Hétről hétre egyre jobban fokozza a csapatunk az izgalmakat és egy végig kiélezett összecsapáson az 1 yardos vonalon sikerült megállítani a Jacksonville Jaguars-t. Sem az egyébként kiválóan játszó ellenfél, sem a sérülések, sem a játékvezetők nem tudták megtörni a játékosainkat, így tovább folytatódik a menetelés.
Sosem tudhatjuk mit hoz a jövő, de imádom a Mike Kafka vezette offense-t. Bőven van kreativitás a hívásokban, a trükkös játékok sem reménytelenek és mérkőzés közben is változtatni tud a stratégián. Az első félidőben döntő többségében passzjátékokat láthattunk, nem is nagyon engedte futni Saquon Barkley-t a Jaguars. Szerencsére nagyon éltek az elkapóink, különösen Darius Slayton és Wan'Dale Robinson volt elemében. Jól mérte fel a támadóink játékát az ellenfél edzői stábja, így a fordulást követően jöhettek a futások. Barkley mellett elővettük Daniel Jones-t is, aki ismét a csapat vezéreként lépett pályára és ha így folytatja, akkor nem lesz kérdés, hogy hosszabbítani kell vele. Mindkét játékosunk 100 futott yard felett zárt és nagyban hozzájárultak ezek a játékok a győzelemhez. Ahogyan haladtunk előre annál keményebbé váltak a támadóink és újra lenyomták az ellenfél torkán a labdát. Azért remélem legközelebb a szoros végjátékban sikerül az embereinknek a pályán maradni... A Packers elleni második félidőben éreztem először úgy, hogy összeállt ez az offense és ugyan láthatóak a szűk keresztmetszetek, de képtelenség lenne ennél többet várni.
A védelemről is többé-kevésbé ugyanezeket lehet elmondani, igaz túl sok yardot engedtek ezen a vasárnapon. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy remekül játszott Trevor Lawrence és akármennyire is utálhatjuk 2020 miatt Doug Pedersont, de tudja a dolgát. Ezúttal nem sikerült sacket szerezni, igaz Dexter Lawrence ismét összehozott volna egyet, azonban szabálytalanság miatt visszafújták. Összességében nem lett volna rossz kicsivel nagyobb nyomást látni a védőfaltól, nagyon hiányzik a sérültlistára kerülő Azeez Ojulari. Egyszer egyszer odaért Kayvon Thibodeaux, a legbravúrosabb játéka mégis az volt, amikor majdnem a teljes pályán át kergette Travis Etienne-t és ő csinálta meg a szerelést. Lehet, hogy nem hoz majd olyan számokat az újoncunk idén, mint azt várnánk, de már most kezd vezéregyéniséggé válni és ha ezen az úton folytatja, akkor a statisztikái is jobban fognak kinézni. A körülményekhez képest a secondary is hozta az elvártat, ezúttal Xavier McKinney-től láthattunk egy bravúrt, egy kierőszakolt fumble formájában. Nagyot játszik a szélen az Adoree' Jackson-Fabian Moreau páros, de a slotban egyre kevésbé bízom Darnay Holmes-ban.
Szólni kell a zebrákról is, hiszen számos rossz ítéletet hoztak, a ligának pedig rendet kell tennie az irányítókkal kapcsolatban, mert ha így folytatjuk lassan hozzá sem érhet a passzsiettető a QB-hoz. Ezen kívül a végjátékban bedobhattak volna egy-egy holdingot is, persze ezeket a játékokat még vissza kell néznem, hogy végső ítéletet mondjak róluk. Úgy néz ki több játékosunkat is elveszítettük, hiszen a támadófalban megsérült Evan Neal és Ben Bredeson, azonnal kizárták az ő visszatérésüket, ez pedig sosem jelent jót. Talán náluk is jobban aggódhatunk Daniel Bellingerért, hiszen egy szerelés közepén átnyúltak a facemask-on és belenyúlt a védő a bal szemébe, ami erőteljesen vérzett.
Nehéz volt a vége, nem szabad Saquon Barkley-nak ennyire kicentiznie a végjátékban a futásait, hiszen 40 másodpercet ajándékoztunk oda a Jaguars-nak, akik majdnem kihasználták ezt. Ezen a hibán kívül azonban nem lehetett okunk a kritikára, hiszen most is megtalálta a győzelemhez vezető utat a csapat és hiába éreztem sokáig erőteljesebbnek a Jacksonville-t, a végén ismét érkezett a válasz. Alapból nem túl erős a játékoskeretünk és a sérülések még inkább felerősíthetik a hiányosságokat, így nem tudom meddig lehet fenntartani ezt a jó formát. Jelen pillanatban nem is bírnék ilyen okfejtésbe belemenni, szóval tegyük azt amit tenni kell és élvezzük az újabb győzelmet!
