Pozitívan alakult az első két mérkőzésünk, így bízhattunk benne, hogy sikerül meglovagolni a hullámot és hazai pályán, hétfő este egy csoportrivális ellen folytatjuk a jó sorozatot. Nem így lett és a látottak megerősítettek minket abban, hogy óriási türelemre lesz még szükségünk.
Nem sok pozitívumot találunk a támadóknál, de Daniel Jones nevét mindenképp itt kell megemlíteni, hiszen végig a hátán vitte a csapatot. Volt egy-egy játék amikor mozoghatott volna jobban is a zsebben, de ennyi abszolút belefér, főleg a múlt héthez képest. A földön és a levegőben is veszélyes volt, ráadásul semmi segítséget nem kapott a társaitól. 37 passzjátékból 22 alkalommal került nyomás alá, ez a legmagasabb szám a pályafutása alatt. A támadófal tehát visszaesett a tavalyi szintre (bár eddig is voltak problémáink) és továbbra is csak Andrew Thomas játékával lehettünk elégedettek. Evan Neal ízelítőt kapott DeMarcus Lawrence-től a "valódi" NFL-ből, fájó volt nézni mennyire rossz az újoncunk lábmunkája. A belső pozíciók egytől egyik rosszak, az eddigiek alapján nem jöttek be a húzásaink és Jon Feliciano, valamint Mark Glowinski tapasztalata sem jelent semmit. Hozzájuk csatlakoztak az elkapók, hiszen amikor sikerült megvédeni Jones-t, akkor egyik célpontja sem volt elérhető. Befoghatja a száját Kenny Golladay a két dropja után, vele kapcsolatban elindultak a trade pletykák is, de ilyen teljesítmény és fizetés mellett senki sem fog kapkodni érte. Még szomorúbb, hogy Sterling Shepard súlyosnak tűnő térdsérülést szenvedett a végén, így könnyen lehet, hogy a profi pályafutása is ezzel a pillanattal fejeződött be. A tight endek közül Daniel Bellinger volt a leginkább észrevehető, bár a blokkolásoknál ő sem remekelt, de több szép elkapást is bemutatott. Saquon Barkley is hozta a szokásos formáját, bármikor benne van egy villanás és három mérkőzés után 300 futott yarddal áll. Jó lenne, ha még ennél is több futójátékot tudna hívni Mike Kafka, de az ellenfeleink készülnek rá, a támadófalunkat pedig dominálni tudják, így szerintem ezzel sem lennénk hatékonyabbak.
A védelemben megtapasztalhattuk, hogy mit is jelent Leonard Williams jelenléte ennek a csapatnak, borzasztóan hiányzott a DT. Jó átlaggal futottak a Cowboys RB-k, a passzsiettetés pedig nem létezett. Visszatért Kayvon Thibodeaux és Azeez Ojulari, de észrevétlenül töltötték a négy negyedet. A nagyon optimista énünk bízhat abban, hogy több gyengébb támadófallal is szembe kell majd nézniük, illetve több hetes sérülés után tértek vissza, ráadásul kérdéses volt a játékuk, de ennél lényegesen több kell. Egy első és egy második körös játékosról beszélünk és behatárolja a védelem hatékonyságát, ha nem szerepel jól ez a páros. A pass rushereink gyengélkedése miatt a blitz-ek sem ültek, egyszerűen egy az egyben is meg kell verni az ellenfeleket, különben a csereirányítók is ki fogják végezni ezt a csapatot. Ezen kívül nem lehetett panaszunk a defense-re, ők adták meg az esélyt arra, hogy a negyedik negyedben is legyen még miről beszélni. Ugyan sok yardot engedélyeztek, viszont a red zone közelébe érve javult a hatékonyság és a második félidőig nem engedtek touchdownt. Egy Cooper Rush ellen ez működik, de két hét múlva Aaron Rodgers ellen sajnos más lesz... Ismerjük a limitáltságot, de mégis sokkal jobban néz ki a védelmünk a támadóinkhoz képest.
Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy játékerőben a liga alsó harmadához tartozunk, de az edzőink és a játékosaink szíve és az esze is a helyén volt a kulcspillanatokban, így két győzelemmel indítottuk a szezont. Nincs elvárásom az idei évvel kapcsolatban, hiszen egy romokban heverő keretet kellett átvennie az új szakmai stábunknak úgy, hogy lehetőség sem volt a megerősítésére. Ami miatt mégis csalódott vagyok, hogy végre borsot törhettünk volna a Cowboys orra alá, ráadásul a lehető legjobb pillanatban, primetime mérkőzésen, hazai közönség előtt sikerülhetett volna ez. Folytatás vasárnap a Bears ellen.
