Manapság nem könnyű dolog Giants szurkolónak lenni, hiszen kedvenc csapatunk büszke tulajdonosa az elmúlt 3 év legrosszabb összetett mérlegének - és igen, ebben benne van a 0-16-os Browns is. A probléma sajnos sokrétű, ezer és egy oka van a hosszútávú rossz szereplésnek, egy dolog azonban mindegyik, hozzánk hasonló csapatra igaz: nem tudunk draftolni.

A konstans rossz mérleg nagyjából egyetlen pozitív hatása az, hogy általában nagyobb reményekkel és izgalmakkal várjuk a tavaszi egyetemi játékosbörzét, hiszen megadatik az a lehetőség, hogy a legjobb(nak vélt) egyetemi sztárokból válogasson a FO, azonban hiába a jó pozíció, úgy tűnik évek óta nem sikerül profitálni a magas pick adta előnyökből. Leginkább az első körös játékosokat fogom vizsgálni az elmúlt 7-8 évből, mivel tőlük várhatja jogosan egy csapat a legnagyobb hozzáadott értéket, illetve rájuk szokás alapozni egy jól működő franchise jövőjét.

2012 - 1/32 - David Wilson RB / Virginia Tech

Friss bajnokként utolsóként húzhattunk a 2012-es Drafton, ahol a Virginia Tech futójára, David Wilsonra esett a választásunk. Ez a pick annyiból védhető, hogy a keret összességében még egészen egyben volt, szükség volt egy átlagosnál azért jobb futóra, valamint ekkor még talán nem volt annyira ciki futót relatív magasan választani. A történetet ismerjük, második szezonjában karrier végét jelentő nyaksérülést szenvedett, így számára és számunkra is hamar véget ért az álom.

2013 - 1/19 - Justin Pugh T / Syracuse

A korábbi Syracuse tackle korrekt húzásnak bizonyult, igaz kiválasztásakor sokak reachnek érezték. Első évében RT-ként dobták a mély vízbe, hibái ellenére is már ekkor ő számított a legjobb játékosnak a kezdő támadófalban, s nyugodtan kijelenthetjük, hogy ekkor indult el az a borzalmas O-line haláltusa, ami a mai napig tart. Később Guardként is játszott, összességében nagyon nagy panasz nem lehetett rá, rookie szerződését (4+1 év) kitöltve azonban eligazolt a csapattól, hosszú távon sajnos belőle sem profitáltunk.

2014 - 1/12 - Odell Beckham Jr. WR / LSU

Beckham kiválasztása némileg meglepő volt, hiszen ekkor már bőven égető szükségünk lett volna egy jó tackle-re, azonban egy pickkel korábban a Titans elhalászta előlünk a mostanra háromszoros Pro Bowler Taylor Lewant, így BPA alapon érkezett meg a ligába OBJ. Egy 12 meccses, rekordokkal és látványos elkapásokkal megszórt rookie év után joggal gondolhattuk azt, hogy Beckham lehet évekig a mi Julio Jonesunk, aki bármikor robbanthat egy meccsgyőztes, 70 yardos slantből TD-t. A sérülések neki sem kegyelmeztek, azonban abszolút elsőszámú elkapóként játszott -és viselkedett-, így az akkor még frissen GM székbe kerülő Dave Gettlemanra várt a feladat, hogy hosszútávú szerződést kössön a játékossal. Ez meg is történt, azonban a franchise körüli és az öltözői hangulat ekkorra már a béka segge alatt volt, így mindössze egyetlen év után vettünk neki egy nem retúr jegyet Ohioba… Technikailag tehát megkötötte második szerződését a csapattal, azonban emiatt mégis úgy tekintek rá, mintha rookie éve után távozott volna.

2015 - 1/9 - Ereck Flowers T / Miami 

Ez volt az az év, ahonnan nézve már semmi nem működött. Az OT need ekkorra talán égetőbb volt, mint valaha, azonban mindenki kedvenc Ereckjé(jé)t általános meglepetés fogadta, hiszen az látszott, hogy a testi adottságai megvoltak, technikában viszont nagyon messze volt még attól, amit egy top10-ben választott játékostól várhatunk. Flowers, Beatty sérülése miatt hirtelen kezdő LT-ként találta magát, a szokásos rookie hibákat leszámítva mégis egy korrekt szintet tudott lehozni, valamint úgy tűnt, hogy vezéregyénisége is megvan ahhoz, hogy a kritikus pillanatokban erőt tudjon lehelni az egységbe. Ennél nagyobbat azonban nem is tévedhettünk volna, Flowers-nek évről évre sikerült alulmúlnia önmagát, konkrétan a liga egyik legrosszabb LT volt. Az edzői stáb kétségbeesetten próbálta őt játszatni a jobb oldalon is, mindenki emlékszik mekkora sikerrel járt ez a próbálkozás is. Flowers már az 5. éves opció lehívásáig sem jutott el, így egyértelmű bust. 

2016 - 1/10 - Eli Apple CB / Ohio State

“Eli a Nagy Almában!” - mi baj lehet ebből, korábban ugyan ez a felállás két SB győzelmet ért! - gondolhatta az átlag szurkoló. Jó esély volt a 2016-os játékosbörzén a CB pickre, azonban floridai Vernon Hargreaves számított jobb játékosnak a poszton, így a mock draftok gyakorlatilag 90%-ban az ő neve szerepelt a Giants mellett. Jerry Reese azonban mégis csak Jerry Reese, a móka- és meglepetésember -sajnos nem a jó értelemben- , így inkább Apple nevét karcolta rá arra a bizonyos cédulára. Az irányító mellett a CB az a poszt, ahol nagyon nagy váltás van a college és NFL foci között, így nem volt meglepő, hogy kezdetben párszor megégették, ennek ellenére voltak szép megvillanásai - TD-t megmentő, Marvin Jones elől leütött labda az oldalvonal mellett, ma is szívesen emlékszek az ilyenekre vissza az ember. Hiába a one year wonder NYPD (New York Pass Defense), minden mese előbb-utóbb (ez esetben sajnos előbb) véget ér, a védelemmel együtt Apple is elindult a lejtőn, harmadik szezonjában néhány hétnyi szenvedéssel egy meleg, baráti kézfogás után tovább is küldtük a Saints-be egy negyedik körös pickért cserébe, ebből a projektből sem lett újabb két bajnoki cím.

2017 - 1/23 - Evan Engram TE / Ole Miss

Elérkeztünk az első játékoshoz, aki még mindig a keret tagja a fenti nevek közül. Az elmúlt évek egyetlen kiugró szezonjának köszönhetően az első kör utolsó harmadában draftoltunk, ahol is Mr. Mismatch Nightmare-re tette le Jerry Reese utolsó, top választását. Azzal nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy Engramre nem a klasszikus TE szerepben számítottunk már a kezdetektől fogva sem, hiszen soha nem volt erőssége a blokkolás, elkapások tekintetében azonban olyan potenciállal kecsegtetett, amiért sok GM boldogan adná oda az első kör végi választását. Valamiért mégsem tudtuk kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, olykor képes komplett félidőkre/meccsekre eltűnni, vagy éppen egy pofonegyszerű labdát elejteni - lásd akár 49ers ellen-, máskor pedig  csak pislog az ember, hogy milyen módon szelídíti meg a játékszert. Beckham távozásával vártuk nála az igazi áttörést, hiszen szezononként 100+ elkapást kellett elosztani a maradt játékosok között, könnyen válhatott volna 800-1000 yardos elkapó tigh enddé, egyelőre mégis be kell érnünk a tudattal, hogy a potenciál az bizony megvan benne. Az idei, katasztrófális offense miatt aligha fogja tudni megmutatni mostanában Engram, hogy rászolgált volna az elsőkörös mivoltára, ráadásul érzésem szerint az edzői gárda sem megfelelően játszatja, ellenben az 5. éves opcióját lehívta a csapat, így még talán lesz lehetősége megcáfolni a kétkedőket. 

2018 - 1/2 - Saquon Barkley RB / Penn State

Remélem mindenkinek meg van a Robin Williams-féle “What year is it?” mém. Nagyjából így tudom jellemezni azt, hogy egy passzorientált ligában, egy mélyrepülésben, és okkal 1/2-n lévő csapat friss General Managere egy futóban látja a megoldást a problémára - legyen az akármekkora korszakos tehetség is. Félreértés ne essék, imádtam nézni Barkley rookie évét, ahol gyakorlatilag bármely védelemből volt képes gimis színvonalú csapat látszatát kelteni, de már ekkor is voltak bennem kétségek. Egyrészt a poszt értékével kapcsolatban, amikor Alvin Kamarákat, Kareem Huntokat és Austin Ekelereket lehet találni a 3. körtől az UDFA-ig bezárólag úgy, hogy nem lesz kapásból a 3. legjobban fizetett futó a draftolása pillanatában, hanem konkrétan apróért lehet 2-3-4 évig őket játszatni. Másrészt a poszt maga a probléma, elég megnézni, hogy hány futó nyert bajnokságot a csapatának? Nagyjából nulla lehet ez a szám, de az elmúlt 10 évben ez egészen biztosan annyi. Kell egy jó futó, nem tagadom, de egy magasan húzott futó egyszerűen óriási luxuscikknek számít a mai NFL-ben, amit nagyon nagyon kevés csapat engedhet meg magának -mondjuk a Cheifs, ahol a bajnokság megnyerése után gyakorlatilag maradt egy az egyben az a kezdőcsapat-, pláne nem egy gödörben lévő. Barkley második évére el is fogyott a nagy lendület, persze hozzá kell tenni, hogy messze nem volt 100%-os a bokája, ez azonban idénre rendbe jött, na de minek? Aki látott már idén Giants futójátékot, az tudhatja, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ki kapta a handoffot, mert abban a pillanatban már védők karjaiban találta magát, onnan pedig lehetsz 1/2-es szupersztár vagy a gyakorlócsapatból, a meccs előtt felrántott UDFA, teljesen mindegy. Az a Barkley esetében másfél, egyébként három mérkőzés tökéletesen bemutatta azt, hogy mire mész a 70-es évekből itt ragadt,  A LABDÁT FUTTATNI KELL mentalitással egy 2020-as találkozón: 1.4 yardra, futásoknént. 

2019 - 1/6 - Daniel Jones QB / Duke

Nem halogathatta tovább Gettleman a QB picket, tavaly meghúzta a ravaszt Daniel Jonesra az első kör 6. választásával. Jones eléggé hátrányos helyzetű légkörből érkezett a nagyok közé, elég megnézni, hogy hány egyetemi csapattársát választották ki a Drafton (egyet sem), így viszonylag nehéz volt vele kapcsolatban megítélni, hogy valójában mire is lehet majd képes a következő szinten. Egyetértés volt abban, hogy Mahomes mintájára padoztatjuk első évében, majd Eli nyugdíjazása után átveheti a karmesteri pálcát, ezzel is segítve az NFL-re való átállást. Ez az elmélet nem tartott sokáig, hiszen a rossz eredmények, valamint Shurmur és DG alatti egyre forróbb talaj következményeként szeptember 17-én már a kezdőben találta magát, ahol rögtön parádés győzelemmel indított a Bucs ellen. Összességében egy, az elvártnál jobb rookie szezont hozott le, fumble problémáin viszont nem tudott szezon közben változtatni. Ellenben a pontatlanságból, vagy rossz döntéshozatalból született INT-kkel, ez a hiányosság egy megfelelő edzői stábbal elviekben orvosolható, így bizakodva várhattuk a folytatást.. amit inkább ne vártunk volna. Jones teljes árnyéka a tavalyi önmagának, annak a srácnak, aki tavaly odaállt, beleállt a dobásokba, motivált és magabiztos volt, akinek az arcán nem láttad a legendássá vált Manning face-t egy egy sikertelenebb játék után. 2020-ra ennek nyoma sincs, nincs meg benne az a magabiztosság, amit tud társai felé közvetíteni, nem viselkedik vezérként, sokkal inkább egy szárnyaszegett fiókára hasonlít. Egy olyan fiókára, akinek nem sikerült redukálnia az idegesítő labdaeladásait, akit nem sikerült megtanítani arra, hogy jobban érezze a zsebet és a nyomást, akitől gyakorlatilag teljesen elvették a Danny Dimes becenevet a töketlen 5-7 yardos passzokkal. Nem szabad Jones leírni, hiszen még mindig csak a 15. lejátszott mérkőzésénél jár, de egyelőre bizakodásra sem ad túl sok okot az idei teljesítménye. Ne legyünk mohók, bőven beérnénk kevesebbel, mondjuk a fejlődés reményének szikrájával is, de a fenti példánál említett Mahomes pélául alapszakasz MVP lett második évére.

2019 - 1/17 - Dexter Lawrance DT / Clemson

Égető hiányposztra érkezett Lawrance a Beckhamért cserébe kapott első körös pickkel, mert hát hiába volt ott a franchise taggel játszó Williams, a korábbi második körös Tomlinson, vagy a harmadik körös Hill, mindenki kedvenc GM-je úgy érezte ez ide bizony nem elég, hozni kell egy DT-t, hogy kihúzzon minket a szarból. Szerencsére ez megtörtént, így mostmár a bécsi gyorsot is képes blokkolni ez a fal, nemhogy holmi NFL futót… Lawrance egy teljesen jó játékos a maga posztján, simán hamarosan a DT elitjében találhatja magát, de a probléma ugyan az vele, mint Barkley-val. Érdemben sajnos keveset tud egy DT hozzátenni a játék végkimeneteléhez -ha csak nem Aron Donald a neve-, nem feltétlen van számottevő különbség eredmény szempontjából egy első és mondjuk egy harmadik körös játékos között, a fent említett telített névsorral ez pedig hatványozottan igaz. Egy újjáépülő és/vagy szenvedő védelemnek a mai passzorientált ligában nem tud alapja lenni egy belső falember, abban a tekintetben ez méginkább igaz, ha a pass rush gyakorlatilag a liga legrosszabbjai között van, pont ahogy a Giants-nél. Pedig voltak még bőven a táblán olyan edge rusherek, akikkel remélhettük volna az érdemi javulást, azonban Gettleman régimódi szemlélete ismét a futással kapcsolatos egységeket részesítette előnyben. 

2019 - 1/30 - Deandre Baker CB / Georgia

Volt üzemanyag a tankban, need is akadt, nem is kevés, ezért visszacseréltünk az első kör végére, hogy megoldást találjunk a DB-k között uralkodó káoszra és tehetségtelenségre. Hölgyeim és Uraim, a megoldás a Bulldogs korábbi üdvöskéje, Deandre Baker! Mit is lehet elmondani Bakerről? Sok jót nem, az egyszer biztos. Hamar kiderült, hogy Baker nem a legélesebb kés a Giants fiókjában, mikor a tavalyi évben sikerült lenyilatkoznia az év vége felé, azt, hogy igazából ő még mindig nem tudja a playbookot… Mindezen persze jót is mosolyoghattunk volna, ha a pályán azt látjuk, hogy elsőkörös CB-ként játszik, vagy legalább a potenciált látjuk benne. Nos, egyik sem valósult meg, a PFF értékelései alapján az egyik legrosszabb kezdő corner volt, nála talán csak Corey Ballentine tudott rosszabbul játszani az egész ligában (szerencsére ő is Giants játékos!). Drága jó Baker professzornak sikerült egy olyan jót szórakoznia az offszezonban, hogy a buli vendégei -persze némi fegyveres rásegítéssel- odaadtak neki 2 meccsbónusznyi pénzt, amivel aztán további jó szórakozást kívánva, angolosan távozott az estről. A rendőrségnek is tetszett a buli, olyannyira, hogy minimum 10 évre rezidens hangulatfelelősként emelheti az egyik büntetésvégrehajtó intézet színvonalát a jövőben. Nem semmi egy karrier, mondhatom.

Andrew Thomast szándékosan nem vettem ide, hiszen ő mindössze 3 lejátszott mérkőzéssel bír, így esetében korai lenne bármit is levonni következtetésként. Látható tehát, hogy az elmúlt évek sikertelenségei nem csak Dave Gettleman, de Jerry Reese lelkén is száradnak, a scouting stábról nem is beszélve. Az elmúlt 10 évben, mindössze JPP volt az egyetlen játékos, aki rookie szerződése után érdemben a csapatnál maradt egy második szerződéssel, mindenki más távozott, jó esetben a szerződést kitöltve, rossz esetben már bőven azt megelőzően, ami nem a sikeres csapatok ismérve. Ahogy a bevezetőben írtam, nem kizárólag ez a probléma, de láthatjuk, hogy GM-eink munkája nem sokban segítette a csapatot abban, hogy visszataláljunk a helyes útra