Ha a csapat alkalmazottja lennék: egy rendkívül küzdelmes, egyenlő erők csatáját hozó mérkőzésen minimális különbség döntött a győzelmet jobban akaró hazai csapat számára. A blog tulajaként: a Washington volt a szarabb.

Vártuk, hogy végre megrázza Daniel Jones az almafát és a csapat győzelmén kívül a touchdownok is hulljanak a faágakról, de ez nem következett be. Persze nyugodtan a fejemhez lehet vágni, hogy ne legyek ennyire kritikus, totálisan jól alakul a terv, működik Dave Gettleman elképzelése, több futott yardunk volt, mint passzolt. 19 passzkísérlet. Ha nézném meg a naptárat nem tudnám milyen évet írunk, egy jónak mondott irányítóval legalább kétszer ennyit próbálkozol. A szezon végéig nem írok ítéletet Jones-ról, azonban három kimenetel lehetséges:

1. Ennyit tud
2. Ilyen rossz az edzői stáb
3. Nem tudják kellőképp segíteni a társai

Nem mondom azt, hogy mindegyikre 33,3% esély van. Az azonban szépen lassan leírható, hogy egyedül a buta interceptionjei hasonlítanak Eli Manning játékához. Ne menjünk bele abba, hogy INT volt-e az a bizonyos átadás vagy nem. Rossz döntésnek bizonyult és ennyi. Az offense összességében szürke és unalmas. A szakembereink még mindig abban a hitben vannak, hogy 14-20 ponttal is komoly sikereket lehet elérni. A futójáték mellett úgyis a védelemre van szükség, nem?

Hát hiába voltak olyan mérkőzések, amikor korrektül szerepelt a defense, most összeszarta magát az egység. Alapból megadtuk az ellenfelünknek a 3-4 yardos játékokat, amelyeknek köszönhetően számos hosszú drive-ot vezettek. A mérkőzés bizonyos szakaszára azonban vizsgálatot indítanék, hiszen voltak olyan pillanatok, amikor mindkét 8-as számú játékos velünk volt. Gondolok itt Kyle Allen két eladott labdájára. A combine-on elmondta a GM-ünk, hogy számos jó passzsiettetővel dolgozott már a pályafutása során és felismeri ezen a poszton a jó játékosokat. Ehhez képest semmi nyomást nem helyeztünk Allenre. Ne is beszéljünk azokról a 3rd down felállásokról, amikor 8 embert küldtünk coverage-be, a QB-t pedig két DT és egy off-ball LB rohamozta. Rohadjunk már meg...

Ezen kívül köszönjük meg a győzelmet Dustin Hopkins-nak is, aki 50 yard alatti kísérletet hibázott. Oké, nagyon fújt a szél a Metlife-ban, de valószínűleg nyomja most a lelkét az az elhibázott rúgás. Ron Rivera is túlságosan vakmerő volt, a helyében simán rámentem volna az 1 egységet érő mezőnygólra és a hosszabbításra bízom. Persze összességében ennyi belefér, az volt az üzenete, hogy nyerni akar. Ezen kívül nagyon felhoztuk az első félidő végén az ellenfelünket, már nem először történik ilyen. Ez edzői hiba.

A megszokotthoz képest nagy kedvvel ültem le a képernyő elé, hiszen egy olyan összecsapást játszottunk, amelynek mi voltunk az esélyesei és sokkal simábban nyernünk kellett volna. Ehelyett majdnem odaadtuk a '3 pontot' és az az érzésem, hogy csak a mai ellenfelünknek köszönhetően sikerült nyerni, egy erősebb csapat simán kivégzett volna minket. Jöhetnek a kommentek, hogy túl kritikus vagyok.