A játékban sikerült előrébb lépni, azonban ismét vereség lett a vége. A védelem nagyon régóta nem játszott ilyen jól, a támadóink pedig hiába értek oda mindkét félidő végén az 1 yardos vonalra, nem tudtak touchdownt szerezni. Lássuk hogyan történt.
Megmutatta Tyrod Taylor, hogy miért is kapott nagy fizetést egy csereirányítóhoz képest, hiszen korrektül az offense élére állt. Sajnos azt is láthattuk, hogy miért backup, a szünet előtt legalább 3 pontot benn hagyott. 13 másodperccel a vége előtt időkérés nélkül csakis passzjátékot szabad hívni, mert nem lesz lehetőség felállni a snapre, ráadásul akár két játékra is lett volna esély. Ehhez képest az irányítónk áthívta a play-t, majd Saquon Barkley nem talált be az end zone-ba, az idő pedig letelt. A vereséget ne erre kenjük, hiszen ha ott összejön egy mezőnygól, akkor a Bills támadói is másképp játszottak volna a hajrában. Az utolsó játék balszerencsésen alakult, de igazából az volt a csoda, hogy eljutottak odáig a támadóink. Az elkapásoknál ezúttal Darius Slayton vitte a prímet, ő volt a mélységi célpont, Wan'Dale Robinson pedig a rövidebb játékoknál jeleskedett. Többször elérhető volt Darren Waller is a labdával, kár, hogy a végén nem jött tőle a bravúr. Visszatért Barkley, akit hosszú ideig nulláztak, a negyedik negyedben azonban feltalálták Brian Dabollék az ellenszert. Többször is működött ugyanaz a játék, ezzel kozmetikázni tudta a futónk a statisztikáját is. A támadófalon ismét alakítani kellett, hiszen nagyon hamar megsérült Josh Ezeudu, így Justin 'straight outta couch' Pugh lett a vakoldali tackle. Nagyon szenvedett ebben a pozícióban, de a második félidőre feljavult. Sokat kritizáltam Ezeudu-t, de ezt a pechszériát azért senki sem érdemli meg... Sajnos továbbra is nagyon korlátozott az offense és pontszerzés nélkül nem lesz győzelem sem.
A védelem viszont emberfelettit nyújtott, szerintem senki sem gondolt arra, hogy mindössze 14 pontot szerez majd a Bills. Már a múlt héten voltak jelek, most azonban minden összeállt és ebben biztosan az is segített, hogy azért ismeri a stábunk Josh Allenék gyengeségeit. Szinte biztos vagyok benne, hogy a rájátszáshoz érkezve előveszik majd az első félidő felvételeit az AFC védőkoordinátorai, mert egy iskolapéldát láttunk arról, hogy milyen módon kell védekezni a Buffalo ellen. Bobby Okereke volt az MVP, a pálya valamennyi részén feltűnt és ő harcolta ki az interceptiont is. Úgy tűnik megtalálta a helyét a védelemben, óriási szükség van a jó játékára. A védőfalban továbbra is megállíthatatlan Dexter Lawrence és hellyel közzel azért működött a pass rush. A második félidőben kicsit magasabbra állította Wink Martindale az agresszivitást, de sajnos nem hozott eredményt Allen ellen. Sikerült 300 yard alatt tartani a teljes Bills offense-t, ez pedig óriási érdem. Bízzunk a hasonló folytatásban!
Megmutatta az éjszakai mérkőzés, hogy nincs ez a csapat a liga alján, azonban így is fájó ez a vereség, hiszen egy évvel ezelőtt szinte biztosan győzelemmel tértek volna haza a játékosaink, ráadásul a 2-4-es mérleggel még megmenthető lett volna a szezon. Az irány adott, a támadóinknak több pontot kell szerezniük, a védőinknek pedig fenn kell tartani ezt a színvonalat és akkor lesznek még szép pillanataink idén.
