Katasztrofálisan alakult a Bengals elleni mérkőzésünk, ahol egyik csapatrész sem valós teljesítményét nyújtotta. Az elmúlt hetek rossz produkciója most érte el mélypontját. Jókor jön az a bye week.

Igazából nehéz is értékelni most a csapatot, hiszen jót szinte senkiről sem lehet mondani. Akármikor úgy tűnt, hogy egyenesbe jöhetünk és felzárkózhatunk ellenfelünkre, mindig jött egy-egy buta hiba. Szinte semmi nem jött össze. Nagyon bízom benne, hogy még egy ilyen rossz sorozat nem lesz egy mérkőzésen sem, mert akkor könnyen a rájátszásba kerülhet a gyenge teljesítmény.

Ami igazán aggasztott, az a két fal. Viszontláthattuk az offensive line előszezonbeli teljesítményét, képtelenek voltak megvédeni Manninget. Pedig irányítónkon látszott, hogy akár jó napja is lehetett volna. A támadófal a regular season kezdetére remekül összekapta magát és kiválóan teljesített passz blokkolásban, ma azonban ez nem jött össze. JPP-ék pedig nemhogy sacket, de még nyomást sem nagyon tudtak Daltonra helyezni. Viszont úgy gondolom, hogy ennél bőven tud jobbat is mindkét csapatrész. Egyszerűen mindenki rossz napot fogott ki...

Ami pesszimizmusra adhat okot, az a korábbi novemberi visszaesések. Jönnek az egyre húzósabb ellenfelek, akik ellen lehet kevés lehet a javulás is. Coughlinnál immár hagyomány ez a rossz szereplés, de a mai produkció nem hiszem, hogy még egyszer megismétlődik. Ami engem ma kihozott a sodromból, az a kilátástalanság. Egy nagy játékra sem lehetett számítani, se egy interception, se egy hosszú passz. Még a lehetőséget sem láttam a játékunkban.

Apropó hosszú passzok...Az offense egyik nagy problémája, hogy elkapóink nem tudnak elszakadni emberüktől. Nicks-en kívül senkire sem lehetett volna azt mondani, hogy jól szerepelt. Cruzt teljesen levették, Hixont kiütötték, Bennett pedig kicsivel halványabb volt a megszokottnál. Randle egyelőre még kevés az NFL-be, Barden pedig maximum holtidőben alkalmazható. A legfontosabb szerepe az irányítónak van, ugyanakkor a nagy győzelmeknél felnagyítják jó teljesítményét, a rossznál pedig ő lesz a legelső bűnbak. Én úgy gondolom, hogy ugyanannyira hibásak az elkapók is jelen esetben. Ha nincs célpont, akkor egy QB sem tud mit kezdeni.

Képességek alapján a franchise jóval többre képes ez nem kérdés. Fejben kell összerázni a társaságot. Nagyon hiányolom az olyan játékosokat, mint például Michael Strahan vagy Antonio Pierce, akik a csapat vezéregyéniségei voltak. Tuck úgy érzem kevés ehhez, Rolle nem egy agysebész, Blackburn inkább csendesebb játékos... Ugyanakkor, ha Coughlin alatt bármikor le tudunk ereszteni, akkor azt is el kell mondani, hogy bármelyik pillanatban fel is tudunk támadni és meglepetést is okozni. Emlékezzünk csak a tavalyi Saints elleni mérkőzésre. Az akkor a 12. héten volt november végén. Egy héttel később pedig majdnem megvertük a toronymagas esélyes Packers-t. Jó lenne, ha az a majdnem most eltűnne.

Ami ilyenkor hatásos lehet, hogy a következő 2-3 napban kapcsolódjanak ki a játékosok. Foglalkozzanak csak a családjukkal, bulizzanak, akármi (csak senki ne lője magát lábon). Egy a fontos: no foci! Ezután feltöltődve majdnem 2 hetük lesz felkészülni a Green Bay ellen, akik ellen tökéletesen lehet majd bizonyítani. Tavalyi play off vereségük után számos alkalommal magyaráztak a Sajtfejűek, hogy mindössze magukat verték meg, ennek most be lehet bizonyítani az ellenkezőjét. A felkészülés egy alapos megbeszéléssel kezdődhet, ahol mindenki elmondhatja mi a problémája és ki miben látja a hanyatlás okát.

Persze mi innen a képernyő mögül könnyen beszélünk, az edzői stábnak vélhetően megvan a módszere ezekre a helyzetekre is. Nem először léptek bele ugyanabba a folyóba, ugyanakkor még közel sem vagyunk nyakig a vízben és egyelőre valószínűleg ki is tudunk úszni onnan. Egyelőre csak két vereséget szenvedtünk sorozatban és a csoportunk sem brillírozott eddig. Úgy gondolom innen még bármi lehetséges, de én egy izgalmas végjátékra számítok a rájátszás végén.