Egy újabb gyenge játékkal a szezon második mérkőzésén a második vereségünket sikerült elszenvednünk. Szinte a teljes támadóegység benne volt a gyenge játékban, amihez most asszisztált a special team is, a védelem pedig hiába játszott jól, érezhető volt B.J. Goodson és Janoris Jenkins hiánya.
A Detroit szerezte meg a vezetést egy Marvin Jones elkapással, amire a második negyed elején Evan Engramtől jött a válasz egy jól megkomponált play-action játék után. Nem örülhettünk sokáig, az ellenfél kezdő tight endje, Eric Ebron egy újabb TD-vel válaszolt, amire egy Manning interception jött, bár a labdaeladás inkább Engramhez köthető, de a statisztikák ezt nem fogják feljegyezni. A hibát Matt Prater kihasználta egy szerencsés 56 yardos mezőnygóllal, a labda a póznáról pattant be. A második negyedben egy buta delay of the game miatt csak egy mezőnygóllal tudtunk válaszolni, ekkor azonban ez sem tűnt rossznak, hiszen a 7 pontos hátrányt egy pozíciónyi hátrányt jelentett. Amikor azonban eljött volna a lehetőség az egyenlítésre, akkor Brandon Marshall elejtett labdája megölte az ígéretesnek induló drive-ot. A speciális egység is legyengült az offense szintjére, Brad Wing puntja túl hosszú volt, a coverage hibázott, Jamal Agnew pedig 88 yardot haladt a labdával, így a potenciális egyenlítés helyett 14 pontos hátrányt sikerült összehozni.
A támadófal rögtön változtatásra szorult, Bobby Hart bokája csak néhány játékot bírt ki és nem tudta folytatni a játékot. A helyére Justin Pugh tolódott, akinek az eredeti pozícióját Brett Jones vette át. A probléma nem velük, hanem Ereck Flowers-szel volt. Szinte magát is alulmúlta, egymás után több sacket is szerzett Ziggy Ansah, aki összesen háromig jutott. Chad Wheeler bevetésre készen állt az oldalvonal mellett, de végül nem került a pályára. Annyi kritika Jones-nak is jár, hogy volt a red zone-ban egy holding büntetése, amit kicsit szőrösszívűen fújtak be a játékvezetők. Ami sokkal nagyobb probléma, hogy a futójátékot továbbra sem sikerült minimálisan javítani sem, legfeljebb néhány yard haladásra képesek a running backjeink. Volt egy jó Darkwa futás, de ennyi, az igazság az, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy melyik futónkat alkalmazzuk, 7-8 carry után neki sem lenne sokkal jobb átlaga, mint Perkins-nek. A passzjáték nem tud mindent megoldani, pláne úgy nem, hogy Manning egészsége majdnem minden kísérletnél veszélyben lehet. Az egyik probléma a gyenge támadófal, túl sokszor mondott csődöt valamelyik játékos, de erről már szó esett. A másik, hogy az elkapók sem tudtak kellőképp elszakadni a cornerbackektől. Ebben őket és a "felrajzolt" játékokat is hibásnak érzem. Odell Beckham Jr. láthatóan küzdött, de ügyeltünk arra, hogy ne vállalja túl magát, nem várhattunk tőle sokat. Brandon Marshall majdnem végig láthatatlan volt, amikor pedig megvolt a lehetősége nagyot hibázott. Utólag Victor Cruz is számos kritikát kapott a 2016-os teljesítménye után, de ha visszaemlékezünk ő szinte mindig kihasználta a rutinját ezeknél a kulcsszituációknál és megcsinálta az elkapást akkor amikor nagyon kellett. Egyelőre totális csalódás Marshall játéka. Evan Engram volt a legproduktívabb célpont, de az interception elsősorban az ő lelkén szárad, két kézzel nyúlhatott volna a labdáért. Rookie mistake, sajnos benne van az ilyen... A leghosszabb play Jerrel Adams nevéhez fűződik, aki egy 38 yardos elkapást mutatott be, miután szépen megverte Paul Worrilow-t. Több negyedik kísérletnek is neki kellett menni, amelyek nagyrészt borzasztóan sikerültek. Nem értem miért azokat a játékokat kell erőltetni, ahol az első read nem éri el azt a távolságot ami first downt jelentene, de Shane Vereentől is láthattunk olyat, hogy túl mélyen futotta meg az útvonalát és az a 1,5 yard nagyon hiányzott. Végül Manningről is szólni kell, akire nem lehetett komoly panaszunk. Egyedül a goal line szituációnál hibázott, mikor nem indította el időben a játékot, de ezen kívül amit tudott azt megtette. A második félidőben egy olyan ütközést kellett elszenvednie, amely után a liga fele elhagyta volna a pályát, de ő láthatóan komoly probléma nélkül megúszta az esést. Ő volt a legkisebb problémánk a támadók között.
Ezúttal a védelem sem sziporkázott úgy mint egy hete, a végére nagyon beindult a Lions futójátéka és végül több yardot tudtak elérni a földön, mint a levegőben. Vajon gondolt erre valaki? Jól használták ki a támadófaluk jobb oldalát, a Lang-Wagner páros egyre jobban összeszokott és nagyon nagy lyukakat nyitottak meg Abdullah-nak és Reddicknek. Itt jött volna képbe B.J. Goodson, aki nagyon hiányzott, Calvin Munson nem tudta hozni az ő színvonalát, de ez nem is lett volna elvárható. Draftolatlan újonc létére nem mozgott rosszul és egy sacket is szerzett. A védőfal nagyrészt működött, sokat volt nyomás alatt Stafford és számos holding büntetést harcoltak ki Vernonék, amelyek adott esetben érhetnek annyit mint egy sack. Devon Kennardnak a linebacker szerepkör fekszik igazán, passzsiettetőként nem olyan veszélyes, de erős oldalú LB-ként jól használja ki az agresszivitását. Ugyan egy-egy játéknál érezhető volt Janoris Jenkins hiánya, de nem a cornerbackeinken ment el a győzelem. Eric Ebron csak az első félidőben volt tényező és Eli Apple-t sem lehet túlságosan okolni a Marvin Jones TD-ért. Nemcsak coverage-ben volt jó Apple, a rá hívott két blitznél is remekül érkezett. Ross Cockrell is helytállt, a múlt héten berobbanó Kenny Golladay erejéből is csak egy elkapásra futotta. Egy éve többször is gondot jelentett a kevés labdaszerzés, ezt most is problémának érzem, esélyünk sem volt egy interception kihasználásra, az egyetlen turnover egy fumble után született. Ha sikerül hibára kényszeríteni az ellenfelet, felépülnek a sérültjeink és mellőzzük a néhány apróbb büntetést, akkor valóban nem lesz már egy szavam sem a védelemre.
Általában nem jelent jót ha a special teamről kell írni, de most ez is bekövetkezett. Újabban szokása lett Brad Wingnek a meccsenkénti egy borzasztó punt, amelyet minél előbb hanyagolnia kell, hiszen visszatérő probléma volt az ellenfélnek ajándékozott remek mezőnypozíció. Ebből Aldrick Rosas is kivette a részét. Azt az utasítás kapta a kezdőrúgásoknál, hogy ne ívelje át a labdát az ellenfél end zone-jába, hanem kicsit rövidebben rúgja meg, hogy az ellenfélnek mindenképpen vissza kelljen azt hordania és ezzel is tovább romoljon a mezőnypozíció, vagy akár a játékszert is meg lehet szerezni. Olyan remekül működött ez a terv, hogy az Engram touchdown után az oldalvonal mellett pattogott ki Rosas rúgása, amihez hozzájött a 15 yardos büntetés túlzott öröm miatt, így a mi térfelünkről kezdhetett rohamozni a Lions... A bekapott punt return touchdown a mérkőzést is eldöntötte. A hosszú punt után Roger Lewis, Zak DeOssie és Rhett Ellison is hibázott, ennyi pedig nem fér bele. A mérkőzés ezen szakaszában az egyenlítés sem volt ördögtől való gondolat, de a 14 pontos hátrány gyakorlatilag eldöntötte a végkimenetelt is.
Két sokat hibázó csapat mérkőzését láthattuk, ahol egyik együttes sem tűnt túl acélosnak és végül a kicsivel jobb offense, valamint a kulcspillanatok megoldása a Detroit javára döntött. A szurkolók sem állnak a csapat mellett, folyamatosan kapta az edzői stáb az ívet. Jogos a kritika, nincs kellőképp kihasználva mindegyik játékos képessége, de többen is hibásak a hibáikért. Szomorú ezt látni, mivel nehéz sorozat következik, vasárnap a Philadelphia Eagles otthonába látogatunk, ahol nyerni kell, hiszen a 0-3-as kezdés gyakorlatilag az idény végét is jelentené és két hét múlva a Tampa Bay Buccaneers otthonában sem lesz egyszerűbb dolgunk.
