húzásai sem jöttek be. Készüljünk fel, hogy továbbra is látnunk kell a roppant inkonzisztens Nate Soldert. Ennek két oka van. Egyrészt kevés a jó falember, másrészt „mindössze” 6,5 millió dollárt spórolhatunk meg a 19 miskás fizetéséből, így ár/érték arányban nem találnánk jobb megoldást. Egy első vagy egy második napos rookie-t azonban le lehetne ültetni mögé a padra, aki egy év belerázódás után a kezdőben köthet ki. Bevált nálunk valamikor is ez a megoldás? Nem nagyon. Press F to pay respects. Arról már nem is beszélek, hogy a túloldalon Mike Remmers is csak vészmegoldás, Jon Halapio pedig gyenge center, szóval jöhet a segítség. A védelemben gyászosabb a helyzet. Belső falemberen kívül mindenhová elfér az erősítés. Markus Golden szerződése lejár, így Lorenzo Carter és Oshane Ximines marad a két passzsiettetőnk, a linebackereket Alec Ogletree nevével lehet fémjelezni, a secondary-ben pedig Jabrill Peppers és Janoris Jenkins a top, akik közül az utóbbitól vélhetően elköszönünk télen. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyelőre óriási bustnak tűnik DeAndre Baker, ráadásul Corey Ballentine is keres önmagát, Julian Love-ot pedig nem nagyon mertük még a pályára küldeni.

Számos újonc és másodéves fiatal van rosteren, akiket hajlamosak vagyunk túlértékelni. Tavalyhoz képest nagyon visszaesett Saquon Barkley, ami miatt elsősorban a szezon eleji bokasérülését és a támadófalat okolom, de nem lesz probléma vele. Ellenben nem tudott szintet lépni Will Hernandez és a relatíve jó játéka ellenére B.J. Hill sem azokat a statokat hozza, mint tavaly, Lorenzo Carter pedig vélhetően mindenkinek csalódást jelent. Idén egyelőre igencsak biztató Dexter Lawrence és Darius Slayton is, ráadásul ahogy írtam Daniel Jones sem égette meg magát. Nagyon rosszkor jött Ryan Connelly sérülése, a többiek pedig egyelőre nem győztek meg engem. Korrekt fiatal mag van kialakulóban, de látok arra esély, hogy a 2014-es class-hoz hasonlóan ezeket az évfolyamokat is jóval gyengébben fogjuk értékelni néhány év múlva, mint most.

A pozitív jövőkép után tehát most elkészítettem a negatívot is. Összegezve a leírtakat, változtatni kell a tulajdonosoknak a nézeteiken és számos esetben határozottabb fellépésre is szükség van. Ezek részben ugyanúgy igazak Dave Gettlemanre, aki mintha 2003-ban maradt volna. A draftjai nagyjából rendben vannak, a cseréi azonban többnyire nem váltak be és a szabadügynököket sem jó érzékkel szerezte meg. Az edzői stábbal lehetünk a legelégedetlenebbek és ahogy írtam el tudom képzelni, hogy megtartjuk Shurmurt. Végül a játékosainkról elmélkedtem, akik között számos kérdőjelet találunk, az újonc vagy a másodéves embereinknél pedig nem lehet még biztosra mondani, hogy milyen jövő is vár rájuk. Mindenképp meg akartam vizsgálni az optimista és a pesszimista oldalról is a jövőt, szerintem így lehet igazán átfogó képet kapni. Hétről hétre elmondom és leírom az ezzel kapcsolatos véleményeim, kommentben pedig Ti is kifejthetitek az álláspontotok!