Számomra a meccs legszebb pillanata következik most, mégpedig a Chase Blackburn által begyűjtött interception. Vajon ki gondolta volna, hogy csapatunk egyik leglassabb játékosa Gronkowskival végigrobog a pályán és leszedi Brady passzát?

A mérkőzésen a negyedik negyed következett. Másodikra kellett 3 yardot futnia a Pats-nek, ezt Green-Ellis meg is futotta. A no huddle után empty backfielddel álltak fel Brady-ék. A nyomás óriási volt a kiváló irányítón, Linval Joseph rögtön berobbant, a sack viszont elmaradt. Ekkor Brady kimozgott oldalra, a passzba JPP nyomásának hatására nem állt bele rendesen és előredobta mélyen a labdát. Az átadás rövid lett, Chase Blackburn pedig kiválóan helyezkedett és a csupaszív linebackerünk lehúzta a labdát.

A play kísértetiesen hasonlított a négy évvel ezelőtti döntőre, mikor Manning találta meg hasonló módon David Tyree-t. Az a bravúros játék tehát nemcsak a 4 évvel ezelőtti döntő megnyerésében segédkezett, hanem most is, hiszen Brady fejében biztosan ott volt még a momentum. Nem kellett volna ennyire erőltetnie a big play-t, vezettek is, a zsebből kimozgott, dobhatta volna oldalra is a labdát.

A másik jelentős tényező Rob Gronkowski sérülése volt. A tight end felé jóval kevesebb labda repült a vártnál, ha pedig egészséges lett volna, akkor jóval nagyobb eséllyel jött volna ki sikeresen a Blackburn elleni párharcból. A play után pedig készült egy kép Brady-ről, ami szinte a "Tebowing"-hoz hasonló lavinát indított el, ez lett a "Bradying".