Saquon Barkley visszatért. A 2020-as ACL szakadása után tavaly csak az árnyéka volt önmagának, a szezon második felében pedig az önbizalma is láthatóan megcsappant. Teljesen más lelkiállapotban érkezett meg a nyári edzőtáborba, az eddigi teljesítménye alapján pedig 2018 után ismét a liga egyik legjobb futóját üdvözölhetjük a személyében. Vessünk egy mélyebb pillantást a játékára.
A futójátékot szinte egy az egyben Barkley jelenti az offense számára, hiszen Matt Breida és Gary Brightwell csak néhány snapre áll be. Persze meg kell említeni Daniel Jones-t is, hiszen 125 yardot tett meg a földön az irányítónk, amivel a harmadik helyen áll a posztján, bár ezek közül kevés olyan játékot láttunk, amelyeket kifejezetten rá hívtak. A hatékonyságot nem kifejezetten a yardmennyiség tud meghatározni, jobb képet mutat a Football Outsiders DVOA száma, amely azt mutatja, hogy a passzjátékban a 25., a futójátékban a 11., összességében pedig a 20. helyen áll az offense. Átlagosan 18,7 pontot szereznek mérkőzésenként a támadóink, ami a 18. helyre elegendő, így ez a szám és a DVOA reális képet ad a minőségről. Az is megmutatkozik, hogy sokkal nagyobb szükség van a légi támadásokra, hiszen a top 10 DVOA offense-ből csak ketten tartózkodnak a passzjáték tekintetében a 10-en kívül (a Lions a 12., a Packers pedig a 13.), míg a futójátéknál hatan (ráadásul a Chiefs a 29., a Bills pedig a 32.). Na de térjünk vissza Barkley-ra, hiszen róla szól ez az írás.
A statisztikáját egyértelműen a Titans elleni mérkőzése dobja meg, amikor 164 yardot futott. A Panthers ellen 72, a Cowboys ellen pedig 81 yard jött össze. Ami kicsit aggasztó, hogy az utolsó mérkőzésünkön már csak egy darab 10 yard feletti futást láthattunk tőle, de azért valljuk be, hogy a védelmeknek sincs nehéz dolguk, hiszen a támadófal gyengén muzsikál, az elkapógárdánk pedig kifejezetten röhejes. A nagy játékokban azonban bízhatunk, bármikor ott van Barkley-ban egy 50 yardos touchdown.
A futásokat próbálják minél változatosabbá tenni Dabollék, a szélrózsa minden irányába elküldik a running backet. A következőképp néz ki a PFF táblázata (LE a bal oldalon álló TE külső oldala felé történő futás és így tovább):
Ez alapján tehát a bal oldalra történő szélső, valamint a C és a RG közötti belső futásoknál a leghatékonyabb a RB. Ebben óriási szerepet játszanak a nagy játékok, ha azokat kivesszük, akkor a következő számokkal szembesülünk:
- LE: 5 ATT, 17 yard, 3,4 AVG
- LT: 4 ATT, 8 yard, 2 AVG
- MR: 9 ATT, 41 yard, 4,5 AVG
Jól látszik, hogy azért a big play-ek sokat segítenek ezeken a számokon, viszont a bal oldali szélső futásokból összejött már egy 68 és egy 33 yardos játék is, így érdemes velük próbálkozni. Az alapot azonban a belső játékok határozzák meg, ott pedig megmutatkozik Mark Glowinski hatékonysága. Ugyanez látszik Andrew Thomas-nál is, aki a liga egyik legjobb vakoldali tackle-je idén. Nyugodtan futtatható tehát Barkley a jobb oldali ’A’ gapen, amelyeket ki lehet egészíteni a szélső futásokkal.
A korábbi 1/2-es választottunk azonban az elkapásokhoz is ért, így a passzjátékba is bevonható. 13 elkapásból 90 yardot hozott eddig a levegőben, ezzel pedig a harmadik helyen áll a csapaton belül. Sterling Shepard kiesett, így elképzelhető, hogy még jobban bevonjuk a futónkat. A koncepció egyértelmű, a screen- és swing passzoknál, valamint a checkdownoknál alkalmazzuk Barkley-t. Emlékezhetünk még a régi szép időkre, hogy mennyire nem működtek ezek a játékaink, most viszont abszolút alkalmazhatóak. Ez megmagyarázza, hogy miért nem láttunk hosszabb útvonalakat, amíg működik a mostani koncepció, addig ezt kell alkalmazni. Az exotikus felállások viszont egyre inkább előtérbe kerülhetnek (ugyebár milyen jó is lenne, ha egészséges maradna Kadarius Toney…). Az eddigi 177 snap alatt 164-szer állt fel a backfieldre Barkley, azonban a Cowboys ellen 4-4 alkalommal inline és a slotból várta a snapet, míg az első két játékhéten nem nagyon alkalmazták ezt az edzőink.
A pletykákat is be kell dobnom, hiszen volt már aki a social médiában egy esetleges trade-ről fantáziált. Ennek legfeljebb a deadline közelében lehet realitása, ha lényegesen leromlik addig a mérlegünk. Még nagyon a szezon elején járunk, most kezdenek csak kialakulni az erőviszonyok, nov. 1-re pedig sokkal pontosabb képet kapunk arról, hogy kik azok akik a rájátszásért fognak küzdeni. Ha egy contender csapatnál beüt a sérüléshullám és szükségük lesz egy futóra, akkor könnyen lehet, hogy megeresztenek egy hívást Joe Schoen irányába. Láttunk már hasonlót, tavaly a Rams Von Millert szerezte meg egy 2. és egy 3. körért, majd most a Bills-hez írt alá a future HoF pass rusher. Az idei évben magunkkal cipelt dead money megszűnik jövőre, így a jelenlegi várakozások alapján több mint 50 millió dollárral a várható salary cap alatt leszünk, szóval lesz lehetőség Barkley megtartására. Ha borzasztóan alakul az októberünk és érkezik egy versenyképes ajánlat, akkor lehet némi esély a cserére, de jelen pillanatban erre nem látok túl nagy valószínűséget és korai is erről beszélni, sok történhet még addig.
Nem sok örömünk van az idei offense-ben, de az egyik pozitívum mindenképp Saquon Barkley. Visszanyerte a régi formáját, ráadásul végre az edzői stáb sem hátráltatja őt. A liga egyik legizgalmasabb futója, aki mindig képes egy nagy játékra és a semleges szurkolók is élvezhetik az összefoglalóit. A képességét sohasem vitattuk, azonban 2022-ben nem ő a legszerencsésebb ember running backként, hiszen az elmúlt években nagyon visszaesett a pozíció fontossága. Egy dolgot tudok írni így szeptember végén: dőljünk hátra és élvezzük Barkley játékát, valamint bízzunk abban, hogy a támadófal is nagyobb segítséget nyújt neki. Ahogy már a bejegyzésben említettem hosszú ez a szezon, ligaszinten sok változás lesz januárig, így majd a szezon végén visszatérek az esetleges szerződéshosszabbításra.
