Küzdelmes összecsapást vártunk a negyedik fordulóban és ezt is kaptuk meg, egy szoros mérkőzésen sikerült nyerni úgy a Bears ellen, hogy a végére egészséges irányítónk sem maradt. Lássuk hogyan történt.
Nem bízik az elkapóinkban az edzői stáb és egy végtelenül konzervatív stratégiával küldték a pályára a támadóinkat. Egyértelmű volt, hogy a földön akarják megnyerni Brian Dabollék a meccset (ami az előzetes időjárást tekintve nem is volt rossz terv) és működött is az elgondolás, hiszen 262 futott yarddal zártak a játékosaink. Fájó, hogy a passzjáték a 100 yardot sem érte el, mindenki tudja, hogy ez nem lesz fenntartható. 31 alkalommal futhatott Saquon Barkley, ezalatt 146 yardot hozott. Daniel Jones-t is ki kell emelni, aki ezekből a játékokból kétszer is az end zone-ba jutott. Így 4 forduló után kijelenthető, hogy elsősorban Barkley játékának köszönhetően a liga egyik legjobb futójátéka a miénk, de a levegőben is haladni kell, különben nem lesz esélyünk az erősebb csapatok ellen. Daniel Bellinger hozta a 23 yardjával a legtöbbet az elkapásokkal, ez pedig borzasztó szám. Észrevétlenül mozgott Kenny Golladay a pályán (azért egy szép futásblokkolást láttunk tőle), majd a végén számos társához hasonlóan megsérült, Darius Slayton és David Sills pedig a dropokkal vétette észre magát. Talán felépül lassan Kadarius Toney és Wan'Dale Robinson. Ahogy már említettem Daniel Jones bokasérülés, Tyrod Taylor pedig agyrázkódás miatt állt ki. Ugyan a végére visszajött Jones, de csak a snapek átvételében tudott segédkezni. Nem örülnék neki, ha Davis Webb lenne Londonban az irányítónk... Evan Neal is kidőlt, ő nyaksérülést szenvedett.
Korrektül tartotta magát a védelem, nem engedtek touchdownt a Bears-nek. Többnyire sikerült dominálni az ellenfél támadófalát, hatszor sackelték Justin Fields-et és mindenki kidolgozta a belét is. Megszerezte az idei első sackjét Azeez Ojulari, aki sajnos kiállni kényszerült a végén, ez pedig nagyon nem jó hír, hiszen alig tért vissza a sérüléséből. Kayvon Thibodeaux is feljavult és ha így folytatja, akkor csak idő kérdése, hogy mikor dönti le a földre az ellenfél irányítóját. Nagyon aktívan játszott Tae Crowder és egyértelműen bejött Jaylon Smith játszatása is. A secondary-ben engedett egy nagy játékot Adoree' Jackson, de összességében rá sem lehetett panasz és a méretéhez képest rendkívül fizikálisan játszott. Volt egy fájó 3rd & 20, amikor túlzottan is agresszív játékot hívott Wink Martindale, de a kisebb hibák ellenére sem lehet haragudni erre a lyukaktól tátongó védelemre.
Előtérben volt a special team, hiszen Richie James az ellenfélnek ajándékozott egy visszahordást, Graham Gano pedig szokatlan módon elhibázott a végén egy mezőnygólt, amely miatt az utolsó másodpercekben is izgulhattunk. Szerencsére bravúrt is láthattunk, amikor Gary Brightwellnél kötött ki Velus Jones Jr. elejtett labdája.
A pénteki podcastben elmondtuk, hogy az a csapat nyerhet aki kevesebbet hibázik és/vagy legalább 20 pontot szerez. Bejött a jóslatunk és szerencsére mi jöttünk ki jobban ebből a párharcból. Nem lehetett megtörni fejben a játékosainkat, amikor Daniel Jones és Tyrod Taylor is az oldalvonal mellett lábadozott, akkor előkaptuk a három futónkat és együtt várták a snapet a backfielden. Tudtuk előre, hogy hosszú az előttünk álló út és gyenge minőséget képvisel ez a roster, de pont ezért jelentenek olyan nagy örömet ezek a győzelmek. Egyedül a sérülések miatt aggódom, több kulcsemberünk is kidőlt és komoly nehézséget okozhat a hiányuk.
