Az idei szezonban is alaposan beragadt a csapatunk, ezúttal a Vikings ellen szenvedtek súlyos vereséget a játékosaink. Kicsit mélyebben is beleástam magam a számokba, most pedig ezzel jövök.
Az offense-ben 7 játékosunk játszotta végig a mérkőzést. Jó hír, hogy egyben maradt az egyébként elfogadhatóan teljesítő támadófal, rajtuk kívül pedig Daniel Jones és Malik Nabers volt fenn végig. A túloldalon három ilyen játékost találunk Bobby Okereke, Deonte Banks és Tyler Nubin személyében. Tovább folytatódik tehát Okereke bámulatos szériája, az pedig biztató, hogy már az első héten megkapta Nubin a lehetőséget. Mellőle csak egy play-nél hiányzott Jason Pinnock. Meglepően kevés snapet kapott Jalin Hyatt (15) és mindössze 9 passzjátéknál volt fenn a pályán. Egyértelműen Devin Singletary a kezdő RB (50 snap), Tyrone Tracy pedig az elsődleges helyetteseként (14 snap) funkcionált. Nagy a szeretet Theo Johnson irányába, azonnal ő lett a kezdő TE (60 snap). Visszatérve a védelembe, a fal szélét „kiközösítette” magának a Brian Burns-Kayvon Thibodeaux páros (48-41 snap), rajtuk kívül pedig csak Azeez Ojulari kapott lehetőséget. A DT-k között a rotáció a domináns, hiszen Dexter Lawrence a play-ek 67 százalékánál terrorizálhatta a Vikings O line-t. A teljes ligát tekintve ő volt a leghatékonyabb pass rusher az első héten, viszont nagyon érezhető volt a hiánya, amikor pihentették. Érdekes, hogy senki sem volt a sérültlistán, de nem kapott lehetőséget Micah McFadden (és Isaiah Simmons sem). Deonte Banks túloldalán Adoree’ Jacksont és Nick McCloudot rotálták az edzőink, az elsődleges slot CB pedig CorDale Flott volt annak ellenére, hogy az edzőtáborban kizárólag az oldalvonal mellett kapott lehetőséget és rögtön egy kierőszakolt fumble-vel mutatkozott be Andru Phillips. Kisebb sérülést szenvedett McCloud, így nem lepődnék meg, ha a 2. játékhéten már teljes értékű kezdővé válna Jackson.
A passzjáték totálisan romokban hevert és ez elsősorban Daniel Jones-nak köszönhető. A PFF statisztikái alapján átlagosan 5 yardot töltöttek el a levegőben az átadásai és mindössze egy 20 yardnál hosszabb játékot láthattunk. 5 dropot írtak be az elkapóknak, amelyekből azért több esetben is földönkívüli bravúr kellett volna az elkapáshoz, annyira pontatlan volt a passz. A futójátékokat vegyesen kombinálta Brian Daboll, viszont a leggyakrabban a szélső play-ekkel próbálkozott. 5 játékot hívott a bal, hármat pedig a jobb oldalra, de ezekből mindössze 21 yardot sikerült szerezni. Abból viszont volt egy szép futásunk, amikor a LT és a TE közötti lyukat támadta Singletary. Nem lepődnék meg, ha egy run heavy gamplannel vágnánk neki a vasárnapi washingtoni túrának.
Komoly figyelem övezi a megerősített támadófalat, akikre mindössze 1 sacket írtak rá az 5-ből. 11 nyomást engedtek a játékosaink, ebben a tekintetben Greg Van Roten (4) és Jermaine Eluemunor (3) volt a leggyengébb.
Mint már említettem, irreális teljesítményt nyújtott Dexter Lawrence. 6 nyomást és 1 sacket láttunk tőle, ráadásul az interception is legalább 50%-ban az ő érdeme volt. A védelem sem játszott jól, de ő egyértelműen kiemelkedett. Mindössze 1-1 pressure-t láttunk a passzsiettetőinktől, ráadásul Burns (5,6%) és Thibodeaux (5%) win rate-je is borzasztó. Sajnos semmi sem jött be a felélesztésüket illetően, hiszen feltűntek a védőfal bal- és a jobboldalán 7-tech-ben és wide 9-ban is, de ez nem az ő délutánjuk volt.
Coverage-ban felemásan alakult Deonte Banks teljesítménye, hiszen engedett egy 44 yardos elkapást Justin Jeffersonnak, viszont azon a játékon kívül nem nagyon láttuk a liga egyik legjobb elkapóját. Az engedett touchdownért sem tudom hibáztatni, egész egyszerűen nem szabad egy az egyben hagyni Jeffersont az end zone közelében. A probléma forrása nem Banks volt, hanem a nem létező pass rush és ugyan kaptunk még egy csúnya TD-t, de összességében nem tudom hibáztatni a secondary-t. Változtatták a helyüket a szélső cornerbackjeink (pl. Banks közel azonos snapszámot töltött el a pálya mindkét oldalán), viszont a matchup tekintetében is változatosan alakult a szerepkörük.
