Általában kb. 3 évet kell várni ahhoz, hogy megítéljünk egy draft évfolyamot, hiszen ennyi idő alatt kapunk reális képet egy adott játékos értékéről. Persze előfordul néha olyan eset, amikor valaki csak ezután táltosodik meg és sajnos arra is látunk példát, hogy már korábban lemondanak egyik másik ifjú titánról. Jelen bejegyzésben az utóbbival állunk szembe. Lássuk miért.
(1/11 <-> 1/20 + 5/164 + 2022 1/7 + 2022 4/112)
Sosem jó jel, ha az első körös játékosod távozik először. A Kansas City Chiefs játékosa lett Kadarius Toney, aki leginkább a sorozatos sérüléseivel és egy-egy érdekes megnyilvánulásával jelentett hírértéket. Nálunk már nem tudott volna maradandót alkotni, az új csapatában még javíthat a megítélésén.
A Chicago Bears Justin Fields draftolása mellett döntött a 11. választási joggal, aki eddig igencsak felemásan játszik. A megszerzett 5. körös picket arra használta fel Dave Gettleman, hogy megszerezze Aaron Robinsont és egyelőre ez a húzás sem jött be. Az idei class javíthat a trade megítélésén, bár Evan Neal gyengén mutatkozott be az NFL-ben, jelenleg pedig egy sérülés hátráltatja. Nem lehet panasz Daniel Bellingerre, neki reális esélye van arra, hogy évekig a csapat kezdő tight endje legyen. Jelen pillanatban egyik franchise számára sem néz ki túl jól ez a csere, hiszen a Bears szurkolók vélhetően többet várnának Fields-től, mi pedig nyugodtan draftolhattuk volna Micah Parsons-t, aki a 2020-as évek legjobb védője lehet.
2/50: Azeez Ojulari
(2/42 <-> 2/50 + 2022 3/81)
A 2. körben a Miamival sikerült üzletet kötni, akik Liam Eichenberget választották ki a 42. pickkel. Nagyon örültünk Ojularinak, hiszen előzetesen egy körrel korábbra várták, de egy rejtélyes térdsérülést emlegettek vele kapcsolatban. 8 sacket szerzett újoncként, amivel házon belüli rekordot döntött, Giants játékosként senki sem zúzta le ennyiszer az irányítót az első évében. Az idei szezonja egyelőre a sérülésekről szól, az edzőtáborban kidőlt, majd alig tért vissza újra a partvonalon kívülre került és jelenleg IR-en pihen. Hiába vannak nagy reményeink vele kapcsolatban, a harmadik szezonjának mindenképp számos kérdőjellel fog nekivágni.
Az idei 3/81-gyel CorDale Flottot hoztuk el, akit inkább a záró napra vártak. Eddig nem kapott sok lehetőséget, jelenleg sérült.
3/71: Aaron Robinson
(3/71 <-> 3/76 + 5/164)
Érdekes döntésnek bizonyult a kiválasztása, hiszen egy évvel korábban érkezett Darnay Holmes, aki már az első szezonjában számottevő lehetőséget kapott. Robinson mellett szólt, hogy nemcsak a slotban, hanem az oldalvonal mellett is bevethető. Természetesen ő is egy sérüléssel mutatkozott be, ezután viszont jó benyomást keltett. Az idei előszezonban aztán totál lerombolta a róla felállított képet, hiszen csak kereste az elkapókat a pályán. Az alapszakasz kezdetére feljavult valamennyire, de ismét kidőlt és valószínűleg nem látjuk már idén.
4/116: Elerson Smith
Ő még Robinsonnál is kevesebb lehetőséget kapott és nem is nagyon tudta eddig megmutatni mire képes. Projektként érkezett és a draftolása előtt azt sem tartották elképzelhetetlennek, hogy posztot vált, hiszen a testalkata alapján tight endként is próbálkozhatott volna. Múlt héten tért vissza és Ojulari IR-re kerülésével lehetőséghez juthat.
6/196: Gary Brightwell
Nem nagyon értettem a megszerzését, hiszen egyértelműen draftolatlan újoncnak várták. Unimpresszív az egyetemen nyújtott pályafutása és már a scouting reportok is inkább leendőbeli special teamerként számoltak vele. Az idei előszezonban nem játszott rosszul, de Saquon Barkley és Matt Breida mögött nem jut neki lehetőség, visszahordónak pedig gyenge.
6/201: Rodarius Williams
(6/201 <-> Markus Golden)
Az első fun fact vele kapcsolatban, hogy az öccsét, Greedy Williams-t két évvel korábban draftolta a Browns. Időnként pályára léphetett újoncként, de tipikusan úgy szerepelt, mint egy 6. körös játékos. ACL szakadás miatt idő előtt véget ért a szezonja és még mindig nem tudott visszatérni. Az edzéseket elkezdhette, így elképzelhető, hogy újra az aktív keret tagja lesz.
Fájdalmas érzés volt megírni ezt a bejegyzést, hiszen jelen pillanatban egyik tavalyi választottunkban sem lehet maradéktalanul bízni. Nagyon örültünk az első körös letrade-nek, de nagyot kellene robbantania a Neal-Bellinger párosnak ahhoz, hogy győztesen jöjjünk ki ebből a cseréből. Azt hittük, hogy adott a két pass rusherünk, de Kayvon Thibodeaux eddig nem hozza a sackeket, Azeez Ojulari pedig sérült, így sajnos ez a pozíció sem tekinthető megoldottnak. Nagy szükségünk lenne egy cornerbackre, de lassú ahhoz Aaron Robinson, hogy a szélen is helytálljon és sajnos ő is több időt tölt el az oldalvonal mellett, mint a pályán. Az elmúlt időszakban alig volt olyan draftolt játékosunk, akivel szerződést hosszabbítottunk négy év után és a 2021-es class-ból is csak Ojularinak lehet erre reális esélye, feltéve, ha úgy játszik majd, mint tavaly.
