A franchise történetének egyik legrosszabb szezonját éljük meg. A gyenge szereplésért elsősorban az edzői stáb a felelős, de majdnem akkora részben hibásak a játékosok is, elvégre ők lépnek pályára. Persze mások is kapják az ívet, a szakmai stáb többi tagjának is benne van a keze a kialakult helyzetben. Két éve felmerült már Jerry Reese menesztése, akkor azonban kapott egy újabb esélyt, de ebbe a szezonba már jó eséllyel belebukhat ő is.
1994 óta áll a csapatunk alkalmazásában Reese, először mint egyetemi, majd NFL játékosmegfigyelőként alkalmazták. 2004-ben kapta meg az első előléptetését, a director of player personnel poszt lett az övé. Az áttörés 3 évvel később következett be, ő lett a leköszönő general manager, Ernie Accorsi utódja. Van néhány profi játékos aki már újoncként megízlelheti a siker ízét és azonnal egy Super Bowl győztes csapatba kerül, viszont még ennél is kevesebb GM élheti át ezt a sikert. A 2007-es NFL szezon az addig veretlen New England Patriots legyőzése miatt nemcsak a Giants szurkolóknak marad emlékezetes. Korrekt csapatot kellett átvennie Reese-nek, de ő is hozzátette a magáét, hiszen kiválóan draftolt. Az első körös Aaron Ross hosszú évekig a csapat tagja volt, és ugyan nem lett belőle sztár, de én mindenképp jó szívvel emlékszem rá vissza. Steve Smith személyében egy kiváló slot elkapót szereztünk meg, akinek jobban is alakulhatott volna a pályafutása ha nem sérül meg és jobb döntéseket hoz. Ugyanúgy nem lehet elfelejteni a remek sacket bemutató Jay Alfordot sem, de Kevin Boss is remekül helyettesítette a megsérült Jeremy Shockey-t. A legsikeresebb karrierje a hetedik körös Ahmad Bradshaw-nak volt, aki Brandon Jacobs-szal a liga egyik legfélelmetesebb párosát alkotta a futók között.
Egy évvel később is esély lett volna a végső győzelemre, de Plaxico Burress balhéja teljesen szétzilálta a csapatot. Ezt követően csak 2011-ban sikerült a rájátszásba jutni, de az addigi sikertelenség sem a front office munkáján múlott, sokkal inkább az alapszakasz második felében bemutatott leolvadásokon. A szabadügynök piacon rendre jó döntéseket sikerült hozni, a szurkolók szinte vakon bíztak Reese-ben, aki jó érzékkel adott nagy fizetést egy-egy érkezőnek (gondoljunk csak Antrel Rolle-ra, Deon Gratnre, Michael Boley-ra vagy David Baas-ra), de senkihez sem ragaszkodott túlzottan, jó időben engedte el az öregedő játékosait. A játékosbörzékre sem lehetett panasz. Volt pár mellényúlás, hiszen többek között Clint Sintim, Ramses Barden, Travis Beckum és Jerrel Jernigan kiválasztása is hibának bizonyult, ráadásul a harmadik napos húzások sem tudták letenni a névjegyüket. Ezt ellensúlyozták a remek első körös pickek. Kenny Phillips a súlyos sérülése után is tette a dolgát, Hakeem Nicks és Jason Pierre-Paul pedig hosszú ideig a '09-es és a '10-es évfolyam legjobb játékosai között voltak (a posztjukon mindenképp). Melléjük csatlakozott Victor Cruz, aki szintén oroszlánrészt vállalt az újabb Super Bowl győzelemből.
A lejtmenet azonban valamikor itt kezdődött el. Ahogy említettem hiányoztak a korrekt középső és a hátsó körös pickek, számos esetben ez különbözteti meg az átlagos vagy a jó csapatot a kiválótól. A szabadügynök piacon bemutatott tevékenységgel sem lehettünk teljesen elégedettek, gondoljunk itt például Will Beatty nagy szerződésére, aki hol sérült volt hol gyengén játszott, de Linval Joseph elengedése is óriási hibának bizonyult. A draftok sem igazán ültek, hiába vertük a földhöz a hátsónkat Prince Amukamara megszerzése miatt, a cornerback még mindig nem tudott magának állandó helyet kiharcolni a ligában. A 2012-es class egy az egyben a kukában landolt, igaz ebben benne volt David Wilson nyaksérülése is, ő sokkal hosszabb és eredményesebb pályafutást érdemelt volna a sorstól. A későbbi éveket is csak egy-egy jó húzás jellemezte, hiszen Justin Pugh-ból a sérülései ellenére is remek játékos lett, valamint Johnathan Hankins-től is jó mérkőzéseket láthattunk. Az igazi telitalálatnak azonban Odell Beckham Jr. és Landon Collins bizonyult, de ez önmagában kevés volt a boldogsághoz és eljutott oda a csapat, hogy a keret gyengesége miatt nem volt nagy esély a rájátszásra.
A 2015-ös szezon végén fel is merült Reese menesztése, de akkor a mérkőzések végén bemutatott leolvadások miatt Tom Coughlin vitte el a balhét. Az igazat megvallva nem is láttam ebben problémát, a game management a head coach feladata és ha rendre az utolsó két percben buksz el, akkor a vezetőedződ a hibás. Persze a general managerünk is nyomás alá került, hiszen a tulajdonosi kör lenyilatkozta, hogy egy újabb gyenge esztendő után itt is eljöhet a váltás. Sikerült vételezni az üzenetet és a fizetési sapka alatt is volt elég hely a játékoskeret felfrissítésére. Rögtön a csapatunkhoz került Janoris Jenkins, Olivier Vernon és Damon Harrison, akiknek fontos szerepe volt abban, hogy 2011 után ismét a rájátszásba jutottunk. A drafton ugyan meglepő volt Eli Apple kiválasztása, de Sterling Shepard már újoncként "kiközösítette" a slot WR-nek járó pozíciót. A felturbózott védelem brillírozott, a támadók azonban meglepő módon gyengélkedtek, viszont számos esetben szerezni tudtak annyi pontot amennyi a defense-nek is elég volt a győzelem kiharcolásához. Jó iránynak tűnt ez az út, de az elmúlt 10 hónap lépései nem úgy sikerültek ahogyan vártuk volna.
A fizetéséhez képest kevés szerepet kap Rhett Ellison, Brandon Marshall pedig a sérüléséig sem tudott beilleszkedni. Túlzottá vált az Ereck Flowers-hez és Bobby Harthoz való ragaszkodás, nemhogy egy top játékos vagy pick, de még egy szimpla vetélytárs sem érkezett erre a posztra. Nem tartozom abba a táborba, akik mindenképp ragaszkodtak volna Andrew Whitworth megszerzéséhez, hiszen nem robbantanék bankot egy 35 éves játékosért és hiába játszik még mindig magas színvonalon, túl nagy kockázat lett volna az elcsábításában. Ugyan Flowers a 2. hét óta nem engedélyezett sacket, de így is előjönnek nála az eddigi technikai problémái és a fal többi részével sem lehetünk elégedettek, hiszen hat féle felállást csodálhattunk meg ebben az évben.
1-7-es mérleggel állunk, vasárnap a 0-9-cel álló 49ers otthonába látogatunk és a fogadóirodák őket tartják az esélyesebbnek. Hullani fognak a fejek, nem tudom elképzelni, hogy ne újuljon meg az edzői stáb és Jerry Reese maradását is egyre valószínűtlenebbnek érzem. Jogosan kapja a kritikát, hiszen nem úgy sikerültek az idei erősítései ahogy azt vártuk. Ezt hozzáadva az elmúlt 5-6 éve hanyatlásához már akkora gombóc, ami nem valószínű, hogy lecsúszik az ember torkán. Két éve azt írtam Tom Coughlinnal kapcsolatban, hogy vannak érvek a megtartása mellett, de a csapat belefásult az állandóságra és új impulzusokra van szükség.
Hasonlóan vélekedek idén a GM-mel kapcsolatban. Ő is rászolgált a kritikákra és ugyan sok szurkolóval ellentétben én nem küldöm őt vissza az édesanyja hasába, de úgy érzem, hogy eljött a váltás ideje. Persze ez sem lesz könnyű lépés a tulajdonosi körnek, hiszen 1994 óta a csapatnál van Reese és ő is kellett a legutóbbi két Super Bowl győzelemhez. Ugyan számos bosszantó dolog fog az eszünkbe jutni róla, viszont néhány év elteltével a korábbi sikerekre is még jobb szívvel fogunk emlékezni. Ez a történet azonban a végéhez ért.
Ti hogyan látjátok, szerintetek is szükség van egy új general manager érkezésére?
