Korábban olvashattatok már egy írást a taktikáról, akkor a cover 2 védelem került bemutatásra, most pedig következik a profik között is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő option.

A stratégia elsősorban az option futójátékokra alapoz. A túlsúlyban levő futójátékokkal ellentétben a modern option sémáknál egyre nagyobb szerepe van a passzoknak is. Az első tulajdonság következtében a támadó csapat sok ideig birtokolhatja a labdát, ami kevesebb támadóidőt eredményez az ellenfélnek és fárasztja a védelmüket is. Ugyanakkor a mérkőzés végi szituációkban, mikor gyorsan szüksége van a csapatnak a pontszerzésre ez hátrány is lehet. A séma az időzítésen, az ellenfél megtévesztésén, illetve a gyors döntéshozatalra épít, ami nagy figyelmet követel.

Típusok

Wishbone option offense: a QB mögött 4-5 yarddal helyezkedik el a FB, az ő két oldalán pedig 1-2 yarddal hátrébb a két HB. A kinézetről kapta az elnevezést a formáció. Triple-optionnek is hívják, hiszen a FB kaphatja a handoffot, mehet a pitch valamelyik HB irányába, esetleg az irányító futhat a labdával. A felállás a 70-es években élte aranykorát, ugyanakkor középiskolában és alsóbb osztályos egyetemi mérkőzéseken még alkalmazzák. Az első osztályú egyetemi fociból szinte teljesen kihalt.

Wing T offense: számos gondolatát tartalmazza a triple-optionnek. Gyakran alkalmaz 3 RB-s felállást. A Wing T segített a játék megváltoztatásában a foci kialakulásának éveiben és megváltoztatta az irányító szerepét. Számos misdirection play-t alkalmaz. Ezt a felállást is már maximum kisebb iskolák mérkőzésein láthatjuk. A 70-es, 80-as években a Notre Dame alkalmazta előszeretettel a formációt.

Flexbone option offense: a wishbone egyik változataként a 80-as és a 90-es években emelkedett ki, számos módon változtatja azt. Elsőként megemlítendő, hogy a formáció megváltoztatja a két HB helyét, akik a tackle-k mellé kerülnek. Ezek a játékosok általában remek gyorsasággal rendelkeznek és a futás mellett jól kell teljesíteniük blokkolásban és elkapásban is. helyezkedésüknek köszönhetően sokkal jobban részt tudnak venni a passzjátékban és szét tudják húzni az ellenfél védelmét is. A csapatok magas futásonkénti yard átlagra számíthatnak. A katonai iskolák alkalmazták előszeretettel a flexbone-t, illetve Paul Johnson offense-ében találkozhattunk vele.

"I-Option" offense: "Nebraska I-option" néven is ismert. Az I formációt alkalmazza, amelyben egymás mögött helyezkedik el a QB a FB és a HB. Tom Osborne keze alatt vált népszerűvé a Nebraskán. Frank Solich szintén remek sikereket ért el vele. Ebben az esetben egy kiegyensúlyozott offense-ről beszélhetünk. Kombinálja az optiont, a power runningot, play action játékokat, amelyeket kiválóan lehet alkalmazni az I formációban. Több nagy egyetem is előszeretettel alkalmazza a sémát.

Spread option offense: mint nevében is benne van, a spread option egy változatával van dolgunk. Roppant nagy sikere és széleskörű alkalmazása van a középiskolákban és az egyetemeken. A spread offense 3-5 elkapót és kettőnél kevesebb running backet használ. A QB legtöbbször shotgun formációban helyezkedik. A spread offense arra kényszeríti a védőket, hogy a pálya sokkal nagyobb területét védjék. Kihasználva a double vagy a triple optiont ez mérsékli a védők atletikusságát. Egy megbízható passzjátékkal alkalmazva hatékony eredményt lehet vele elérni.

Az option offense egyik legismertebb fajtája a Read Option. Ismerhető Zone-Read, QB Choice és QB Wrap néven is. A double option változataként egy elég leegyszerűsített játékkal állunk szembe. Az offensive line egy irányba alkalmazza a zone blockot, az irányító pedig az egyik DE-t vagy LB-t "olvassa" és ez alapján dönti el a játék további sorsát.

Egyéb kreatív alkalmazással is találkozhattunk, mint például Chip Kelly munkássága az Oregonnál, a Wake Forest játékát a 2000-es évek közepén, vagy a Kansas State támadójátékát.

Option játékok

Az option játékok szívét a futások képezik. A bonyolult futójátékok széles körben alkalmazhatóak, ugyanakkor két elvben megegyeznek: míg a hagyományos futójátéknál a snap előtt kijelölték a labdahordót, addig az option playeknél a védők mozgása határozza meg a labdahordó személyét. A másik kitétel, hogy az option legalább kettő potenciális labdahordót jelöl meg.

Option futások

Triple option: ezen komplex játéknál három lehetséges labdahordó van meghatározva. Három összetevőből áll: dive track, keep track, pitch track. A dive tracket legtöbbször a running back hajtja végre. A snap pillanatában a játékos megtámadja a line of scrimmage-t valahol a tackle-k között. Legtöbbször ez az első opció. Célja, hogy gyorsan megtámadja a védelem közepét, hogy itt szerezzen hasznos yardokat, vagy pedig megállítsa az ellenfél védelmének ezt a részét. A gyors nyomást a védelem közepe felé nevezik "dive"-nak. Az irányító a "dive key"-t olvasva határozza meg, hogy odaadja-e a labdát a RB-nek. Rendszerint a defensive end mozgását tanulmányozza a QB és ez alapján dönt. A másik RB a "pitch back" szerepét tölti be. Az irányító az egyik linebacker vagy defensive back mozgását tanulmányozva dönt arról, hogy átadja-e a labdát a játékosnak, vagy pedig maga fut vele inkább.

Double option: a triple option testvérének mondhatjuk. Mint nevében is benne van, két potenciális labdahordozót jelöl meg. Leginkább a sebességre és az irányváltásra támaszkodik. Egyik legnépszerűbb fajtája a Read Option (vagy Zone Read). Általában shotgun formációból indul. A QB azt a defensive endet olvassa, amelyik oldalon halad majd a futás. Ha a DE a tackle külső vállánál tartózkodik, akkor a HB kapja meg a labdát, ellenkező esetben az irányító próbál futni. Több QB is sikerrel alkalmazta egyetemén a read optiont, mint például Vince Young, Tim Tebow, Pat White, Dennis Dixon és Cam Newton.

Az option offense az NFL-ben

Az optiont nem túl gyakran alkalmazzák a profik között. Ugyan az edzők elismerik, hogy hasznosan is lehetne alkalmazni, de az irányítóra kifejtett hatása miatt nem szívesen nyúlnak hozzá. A QB-nak számos alkalommal kell futnia a labdával, ami az ütközések miatt sérülésveszélyt jelent. 2004-től az Atlanta Falcons alkalmazta nagy sikerrel a sémát a Michael Vick, Warrick Dunn, T.J. Duckett hármassal. 2007 decemberében a New York Jets szintén elővette az optiont a New England Patriots ellen. A kezdő irányító Chad Pennington helyett Brad Smith lépett pályára. 2008-ban a Ravens-től láthattuk néhány alkalommal a játékot, igaz Joe Flacco nem éppen a sebességéről ismert. Chris Johnsonnak, a Titans futójának 2000 yardos szezonjában szintén nagy szerepe volt az optionnek.

2011. október. 9-én a Carolina Panthers két option játékkal vitt be súlyos csapást a New Orleans Saints-nek. Az első játék egy pitch volt DeAngelo Williams-nek, aki 67 yardos touchdownt ért el a futásból. A második alkalommal Cam Newton ért el 13 yardot a földön. Egy hónapra rá a Denver Broncos-ban Tim Tebow és Willis McGahee 17 játékból 298 yardot haladt a földön. A Broncos tovább folytatta ennek alkalmazását és a Chargers elleni győzelem során Tebow 22 alkalommal futott a labdával, ami NFL rekordot jelent.

A tavalyi szezonban a Redskins, Seahawks, 49ers hármas járatta csúcsra a read optiont. Colin Kaepernick 16 futásból 181 yardot szerzett a Green Bay elleni rájátszásbeli mérkőzésen. A San francisco-i alakulat 323 futott yarddal zárta a mérkőzést. RGIII szintén számos alkalommal csinált bolondot az ellenfél védőiből, gondoljunk csak DeMarcus Ware szenvedésére, de Osi Umenyiora és Justin Tuck is tudna mesélni. A Seattle elleni playoff meccsen aztán Griffin ACL és LCL sérülést szenvedett a túlzott megerőltetésnek is köszönhetően.

Felvetődik tehát a kérdés, hogy van-e jövője az option offense-nek az NFL-ben? Az biztos, hogy a 2012-es szezonban nagyot robbantott a séma és több csapat is szívesen nyúlt ezekhez a játékokhoz. Az egyik ilyen volt a Washingtonban RGIII, aki sajnos bele is rokkant a megterhelésbe, de a hírek szerint már egészséges. Az is látszott, hogy az ellenfél védelmek nagy része nem volt felkészülve ezen játékokra, így sikerrel tudták alkalmazni a támadó alakulatok. Minden rendszernek van gyenge pontja, így az option offense-nek is. Előbb-utóbb megtanulják a csapatok levédekezni ezt is és az irányítókat sem kíméli túlságosan. Abban sem vagyok biztos, hogy Griffint a második ACL sérülése után nyugodtan hagyják majd futkározni. Összességében tehát úgy gondolom, hogy hasznos yardokat lehet hozni egy-egy option játékkal, de csak erre támaszkodva hosszútávon nem lehet kimagasló sikereket elérni. Az elmúlt 10 évben rendre olyan irányítók nyertek Super Bowlt, akik a passzjátékra támaszkodva érték el sikerüket, igaz volt közöttük olyan játékos is, akik kellő mobilitással is rendelkezett. Nem hiszem, hogy a következő 10 évben ez megváltozik majd, ugyanakkor a megfelelő alkalmazással és kellő fantáziával olyan extrát jelenthet az option, ami akár a győzelmet is jelentheti az adott csapat számára.