Véget ért a három hetes előszezon, legközelebb már szept. 8-án az alapszakaszban fogjuk látni a játékosainkat a Minnesota Vikings ellen. Mindenki ki volt éhezve január óta a focira, így hajlamosak vagyunk túlreagálni egy-egy jó vagy rossz mérkőzést és most is a legszélsőségesebb gondolatok a leghangosabbak a social mediában. A mostani bejegyzésben leírom, hogy én hogyan látom a helyzetünket.

Egy szomorú statisztikával kell kezdeni, hiszen egyedül csapatként mi hoztuk le ezt a 12 negyedet passzolt TD nélkül. Ez elsődlegesen Tommy DeVito felelőssége, hiszen magasan ő volt a legtöbbet a pályán és óriásit esett a megítélése a tavalyi alapszakasz után. Nem szeretném őt bántani, hiszen így is túlteljesítette magát az NFL-ben, de azon sem lepődnék meg, ha nem kerülne be az aktív keretbe. Még nála is gyengébb volt Drew Lock, aki hamar megsérült, de őt azért nem a Lions elleni produkciója alapján kell megítélni. Cserének érkezett, így remélhetőleg nem sokat lesz a pályán.

És hát Daniel Jones. Belé vannak kódolva a hülye interceptionök, amelyeket soha nem fog levetkőzni. 2019-ben draftoltuk, nem lesz jobb játékos, viszont a csapattársai azért segíthetik. Brian Daboll sem fogja már úgy óvni, mint két évvel ezelőtt, neki kell vinnie az offense-t. Az előszezon első felében előkerültek a hosszú passzok, amelyeket hiányoltunk korábban. Nem tartok attól, hogy ne találná meg Jones a célpontjait, de sajnos az ellenfeleknek is kedveskedni fog a kelleténél többször. Nem tekintek rá már úgy, mint egy franchise QB, hiszen Joe Schoen gondolkodás nélkül ledraftolta volna Jayden Daniels-t vagy Drake Maye-t és csak azért maradt a kezdőnk a korábbi 1/6-os pick, mert nem felelt meg az edzőinknek az elérhető névsor. Már a GM-HC párosunk érkezése előtt azt gondoltuk, hogy óriási csoda kellene ahhoz, hogy egynél több évet kihúzzon velük Jones és szerintem most még nagyobb meglepetés lenne, ha 2025-ben is az ő nevével kezdődne az offense.

A másik nagy téma Saquon Barkley távozása, akinél ismét sikerült a közvéleménynek túlzásokba esni. Ugyan nem jártam utána, de el tudom képzelni, hogy átfedés van azok között, akik hibának tartották a futó draftolását, most pedig az elengedését. Egyértelmű, hogy az NFL-ben háttérbe került a futójáték és szinte képtelenség erre építve Super Bowlt nyerni, viszont komoly segítséget jelenthet egy kiváló RB és a top csapatoktól is látjuk, hogy ezt a pozíciót sem hanyagolják el. Az Eagles sokkal nagyobb hasznát tudja venni Barkley-nak, mint mi, hiszen a támadósoruk többi része szinte adott, míg nálunk az O line és egy top elkapó megszerzése volt az elsődleges feladat. Emiatt nem tartom hibának az elengedését és akkor is fenntartom ezt a véleményt, ha jó szezonja lesz. Nagy kár, hogy pont egy csoportriválishoz távozott, hiszen a visszavonulása után a csapatunk legendái között emlegethették volna, így viszont lehet, hogy ez a hajó elúszott. Értem a játékos álláspontját, hogy oda megy, ahol megfizetik, viszont ebben az esetben nemcsak a dollármilliókkal, hanem a szurkolók haragjával is számolni kell.

Az utódok egyelőre nem néznek ki rosszul és a támadófal is éledezőben van. Azért ne szálljunk el, hiszen Eric Gray elsősorban a cserék ellen brillírozott, Tyrone Tracy pedig felépülőben van a bokasérüléséből, de ha partner marad a jó futójátékban az O line, akkor valószínűleg nem rajtuk fog múlni. Gray-nek sokat kell javulnia a passzblokkolásban, Tracy viszont a semmiből is hozott 4-5 yardot a Lions ellen. A főszerepben nem ők, hanem Devin Singletary lesz. Nagyobb rotációt várok, mint korábban, de azért Singletary is nagy pénzt kapott és tudja Daboll, hogy mire képes.

A legnagyobb reményünk az elkapókban és leginkább Malik Nabers-ben van. Egyelőre ne kiáltsuk ki szupersztárnak és az OROY címet se adjuk oda neki előre, de minden megvan benne ahhoz, hogy a liga legjobb elkapói között találja magát. Az edzéseken remekelt, a Texans ellen egy bravúros elkapást is bemutatott és az első naptól kezdve ő lesz Jones fő célpontja. Az elmúlt évtizedben láttuk az elkapóknál, hogy szinte azonnal képesek lehetnek az extra teljesítményre, de azért azt is vegyük figyelembe, hogy egy újoncról beszélünk, így arra is reális esély van, hogy mondjuk nem jön össze az 1000 yardos álomhatár.

Kellő muníciót pumpált a pozícióba a general managerünk, így most nincs helye a kifogásnak. Nabers mellett Wan’Dale Robinson 2., Jalin Hyatt pedig 3. körösként van a keretünkben, ennek pedig elegendőnek kell lennie. Azt már tudjátok, hogy nem vagyok olyan optimista a játékukat illetően, mint mások, de remélem megcáfolnak. Több (súlyos) sérülésen is átesett már Robinson, így kérdések merülnek fel a tartósságát illetően, ezen kívül pedig szinte csak a rövid passzoknál bevethető. Sajnos Hyatt játékában is találunk hiányosságot, jelen pillanatban egy kizárólag vertikális célpontról beszélünk. Ha nem tudja lefutni a cornerbacket, akkor nem elérhető és eddig a labdával a kezében sem tudott veszélyes lenni. Sokat kell javítani az útvonalain és meglepődnék, ha ő lenne az egyik kezdőnk. A szememben jobb opciót képvisel Darius Slayton és az edzéseken is visszaszerezte a helyét. Azért félreértés ne essék, veszélyes WR sorunk lehet, csak szerintem nem tudna akkorát robbantani a Hyatt-Robinson párost, mint azt sokan gondolják. Remélem nem lesz igazam.

Nem szeretnék nagyon ünneprontó lenni és optimistábban látom a csapat (közel)jövőjét, mint az esetleg most lejön, de egyelőre Theo Johnson és Jimmy Graham mellé sem tennék egyenlőségjelet. Magas és gyors, szóval fizikailag megvan benne a potenciál, viszont ebből eddig semmit sem láttunk a pályán. Az egyik legnehezebb pozícióba érkezik, amelynek az elsajátításához idő kell, de nem félnek az edzőink a pályára küldeni. Meglátjuk.

Ami viszont nem festett rosszul, az a támadófal, de különösen fontos lesz, hogy mindenki egészséges maradjon. Nem a rekordigazolásokat hajszolta Joe Schoen, hanem egy polccal lejjebb válogatott, így Jermaine Eluemunorra és Jon Runyanra esett a választása. Hozzájuk érkezett az edzőtábor elején Greg Van Roten és ami még fontosabb, hogy Carmen Bricillo lett az OL edző. Itt sem akarok átesni a ló túloldalára, de látszott a munkája és azt várom, hogy lényegesen javuljon a támadófalunk játéka. Voltunk már így néhányszor mostanában, de az elmúlt évtizedben szinte egyáltalán nem jöttek be az igazolások.

Ebbe a negatív listába pedig beletartozik Evan Neal és Josh Ezeudu, akik egy ideális világban stabil kezdők lennének, ehhez képest minden bizalmam megszűnt velük kapcsolatban. Már korábban írtam Neallel kapcsolatban, hogy egy top 10-es választást nem szoktak egykönnyen feladni, de neki legfeljebb guardként lehet jövője. A Jets ellen engedett egy sima sacket ami azt bizonyítja, hogy semmit sem javult a lábmunkája és nem szabad a fal szélére felállítani. Hasonló Ezeudu helyzete is, aki valamilyen oknál fogva tackle-vé vált. Tavaly kényszerből játszott ott, de továbbra sem jött meg az önbizalma. Nem is értem egyébként ezt a váltást, hiszen papíron könnyebb guardot játszatni és ott is szenvedett… Miért teljesítene jól egy nehezebb poszton?

Sokat változott a védelem identitása, ahol nekem tetszik az irány, viszont a secondary miatt gyengébb szezont várok tőlük. Nagyon hiányzott tavaly a pass rush, így kiváló döntésnek tűnik Brian Burns megszerzése, ráadásul Kayvon Thibodeaux is jól nézett ki a Texans ellen. Bedobok egy bold predicitont, azt sem tartom kizártnak, hogy mindketten 10 sack felett zárnak. Közöttük továbbra is pusztítani fog Dexter Lawrence, így azt várom, hogy a védőfal a csapatunk egyik erőssége legyen. A probléma akkor kezdődhet, ha pihenniük kell, hiszen a rotáció minősége elmarad a várttól. A secondary javítása mellett a D line mélyítése lehet a következő lépcsőfok a védelemben.

A szerencsétlen sérülések egyelőre a linebacker sort sújtják, először Dyontae Johnson szenvedett boka- majd Micah McFadden csípősérülést. Ha minden igaz lassan mindketten visszatérhetnek, de nagy kár ezekért a hiányzásokért, hiszen kifejezetten jó benyomást keltettek, igaz ez McFaddennél már nem újdonság. Isaiah Simmons lehet a szezon nagy vesztese, akinek mintha nem találná a helyét Shane Bowen. A csapat honlapján S/LB hibridnek van feltüntetve, de amikor felállították a slot elkapóra, akkor az égnek állt a hajam. McFadden és Johnson hiányzása esetén ő lenne a legjobb opciónk Bobby Okereke mellett, coverage-ben pedig rá lehet bízni a futók és a tight endek őrzését, lépést tud velük tartani. Kérdés, hogy mennyiben lesz ebben partner Bowen, hiszen előszeretettel alkalmazza a zónavédekezést, amihez nincs meg a játékintelligenciája Simmons-nak, de az atletikussága miatt még néhány elkapóval is lépést tud tartani.

Ha pedig eljutottál idáig az olvasásban, akkor dobj be egy nyugtatót, nyiss ki egy sört és gyere vissza, ugyanis a secondary-n mehet el az évünk. Megpróbáltuk pótolni Xavier McKinney-t és Adoree Jacksont, de egyértelműen romlott a defense leghátsó vonala. Erős rookie évet tudott maga mögött Deonte Banks, viszont a klasszis elkapók ellen néha szenvedett, így nem tudjuk milyen szinten folytatja idén. Azt viszont hozzátenném, hogy nincs gond ezzel a szerepkörrel, a jelenlegi helyzetben abszolút belefér ennyi kockázat és azért draftolsz az első körben valakit, hogy kulcsszerepet szánj neki. Meg egyébként is jó gyerek, bár azért látszik rajta, hogy anno az iskolában valószínűleg nem az ő házifeladatát másolták le szünetben az osztálytársai… Az igazi gáz a túloldalon keletkezhet, hiszen Nick McCloud, CorDale Flott és Tre Hawkins a három jelölt. Ha fogadnom kellene, akkor mindhárom játékossal megpróbálkozunk és még egy olyan CB felbukkanására is várok, aki jelenleg nincs a keretben. A jövőt tekintve némi reménysugár, hogy az 5. éves opcióval együtt további három év lesz Banks újoncszerződéséből, így igazolható mellé egy nagy pénzű szabadügynök.

A slot pozíció is érdekes, hiszen valószínűleg a rookie Andru Phillips lesz a kezdő. Ez egyszerre jó és rossz is. Jó, hogy rá merjük bízni egy újoncra ezt a szerepkört és pont amiatt rossz, hogy nincs még profi tapasztalata, a cornerbackeket előbb-utóbb megeteti valaki. Tre Herndon tűnik a második legjobb opciónak, de benne nem annyira bízom, Isaiah Simmons-ról pedig már írtam. A három safety-s felállást se zárjuk ki, de egyre nagyobb kételyem van azzal kapcsolatban, hogy képes lehet Dane Belton huzamosabb ideig kezdő maradni.

Ha már a safety-k, akkor egyelőre velük kapcsolatban is a jövőben tudunk bízni, legalábbis legalábbis nagy a szerelem Tyler Nubin irányába. Egy szép play-t már láttunk tőle, amikor seggre ültette a falembert és egyre többet készülhetett az első csapattal az edzéseken. Jason Pinnock szerződése az év végén lejár, azt pedig tudjuk, hogy ezen a poszton elvből nem hosszabbítunk…

6-11-es mérleggel zártunk tavaly úgy, hogy az idény egy részében a 3. számú irányítónk játszott, a támadófal összetétele hétről hétre változott, a védelemben pedig finoman szólva is inkonzisztensen működött a pass rush. 2023-hoz képest szerintem nem lettünk gyengébbek, így nem feltétlenül tartom elrugaszkodott gondolatnak a 7-8 győzelmes szezont. Ki fogok térni a hibáira is, de jó vezetőedzőnek tartom Brian Dabollt. A bemutatkozása mesésen alakult és megakadályozta azt a második éves összeesést, ami bekövetkezett Ben McAdoo-nál, Pat Shurmurnál és Joe Judge-nál. Sokat beszélgettem róla más csapat szurkolóival és rendre azt mondták, hogy jó kezekben vagyunk, így a részemről él még a bizalom. Az viszont biztos, hogyha sikeres akar lenni a head coach-unk, akkor tanulnia kell az előző évből. Mellőznie kell a túlzott kirohanásokat, amelyek nagyon nem néztek ki jól és a személyes kapcsolatait is alaposan leronthatja.

Joe Schoenről is írni kell, hiszen egyre nagyobb az eredménykényszer. Egy biztos: nem fogja a csapat hosszúterveit felborítani azért, hogy most azonnal jól szerepeljünk. Szerintem ez helyes elképzelés és egyben azt is mutatja, hogy sokáig számolnak vele a tulajdonosok. Számos esetben láttunk olyat, hogy a nyomás alá kerülő GM őrült módjára elkezd pénzt költeni, trade-elni, szerződéseket átalakítani, aztán ugyanúgy bukik a keret, cserébe 1-2 évre parkolópályára került a csapat. Igen, hasonlót láthattunk Dave Gettlemantől is… A szabadügynökpiacon nem a rekordszerződéseket hajkurássza Schoen és ez sem feltétlenül baj a Nate Solder-Kenny Golladay páros után. A Carolina Panthers nagyobb szerződést adott Robert Huntnak, mint mi Jermaine Eluemunornak és Jon Runyannak együttvéve, nekem pedig egyelőre tetszik ez az irány. A draftok eddig felemásan sikerültek, egy slam dunk pick mindenképp hiányzik, de ezt pótolhatja Nabers. Azt azért hozzátenném, hogy eddig mindegyik játékosbörze után elégedetten kelhettünk fel a székből, többnyire logikus dolgokat láttunk és a nagy számok törvénye alapján működnie kell ennek a stratégiának. Ami nem tetszik, hogy túlságosan is a hiányposztokat helyezi előtérbe a GM-ünk, de eddig az értéküknek megfelelő helyen érkeztek a kiválasztottjaink. Összességében azért jobb draftokra lesz szükség, de minden csapatnál látunk mellényúlásokat.

Lezárva a bejegyzést azt látom, hogy a szurkolókra inkább a pánikhangulat a jellemző és egy újabb edzőváltást várnak/remélnek a szezon végére. Olyan szempontból igazuk van, hogy ez még mindig egy épülő csapat és nem kapkodja el Schoen a rebuildet. Kapott egy újabb esélyt a ’22-ben rájátszásba jutó keret, de ezzel nem tudtak élni. Emiatt olyan, mintha az újjáépítés második évében lennénk, amikor még azért türelmet szoktak adni a szakmai stábnak (kivéve ha fullba tolod a kretént, mint Judge és McAdoo). Kis kétely azért van bennem, mert annyi negatív komment és tweet jött szembe, hogy elkezdtem kételkedni, esetleg én nem látok valamit, amit mások igen?!

Egyelőre nem győződtem meg arról, hogy valóban ez a GM-HC páros fog minket Super Bowlba juttatni, de azt sem gondolom, hogy nádpálcával kellene őket elkergetni oda, ahonnan jöttek. Ligaszinten egyre kevesebb türelmük van a tulajoknak a szakemberek irányába és tényleg igaz, hogy Dabolléknál is zárul az olló, azonban most azt mondom, hogy még két szezont érdemel az edzői stáb. Meglepődnék, ha a liga legrosszabb csapatai közé esnénk vissza 2024-ben (persze előfordulhat), az előbb említett 7-8 győzelmes szezon pedig olyan alapot adhatna, amely valódi PO csapattá tehet minket ’25-re.