Mint olvastátok a blog facebook oldalán, Joe Judge lett a következő vezetőedzőnk. Matt Rhule és Mike McCarthy volt a két fő jelöltünk, majd jött a hír, hogy utóbbi lett a Cowboys HC-ja, így Rhule tűnt az állás fő esélyesének. Neki azonban egy elég busás és hosszú szerződést ajánlott a Panthers (7 év, 60 millió dollár), amelyet a csapatunk nem akart megadni neki, így róla is lemaradtunk.

Várható volt, hogy ekkora összeg kell Rhule-nak, aki évi 8 millió dollárral gazdagodott a Bayloron, így tuti volt, hogy évi 9 vagy 10 millió dollár lesz az igény. Nincs is baj ezzel, de a 7 éves kontraktus eléggé baráti abban a tekintetben, hogy egy high risk, high reward head coach-ról beszélünk. Nem kifejezetten hátrány és nem is meglepő, hogy nem köteleződtünk el ilyen hosszútávra egy ilyen szakemberhez. Már az interjú előtt közölte a  tényt, hogy ezt kapta Carolinából, akik bőkezűen bántak vele. Persze a túloldalon az is elmondható, hogy tipikusan a csapatunkra jellemző ez a mentalitás, látok némi önteltséget is a döntésben.

Egy hosszú és átfogó edzőkeresést ígértek a tulajaink, ez azonban nem következett be maradéktalanul. Várható volt, hogy Pat Shurmur után nem fogjuk Kevin Stefanskit meghallgatni, azonban a Baltimore OC Greg Roman és a Niners DC Robert Saleh pofavizitje elfért volna.

Na de ki is Joe Judge? A Mississippi State-en kezdett segédedzőként, majd a Birmingham-Southern LB coach-a lett. Ezután elvitte Nick Saban az Alabamára, ahol a special team segédje lett. 2009-től 2011-ig tevékenykedett itt és ezalatt két egyetemi bajnokságot is nyert a Crimson Tide-dal. Az NFL-ben is jó helyre került, hiszen a Patriots segédedzője lett, majd 2015-től ő lett a speciális egység főnöke. 2019-ben az elkapók felkészítéséért is ő felelt, majd ezt követte a mai kinevezése. Bellichick mellett három aranygyűrűt ért el.

Egy biztos, heves véleménynyilvánításra számíthattak a franchise nagyjai és ez be is következett, számos megdöbbent és csalódott kommentet olvastam, ami nem is csoda, hiszen talán Judge volt a legkevésbé ismert jelölt és nem tudtuk meghallgatni a Rivera-McCarthy-Rhule trió egyikét sem. Ez mindenképp negatívum, hiszen úgy látszik most sem vagyunk a legnépszerűbb állomáshelyek között, ami mindenképp szomorú. Ennek ellenére nem biztos, hogy rossz vezetőedzőt szereztünk meg magunknak, hiszen számos olyan példát láttunk már a múltban, hogy a nagy nevek felsültek és az ismeretlenebb arcok robbantottak igazán. Ha valakinek nem jött meg eddig az optimizmusa, annak ezután a kinevezés után sem fog, azonban rögtön leírni sem szabad Judge-ot.