Évek óta probléma ligaszinten egy jó támadófal összerakása. Komoly hátráltató tényezőt jelent a játékosok fejlődésében az NCAA-ben egyre népszerűbb spread offense, az NFL-ben pedig a limitált edzési lehetőség. Az előző rezsim bukásában is óriási szerepet játszott az O line elhanyagolása, amely után nem jött be a tűzoltás. Az egyik első ígérete volt Dave Gettlemannek, hogy felpumpálja a csapatrészt, amely az első szezonjában felemásan sikerült. Vajon ki tudunk végre állítani egy versenyképes egységet?
A vakoldallal kell kezdeni ahol gigaszerződést kapott Nate Solder, ám ennek nem tudott megfelelni. Minőségben a liga közepéhez tartozik, ám ennél jóval többet keres, azonban manapság ez az ára egy LT-nek. A PFF szerint tavaly nagyjából azt hozta Solder amit tud, a 74,1-es értékelése nagyjából átlagosnak mondható. Jövőre viszonylag nagy szívfájdalom nélkül kitehető lenne, azonban őt választották meg az egyik csapatkapitánynak, ráadásul konkurenciája sincs, így ha nem történik semmi extrém, akkor vélhetően 2020-ban is velünk fog tartani.
Nagy reményekkel érkezett meg a ’18-as draft második körében Will Hernandez és továbbra is izgatottak a szurkolók vele kapcsolatban. Elsősorban a futásblokkolás az erőssége, a passzjáték támogatásában még fejlődnie kell. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy gyenge előszezont zárt, a Bengals ellen három büntetést is begyűjtött. Több kell ennél, de szerencsére az alapszakaszt illetően nem túl releváns a preseason. Megvan az esélye, hogy top 10 guard legyen, azonban javulnia kell tavalyhoz képest, ellenkező esetben hiányérzetem lesz vele kapcsolatban.
2014 óta van a ligában Jon Halapio, azonban mindössze 519 snapet töltött a pályán. Komoly kockázatot jelent a szerepeltetése, ám amióta betette Pat Shurmur a lábát, azóta a korábbi Patriots pick a kezdő center. Úgy néz ki, hogy fel tudott épülni a tavalyi súlyos bokatöréséből (hasonló sérülést szenvedett el, mint egy évvel korábban OBJ) és végre megmutathatja a valódi értékét. Kissé szkeptikus vagyok, de nem volt nagy mozgásterünk ezen a poszton.
Olivier Vernonért cserébe érkezett Kevin Zeitler, akitől hasonló pusztítást várunk, mint Hernandeztől. Nem teljesen tudott megfelelni a Browns-ban az elvárásoknak, a PFF szerint az elmúlt két szezonban játszott a leggyengébben, előtte azonban kiemelkedő volt a Bengals-ban. Ha vissza tud térni ahhoz a teljesítményéhez, akkor nagyon nagy vétel volt, papíron ő lehet a legjobb falemberünk idén.
Számos helyen nagy üdvrivalgást tapasztaltam Mike Remmers leigazolásával kapcsolatban, de én valahogy nem tudok kiigazodni rajta. Egyik évében sem szerzett kimagasló osztályzatot, tavaly a Vikings-nál pedig megbukott guardként. Ennek ellenére leírni sem akarom, hiszen óriási upgrade Chad Wheelerhez képest, bár nála egy 150 kilós cementeszsák is jobb lenne. Úgy tűnik, hogy felépült a hátsérüléséből és remélhetőleg kevés olyan játékot látunk majd, mint a Bengals elleni sack (és igen, abban Solder is benne volt).
A cseresor láttán egészen biztosan nem fognak a pályaelhagyáson gondolkodni az ellenfél passzsiettetői. Egész komoly pénzzel dobtuk meg Spencer Pulley-t, aki Jon Halapio cseréje lesz. A Chargers hamar lemondott róla, tavaly nálunk kötött ki és beugróként szerepelt. Idén ugyanez a feladat vár rá, remélhetőleg minél kevesebbszer, hiszen az előszezon nem az övé volt.
Jobb értékelést kapott nála Chad Slade, aki rászolgálat a keretbe kerülésre. Arról csak találgatni tudunk, hogy mire képes egy alapszakasz meccsen, hiszen minimális tapasztalattal rendelkezik.
Egyetlen tétmérkőzésen eltöltött snapje sincs Nick Gates-nek, hiszen a tavalyi esztendőt a gyakorlócsapatunkban töltötte. Az előszezon első két hetében LT, majd LG volt, az értékelései mindkét pozícióban felemásak. We’ll see.
Nem tudok túl sokat Eric Smith-ről, a PFF szerint a Jets egyik hulladéka volt augusztusban.
That’s all folks. Látható a javulás és elméletileg jobb játékra alkalmas ez az egység a tavalyi galerihez képest. 2018-ban elfogadható indok volt, hogy egy offseason alatt nem lehet pótolni valamennyi hiányosságot és tavalyhoz képest két és fél kezdőnk is visszatért. Jelen pillanatban a 15. hely környékére lőném be ezt a névsort. Több korrekt játékosunk is van, akik már letették a névjegyüket és a rutinjuknak köszönhetően akár dominálni is tudják a gyengébb ellenfeleket. A bivalyerős D line-ok ellen azonban problémák lehetnek, talán Kevin Zeitler az egyetlen, aki a kiváló védők ellen is fel tudja venni a versenyt. Jó irányba tartunk és Saquon Barkley valamint a gyors és rövid átadások is sokat dobhatnak az ötös teljesítményén, de érkeznie kell jövőre az utánpótlásnak, különben ismét komoly gondban lehetünk. Pesszimizmusra ad okot, hogy ritkán jönnek be Dave Gettleman szabadügynök szerzeményei, azonban képes lehet az elfogadható teljesítményre ez az O-line.
