Arról még nem esett szó, hogy kiket tartunk a szezon legjobb- és legrosszabb játékosainak. Erről következik egy szerkesztői véleményformálás, egyesével leírtuk kik azok akik rászolgáltak erre a kiemelésre. Nem is rabolnám tovább az időtöket, következzen is!
Offensive MVP: Odell Beckham Jr. és Eli Manning megosztva
A nem túl acélos támadó egységből kiemelkedett. 1.367 y, 10 TD. A játék iránti szenvedélye, maximalizmusa vitathatlan. Eli nélkül ez az offense még így se teljesített volna. A wildcard meccsen nyújtott játéka a meccs kevés pozitívuma között említendő.
Defensive MVP: Landon Collins
Fantasztikus éve volt, a ragyogó védelem legragyogóbb csillaga. 125 tackle, 4 sck, 5 int.
Legjobb rookie: Sterling Shepard
Jó választás volt, az első szezonosként elért 8 TD bizonyítja. Nálam egy picivel megelőzi Eli Apple-t.
Legnagyobb meglepetés: Eli Aplple
Sokakkal ellentétben én nem vártam ennyire jó játékot tőle. Első körös draftolása szinte sokkolt. Szerencsére tévedtem.
Legnagyobb csalódás: Mike Sullivan
Gyakorlatilag észrevehetetlen volt, az edzői stáb leggyengébb láncszeme.
zedonbass
Offensive MVP: Odell Beckham Jr.
A szezon előtt reménykedtem benne, hogy ebbe a rovatba Eli Manning nevét írhatom idén, de az ő szezonja sajnos nem volt kiemelkedő. Innentől viszonylag egyértelmű volt a választás: nem csillogott ugyan minden meccsen, ugyanakkor a legszebb és sokszor a döntő játékok OBJ nevéhez fűződtek.
Defensive MVP: Landon Collins
Szintén kevés indoklást igényel, nem véletlenül került be a Pro Bowl mezőnyébe. Fontos szereléseket ért el, és még ott voltak a pickjei - a londoni visszahordása a utóbbi évek egyik legszebb defense-jelenete volt a csapat számára.
Legjobb rookie: Sterling Shepard
Sajnos itt nem túl erős a mezőny. Shepard nem nyújtott lehengerlő teljesítményt, de az idény elején voltak nagyszerű meccsei és játékai. Még sok potenciál lehet benne.
Legnagyobb meglepetés: Jason Pierre-Paul
Szinte mindenki bizonytalan volt, hogy a sérülése és az azt követő hosszú szünet után mire lesz képes a visszatérés után. Megkaptuk a választ - bár a hiányzó ujjak láthatóan akadályozzák valamelyest, mégis képes volt a régi önmagát idéző játékra. Külön örültem, hogy éppen a legjobb meccsén egy TD-t is tudott szerezni - reméljük, nem az utolsót a csapat színeiben. (És ha lehetne, legnagyobb meglepetésként Ben McAdoot nevezném, aki újonc vezetőedzőként és erős közepes szintű kerettel egy évtizede nem látott mérleggel tudta hozni a szezont.)
Legnagyobb csalódás: Ereck Flowers
A tavalyi szezonja után jobb teljesítményre számítottam tőle, még mindig ott tartunk, hogy keresi/keressük a helyét, de technikailag is sokat kellene fejlődnie. Több alkalommal is fontos játékok hiúsultak meg miatta.
strider23
Offensive MVP: Odell Beckham Jr.
Igazából túl sok indoklást nem érdemel, idén egyértelműen a támadósor motorja volt. Bár ez sajnos általában azzal járt, hogy ha neki nem ment a játék, vagy a passzok nem jutottak el hozzá, akkor a támadójáték is akadozott. Ezek ellenére kezdi kinőni magát a csapat egyik vezérévé, valamint számos kulcs-játék és rekord is fűződik hozzá ebben az évben is.
Defensive MVP: Landon Collins
Ez is magáért beszél, úgy gondolom, bár ha nincs JPP sérülése, kettejük közül került volna ki a győztes. Így viszont egyértelmű, hogy az All-Pro szezont futó safetynk érdemli meg az defensive MVP jelzőt idén, de itt jegyezném meg, hogy a védelem egészében is megérdemelné ezt a címet.
Rookie MVP: Sterling Shepard
A rookie Shepard üde színfoltja volt az offense-nek 2016-ban. Manning egy nagyon jó célpontot kapott Jerry Reese-től, számos fontos játékot láthattunk a második körös elkapótól is. 65 elkapásból 683 yardot és 8 TD-t szedett össze, ami bizakodásra adhat okot a jövőre nézve is.
Legnagyobb meglepetés: Romeo Okwara
Számomra ő volt a legmeglepőbb teljesítményt nyújtó játékos. Senki sem várta el tőle azt a teljesítményt, amire JPP volt képes idén sérülése előtt, mégis első kezdő meccsén letette a névjegyét a rookie (és draftolatlan) passz-siettető. Méghozzá a liga egyik legelitebb támadófala ellen tette ezt (Cowboys). Lesz még hova fejlődnie, de JPP esetleges távozása esetén sem leszek nagyon kétségbeesve.
Legnagyobb csalódás: Special Team
Ide nem tudtam egyértelműen egy játékost megjelölni, ezért maradtam az egész speciális egységnél. Egész évben átlag alatti teljesítményt nyújtottak, beleszürkültek a mérkőzésekbe. Egyedüli jó (bár egyben rizikós) húzás Beckham beállítása volt punt-returnökre. De ezzel sem értek el nagy előrelépést, mert a felesleges szabálytalanságok elnyomták OBJ munkásságát. Harris és Rainey is bizonytalan volt, összesen ketten 4 fumble-t hoztak össze visszahordásokból. És biztos sokan emlékszünk még Rainey hajmeresztő húzására a wild card meccsről, amikor megkímélte a Green Bayt egy sikertelen kick-off utáni büntetéstől, cserébe a saját 3 yardos vonalunkról jöhettünk. Emellett Robbie Gould sem a jövő reménységét kelti a szurkolókban, bár tény, hogy ő vészmegoldásként érkezett hozzánk.
Asbee
Offensive MVP: Odell Beckham Jr.
Korszakos játékost találtunk a személyében, mindhárom évében 1300 yard és 10 TD felett termelt. Idén is voltak meccsnyerő momentumai, gondoljunk csak a Ravens elleni két touchdownjára, vagy a Cowboys elleni hazai mérkőzésen bemutatott nagy játékára. Egyértelműen a gyengélkedő offense legjobbja volt.
Defensive MVP: Landon Collins
Szerencsére a védelemben több kiváló egyéni teljesítményt is láthattunk, Damon Harrison tényleg betömte a lyukakat, Jason Pierre-Paul még mindig game changer defensive end és Janoris Jenkins is végig árnyékként követte az elkapókat. A legjobb mégis Landon Collins volt, elsősorban emberfeletti statisztikái miatt. Ugyan nem mindig a számok a döntőek, de a 125 szerelés, a 4 sack és az 5 interception páratlan egy safety-től, nagyon kevés olyan játékos van a ligában aki a játék ezen három elemében is kiemelkedő lenne. A védelemre gyakorolt hatása is egyértelmű, akárkit állítottunk be mellé a védelem utolsó vonalába senki sem vallott kudarcot. Akár a liga legjobb védőjének járó címre is rászolgált volna, de ez további motivációt adhat neki a folytatásra. Az biztos, hogy nem lesz egyszerű újra ilyen statisztikákat produkálnia, így jól becsüljük meg tőle ezt a teljesítményt.
Legjobb rookie: Sterling Shepard
Ahogy azt már a draftolásakor is megemlítettük, tökéletesen illik Ben McAdoo elképzeléseibe és ezt be is bizonyította. Már az első naptól kezdve ő lett a kezdő slot elkapó, 683 yardjával pedig a második legtermékenyebb WR lett az újoncok között. Az sem elhanyagolható tény, hogy az end zone közelében is tisztára tudta játszani magát, 8 touchdownt szerzett. Ugyan annyira nem atletikus, mint OBJ (bár így sem lehet rá panasz), de a route-okat nagyon precízen futja meg. Hiányérzetünk lehet a nagy játékok elmaradása miatt, de ha újra összeáll az offense, akkor vélhetően ezekből sem lesz hiány.
Legnagyobb meglepetés: Jonathan Casillas
Úgy igazoltuk le két éve, hogy előtte minden állomáshelyén csak csere volt, de nálunk megkapta a bizalmat. Ez a linebacker sor gyengélkedésének is betudható, de 2016-ban már nem ez volt a helyzet és a defense kapitánya is ő lett. Nagyon aktívan kezdte a szezont, amit ugyan nem tudott végig fenntartani, de a 30-hoz közeledve korrekt gyenge oldali LB vált belőle. 96 szerelésével a második lett és az öltözőben mutatott jelenléte sem elhanyagolható.
Legnagyobb csalódás: Ereck Flowers
Meglepő volt a draftolása, hiszen reach-nek számított, bár a 2015-ös class-ban a 4-5 topjátékos után sok közel azonos képességű tehetséggel találkoztunk, így emiatt vállalható volt a megszerzése. Remek fizikai képességekkel rendelkezik, hihetetlenül erős, ám a technikai hibáit még mindig nem tudta kijavítani. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen Will Beatty sérülése miatt az 1. héttől kezdve a vakoldalon kellett helytállnia, ráadásul bokasérülés is hátráltatta, így kudarcra volt ítélve a rookie szezonja. A legnagyobb baj az, hogy idén sem lépett előre és ami igazán elkeserítő, hogy nem is tett ezért sokat. John Jerry és Weston Richburg külön edzővel készült az alapszakaszra, Flowers-ről semmi ilyen hír nem látott napvilágot és pont Richburg fogalmazott meg egy kritikát ezzel kapcsolatban, amiben ugyan nem mondott nevet, de jó eséllyel a korábbi 1. körös játékosunkra is gondolt. Mérföldkőhöz érkezett, az edzői stáb még mindig bízik benne és valószínűleg valamelyik poszton továbbra is lehetőséget kap, de most már el kell kezdenie úgy játszania ahogy azt várnák tőle, mert lassan kifut az időből. Még mindig csak 23 éves lesz (néhányan az idei draftról is idősebben jönnek ki), semmi sincs veszve, de az eddigi mentalitással hamar el fog tűnni a süllesztőben.
