A vak is látja, hogy gondban van a csapatunk támadóegysége. Egyik mérkőzésen sem sikerült még 30 pont felett zárni, vasárnap pedig már a harmadik negyed elején 20 szerzett pontnál jártunk. Ennél is nagyobb probléma, hogy egyre kiszámíthatóbbak a játékhívások, ez pedig nem kedvez a futójátékra épülő offense-nek. Mi lehet a megoldás? Ennek próbálok most utánajárni.

Elsőként újra kell gondolni Saquon Barkley szerepkörét. Az ellenfelek sokkal tudatosabban készülnek a futásaira és az elmúlt hetekben egy-egy nagy(nak mondható) játékon kívül totál lenullázták. Túlságosan is egyértelmű például, hogy futójáték következik a first downoknál, sokszor a felállás is árulkodó, pláne amikor 7 vagy 8 falember kerül a pályára… Remélem nem kell már sokszor átélnünk ezeket a játékokat. Nem könnyíti meg a koncepció Barkley játékát, azonban vessünk egy pillantást a futónkra is. 242 carry-nél tart idén, ezzel pedig holtversenyben a második helyen van a ligában. Azt jelenti ez a szám, hogy 20,2 labdacipelést kap meccsenként, ha pedig folytatódik ez a tendencia, akkor kb. 340-nel zárhatja az évet. Elképzelhető tehát, hogy kb. 200-250 carry-t bír el a játékosunk, hiszen a szezon elején egy sokkal dinamikusabb RB-t láthattunk a pályán. Itt az ideje elővenni Matt Breidát és Gary Brightwellt is, akik eddig csak végszükség esetén és egy-egy speciális play-nél kerültek pályára.

Tettem már említést a felállásokra, amelyeken szintén lehetne módosítani a sikeresség érdekében. Vasárnap láttunk egy ügyes draw játékot, amiben egyelőre nem nagyon volt részünk és ez nem is csoda, hiszen az alkalmazásához több passzjátékra lenne szükség. Azért senki se kapjon a szívéhez, nem Kevin Gilbride játékait sírom vissza, de egy-egy sikeres passzjáték esetén könnyebben utat lehetne nyitni Barkley előtt. Ismét elő lehetne venni a szezon első felében látott exotikusabb felállásokat, emlékezhetünk arra a néhány 3rd down szituációra, amikor mindhárom futónk a pályán volt és bárki kaphatta közülük a labdát. Kár, hogy megsérült Wan’Dale Robinson, akit az egyetemen running backként is alkalmaztak és fel lehetett volna őt állítani a backfielden. Akár klasszikus futójátékot is rá lehetett volna hívni, volt már ilyet a liga történetében. Jelenleg Richie James lehet erre alkalmas, bár láttunk egy elhibázott próbálkozást, amikor összefutott Barkley-val a LoS mögött. Ugyan csak néhány alkalommal lehetne alkalmazni, de a wildcat és a különböző option play-ek is visszakerülhetnének a repertoárba.

Át is térhetünk a passzjátékra, amelynek sokkal inkább teret kell adni, hiszen a légi támadások eredményezik a pontszerzést. Azt gondolom most jött el az a pillanat, amikor nagyobb nyomást kell helyeznünk Daniel Jones vállára. Nincs konszenzus azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e szerződést hosszabbítani vele, erre pedig úgy kapunk választ, ha a kezébe adjuk a labdát. A futójáték nem úgy működik már, mint 2 hónapja és lapozni kell egyet a playbookban, különben nem lesz esélyünk a győzelemre. Persze a jövőbeli konzervatív stratégia is egyfajta válasz lenne arra, hogy kit (nem) szeretnének 2023-tól irányítónak az edzőink. Véleményem szerint nemcsak a rövid passzoknál tud pontos lenni Jones, hanem a 10-20 yard közötti átadásokat is megoldja, ezt láthattuk a múlt heti hosszabbításban, amikor Richie James kezében kötött ki a játékszer. Azt gondolom, hogy a labdaeladásoktól sem kell félni, mi lett volna ha a 6 egymás utáni punttal végződő egyik drive egy 40-50 yardos bomba után INT-vel ér véget? Semmi...

Végre letisztázódott az elkapók rangsora, emlékezhetünk a szezon elején több meglepő húzást is láttunk ebben a pozícióban. Darius Slayton lett a top WR és ugyan fájó volt a Washington elleni dropja, de összességében nem lehet rá panasz, azt hozza amit tud. Egy ideális világban nem lenne elsőszámú elkapó, azonban a sebességének és a magasságának köszönhetően a pálya valamennyi részén veszélyes tud lenni, a Jaguars elleni összecsapás óta pedig mindig 50 yard felett zárt. Slayton "valódi" szerepkörét Isaiah Hodgins vette át. A Bills gyakorlócsapatából sikerült kimenekíteni és sajnálták is a Buffalo szurkolók a távozását, mi pedig látjuk, hogy miért. Szinte azonnal pályára került, de egy ilyen játékostól nem várható el, hogy egyedül nyerje meg a meccseket, sőt a meccsenkénti 30-40 yardos teljesítményével is kicsit túlteljesítette az elvárásokat. Vasárnap megszerezte az első TD-jét is, szóval nem csoda, hogy őt szerepeltetjük Kenny Golladay helyett. Róla teljesen lemondtam, egyik nap a pofákat vágja, a másik nap fogadkozik aztán 3-4 hétre lesérül, majd amikor végre egészséges lesz nem tudja elkapni a labdát. Egyedül a futásblokkolásoknál lehet hatékonyan alkalmazni, de azt gondolom mindent elmond egy elkapóról, ha a játék ezen elemében emelkedik ki. Emlékezhetünk rá, amikor a Lions ellen bemutatott elkapásakor üdvrivalgásban tört ki a közönség, már csak emiatt is szeretnék látni egy Golladay touchdownt, szerintem felrobbanna a Metlife. Azért örülök, hogy jóban vannak az iróniával és a szarkazmussal a szurkolóink. A slotban Wan'Dale Robinson sérülése után Richie James-nek kell helytállnia. Nagy kár a második körös választottunk sérüléséért, hiszen egyrészt kezdte felvenni az NFL ritmusát, másrészt azzal is számolnunk kell, hogy a 2023-as szezon elején sem lesz még egészséges.

Persze nemcsak az elkapóink felé repülhetnek a passzok és vissza kell kanyarodnunk Barkley-ra, aki úgy érkezett meg 2018-ban az NFL-be, hogy közel olyan jó kezekkel rendelkezik, mint egy WR, azonban mintha a múlté lenne ez a képesség. Újoncként még átlagban 45 yardot hozott meccsenként, mostanra pedig 20-ra csökkent ez a szám. Ha már ennyit szerepeltetjük a futónkat, akkor változatosabbá lehetne tenni a játékát, hiszen akár a slotban is alkalmazható, nemcsak a checkdown passzok elkapására képes. Matt Breida irányába is repült már néhány labda a pályafutása során, így ő is bevonható ezekbe a játékokba. Nem biztos, hogy ötnél több falemberre lenne szükség a pályán, inkább két RB-t lehetne felállítani a backfieldre és akkor gondolkodjon az ellenfél, hogy vajon ki merre indul meg. Ne feledkezzünk meg a tight endekről sem, hiszen előszeretettel alkalmazza őket Mike Kafka a red zone-ban. Daniel Bellingernek van már két elkapott és egy futott touchdownja is, de ugyanúgy volt már 6 pontot érő elkapása Chris Myaricknek és Lawrence Cagernek is. Felkészül a múlt héten leigazolt Nick Vannett!

Összegezve az írást egy biztos: fel kell frissíteni a támadóegységet, hiszen a korábbiakban működött felfogást már megállították az ellenfelek és a kreativitás is megcsappant kicsit. Pánikra egyelőre nincs okunk, hiszen novemberig gyakorlatilag hiba nélkül játszott a csapatunk és a kulcsszituációkból is rendre jól jöttünk ki. Újonc HC-OC párossal várhattunk némi leolvadást és ez be is következett. A támadófalban felemásan szerepelnek az új szerzemények és a sérülések miatt meg kellett bontani a falat, a kezdő elkapósor pedig sohasem létezett. Úgy gondolom, hogy mindenképp fogunk látni változásokat, hiszen elsősorban a skill pozícióknál majdnem minden játékost kipróbált már az edzői stáb és a védelemben például egy teljesen új felfogást láthattunk legutóbb. A részemről tehát továbbra is megvan a bizalom, hogy elvégzik a szükséges módosításokat Dabollék, ebben az esetben el tudom majd fogadni, ha esetleg nem úgy jönnek be a hívások ahogyan azt a tervezőasztalon elképzelték, feltéve ha az eddigi szürke unalmas gameplan a kukába kerül.