Két borzalmas teljesítményt kaptunk karácsonyra a csapatunktól, először a Cleveland Browns, majd a Baltimore Ravens páholt el minket alaposan. Ők is a rájátszásért küzdenek, ahogy elvileg mi is. Azzal a különbséggel, hogy az AFC-ben még a 11-5 is kevés lehet a PO-hoz, mi pedig akár 6-10-zel is bejuthatunk. Lássuk mit gondolok a helyzetünkről.

Elmondható, hogy mélyponthoz érkezett az NFC East, az NFL segglyuka lett 2020-ban. A Dallas Cowboys kezdett esélyesként, aztán Dak Prescott sérülése behatárolta az esélyeiket és jelen pillanatban Mike McCarthy sem tűnik jó szerzeménynek. A Philadelphia Eagles-nél egyértelművé vált, hogy a végéhez ért a Carson Wentz éra, ráadásul 59 millió dollárral fog beleszámítani a jövő évi capbe, ha megválnak tőle. Jalen Hurts lett az utódja, aki mutatott biztató jeleket, de (egyelőre) megvan a limitáltsága. A Washington Football Team lehetett volna a helyzet nyertese, akik Ron Rivera keze által próbálnak megtisztulni, Dwayne Haskins azonban másképp gondolta, rögtön el is köszöntek tőle. Senki sem szólt volna egy rossz szót, ha tegnap este legyőzik a Panthers-t, hiszen újjáalakuló franchise-ként becsülettel tették volna a dolgukat, az meg ne az ő hibájuk legyen már, hogy a riválisaik bénák… Ezzel a botlással azonban szar került a palacsintába és egyértelművé vált, hogy új irányító kell a fővárosiaknak, mert hiába Alex Smith az év visszatérője, az egészsége érdekében lassan a visszavonulás mellett kellene döntenie.

És akkor itt vagyunk mi. A csúfos 2017-es szezon után visszahoztuk a családba Dave Gettlemant, akinek a limfómával is szembe kellett néznie, de úgy tűnik, hogy a legfontosabb harcot megnyerte. Persze azért néhány győzelmet is elfogadtunk volna pluszba. Azonnal kifejtette a tervét, a támadófalat kell felturbózni, hiszen Eli Manninget meccsnyerő QB-nak tartotta, ott volt neki OBJ és megajándékozta Saquon Barkley-val is. A futónk jelenleg ACL szakadás után lábadozik és a három profi szezonjából másfelet vagy az oldalvonal mellett töltött vagy sérülten játszott. Az O line olyan kiválóságokkal gazdagodott, mint Nate Solder és Patrick Omameh, Jonathan Stewart leigazolása pedig külön kuriózumnak számított. Várható volt az 1-7-es kezdés, amely bebizonyította, hogy totál vakon volt a general managerünk a csapat képességeit illetően.

Mit lehet ilyenkor tenni? Romboljuk tovább a keretet. Alig fél évvel a rekordösszegű szerződése után elcseréltük Beckhamet és Olivier Vernont és a Browns-hoz küldtük. Egy évvel korábban volt egy JPP trade is, ezzel pedig a pass rusher állományt is sikerült lenullázni. Ugyan nem lehetett panasz 2019-ben az érkező Markus Goldenre, de azért nem üti meg JPP-ék szintjét. Tovább fokozta a problémákat, hogy Lorenzo Carter sem tudott feljebb jutni a táplálékláncon. A legnagyobb visszhangot azonban Daniel Jones draftolása jelentette, akit a képessége alapján az első kör végére vártak. A vártnál lényegesen jobban kezdett, de a labdaeladásai problémákat jelenthetnek a jövőben. Ritkán jön be három első körös rookie draftolása, nálunk DeAndre Bakernél borult ki hamar a bili. Tovább borzolta a kedélyeket Leonard Williams megszerzése.

Mit lehet ilyenkor tenni? Dobjuk Pat Shurmurt a vonat alá. Több rossz döntést hozott a vezetőedzőnk, így nem kell magyarázni a menesztését, azt azonban maga Gettleman is beismerte, hogy nem adott neki kellő muníciót a jó szereplésre. Joe Judge lett az új HC, miután soknak tartottuk Matt Rhule fizetési igényét. Végre elégedettek lehettünk a szabadügynök piaci tevékenységgel, hiszen James Bradberry és Blake Martinez is bevált, Xavier McKinney sérülése után pedig megszereztük Logan Ryant, aki azóta hosszabbított is. Azért kicsit fájdalmas visszagondolni, hogy a második körös pickünk lábtörése kellett ehhez a lépéshez… Nate Solder érthető módon az opt-out mellett döntött, az utódját pedig Andrew Thomas személyében próbáltuk megtalálni. Igazi hullámvasút volt az első szezonja, sajnos több rossz teljesítménnyel.

Egy 5-11, egy 4-12, idén pedig újra 5-11 vagy 6-10-es mérleget írhat fel magának Gettleman. Ez sajnos édeskevés. Elsőként érdemes megvizsgálni a draftokat, amelyekről több alkalommal is túl hamar alkottak véleményt. Egyre rosszabbul néznek ki az első körös választottak, hiszen Saquon Barkley állandóan sérült, Daniel Jones visszaesett az újonc évéhez képest, Dexter Lawrence-nek nincs nagy hatása a mérkőzések alakulására, DeAndre Baker nincs már a keretben, Andrew Thomas pedig óriási kérdőjel. Több 2-4. körös játékosunktól is el voltunk ájulva, akikben a minőségi kezdő embereinket láttuk. Nézzünk csak rá a listára: Will Hernandez, Lorenzo Carter, B.J. Hill, Oshane Ximines, Julian Love. Sajnos egytől egyig csere szintet képviselnek. Az idei class-ról még túl korai lenne nyilatkozni.

A szabadügynök piaci tevékenység még rosszabb, még úgy is, hogy az idei drága játékosok azért beváltak, de az ezt megelőző két évben gyakorlatilag senkivel sem lehettünk igazán elégedettek. Nem hiszem, hogy egy-egy jó lépés feledtetni tudja a baklövéseket. Talán az Gettleman legnagyobb problémája, hogy nem tud mit kezdeni azokkal a klasszisokkal, akik rendelkeznek is valamiféle egyéniséggel és a búcsút sem úgy kezeli ahogyan azt kellene. A Panthers-nél Josh Normant engedte el érdekes módon (úgy, hogy utána jó pár erős éve volt még), nálunk OBJ esetén volt érthetetlen a hosszabbítás és a trade együttes megléte. Azt sem szabad elfelejteni hogyan vélekedik róla Steve Smith és DeAngelo Williams, vagy épp Landon Collins. Átlagos és jó, de szürke játékosokkal nem lehet eredményt elérni és nálunk is ez a probléma. A general managerünk futballal kapcsolatos nézetei is kezdenek elavulni, nem a futójáték és a bivaly védelem fogja elhozni a Super Bowl gyűrűt. Több pontot kell szerezned mint az ellenfél, nem pedig arra hajtani, hogy kevesebbet kapj.

Nagy meglepetés volt Joe Judge kinevezése, hiszen abszolút esélytelennek tartották a vezetőedzői posztra. Matt Rhule és Josh McDaniels volt a favorit és jelen pillanatban elmondható, hogy nem feltétlenül született rossz döntés. Sokkal jobban kézben tartja a csapatot, mint Pat Shurmur és Ben McAdoo, látszik a pedagógusi háttér. Alapvetően egy keménykezű vezetőedzőről van szó, aki azonban emberként, nem pedig gépként tekint a játékosaira és ez tetszik. Kiemelten figyel a részletekre és idén lényegesen komolyabb, valamint nagyobb tapasztalattal bíró edzői stábot sikerült összerakni, mint a korábbi években. December közepéig láttam is esélyt arra, hogy esetleg megtaláltuk azt a head coach-ot, akit hosszabb távon is a pozíciójában lehet hagyni, de az elmúlt hetek beárnyékolták ezt. A Cardinals, a Browns és a Ravens is minden szinten dominált minket, az edzőink eszén is csúnyán túljártak. Sajnos a 2017-től kezdődő időszakot idézték ezek az összecsapások. Érdekesen hatott az OL edző Marc Colombo menesztése is, akinek nem volt elégedett a módszereivel Judge. Hát nem sikerült javítani a támadófalon…

Pedig ennek az offense-nek kellett volna vezetnie a csapatot, de a teljes szezon során döcögött Jason Garrett egysége. Csak egy alkalommal sikerült 30 pont felett zárni és akkor is vereséget szenvedtünk a Dallas Cowboys ellen. Nem a yardok számát tartom a fontos statisztikának, hanem a szerzett pontokat és a hatékonyságot. A pontszerzésben a béka segge alatt vagyunk, Daniel Jones 9 passzolt touchdownja röhejesnek számít. A Football Outsiders által mért DVOA hatékonyságban a 27. hely a miénk. Ugyanebben a rangsorban a passzok tekintetében a 31., a futásoknál a 11. helyen állunk. Na ebből is látszik merre tart a liga. Óriási baklövés volt Garrett kinevezése, aki nem tudott megújulni a Dallas-ban eltöltött évtized után. Egyáltalán nem bánnám, ha elköszönnénk tőle a szezon végén, zsákutcának tűnik a munkássága.

Patrick Graham viszont minden tőle telhetőt megtesz és úgy sincs rá komolyabb panaszom, hogy az elmúlt hetekben szétszedték a védelmünket. Ezzel a játékoskerettel egy zone defense-t lehet a leghatékonyabban futtatni, a szezon előtt pedig semmilyen elvárásom nem volt. Könnyen lehet, hogy (a Rooney rule miatt is) vezetőedzői interjúkra is elhívják majd Grahamet, de szerintem ott még nem tart, hogy head coach legyen 2021-ben. Szeretném látni, hogy mit tudna elérni legalább egy klasszis passzsiettetővel és egy megerősített cornerback sorral. Persze a szakértelmét vasárnap is meg kell mutatnia, hiszen a Cowboys ellen kötelező nyerni, Andy Dalton pedig szétpasszolta az Eagles-t.

Minden NFL csapat sikerességét az irányító képessége határozza meg a legnagyobb mértékben, Daniel Jones pedig már a draftolásától kezdődően megosztó személyiségnek számít. Hiába erősödtek fel a pletykák, hogy őt akarjuk, egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy kiválasztásra kerüljön az 1/6-ra. Az első szezonjában úgy nézett ki, hogy ő lehet a jövő embere, hiszen a 24 TD átadás kiválónak mondható egy rookie-tól. A probléma a labdabiztonsággal volt, hiszen egy nagyobb szellő kisodorja a kezéből a játékszert és ugyan az INT-k száma belefér (12+9), de az eddigi 26 mérkőzésén 28 fumble-t vétett, amelyből 16 az ellenfélnél kötött ki. Ez összesen 37 turnover, ami nagyon sok és ez könnyen a sikeres pályafutásának az útjába állhat. Ezen kívül sokkal jobban kell mozognia a zsebben, a fénykorában játszó Eli Manning sokkal jobban ki tudott térni a sackek elől. Jól jön Jones atletikussága, de a scramblingre ezt nem tudja felhasználni, csak az előre felrajzolt futásoknál működik. A másik probléma Jason Garrett lehet, aki totálisan kiherélte az irányítója játékát és szinte minden fontos statisztikában romlást figyelhetünk meg. Úgy gondolom, hogy egyelőre nem szabad feladni a Jones projektet és arra számítsunk, hogy jó eséllyel nálunk fogja tölteni az első négy szezonját. Egy új OC-t azonban mindenképp hoznék neki, aki sokkal inkább előtérbe veszi a hosszú átadásait.

A skill pozíciókat totál lezüllesztettük. Saquon Barkley-ra próbáltunk építeni, aki ACL szakadás miatt hamar kiesett és a nagy játékait szinte minden csapat elfogadná. Azt azért tegyük hozzá, hogy a Seahawks ellen elég volt a Gallman-Morris páros úgy, hogy Colt McCoy irányított, nem véletlenül mondják azt sokan, hogy a top 10-ben luxus running backet draftolni. Sokkal nagyobb szükség lenne egy klasszis elkapóra. Úgy néz ki, hogy kevés erre a szerepkörre Darius Slayton, aki nagyon visszaesett, mindössze 145 yardig jutott az elmúlt 5 fordulóban. Sokkal inkább mélységi célpontként tudna helytállni. Sterling Shepard jó a slotban, korábban már leírtam, hogy nem ő hozza a legjobb számokat, de óriási szükség van a jelenlétére, Evan Engram pedig egy turnover machine. A statisztikái első ránézésre rendben vannak, azonban vonzza az interceptionöket és a dropokat és ő sem tudja a hátára venni az offense-t.

A támadófalunk óriási boom or bust lehet. Nagyban meghatározza a jövőt, hogy mire viszi Andrew Thomas és Matthew Peart, Shane Lemieux berobbanása nagy extra lenne. Nagy esély lehet Nate Solder távozására, ráadásul őt követheti akár Kevin Zeitler is, bár tőle nem feltétlenül válnék meg. Kelleni fog ide is az erősítés, de összességében nem lesz más választásunk, a fiataloknak kell megadni a lehetőséget.

Jobb erőkből áll a védelem, ahol szinte irreálisan erős a D line belső része és úgy néz ki, hogy Dalvin Tomlinsontól vagy Leonard Williams-től el kell majd búcsúznunk. Előbbi mellett szól a konzisztencia, utóbbi mellett pedig az erősebb 2020-as szezon és a pass rush képessége. Nehéz döntés lesz… A legnagyobb erősítést az edge rusherek érdemelnék meg, ahol elköszöntünk Markus Goldentől, a Lorenzo Carter-Oshane Ximines páros pedig nem sokat játszott idén. Ha már úgyis olyan nagy hagyománytisztelő Gettleman, akkor tessék elmozdulni ebbe az irányba és felidézni a régi szép időket. Sajnos hiba volt JPP és Olivier Vernon elengedése. Elférne egy off-ball linebacker is, Blake Martinez mellé egy olyan valaki kellene, aki elsősorban a coverage-ban jeleskedik. Sajnos aranyáron mérik ezeket az LB-ket, de láttunk már olyan draftot, amikor egy bizonyos szakember az első körben szerezte meg Shaq Thompsont Luke Kuechly és Thomas Davis mellé…

A secondary-ben a safety poszt adott, hiszen kezdő szintet képvisel a Logan Ryan-Jabrill Peppers kettős, ráadásul a jövőben óriási hasznunkká válhat az újonc Xavier McKinney sokoldalúsága is. Nickelben rajta kívül Darnay Holmes-ban kell bízni, James Bradberry túloldalára azonban kell egy jó CB, akár a draft első köréből is.

Az elmúlt két hónap kérdése az volt, hogy vajon előre tudott-e lépni a csapat az elmúlt két évhez képest. A válasz sajnos egyértelmű, mégpedig nem. 5 vagy 6 győzelemmel fogjuk zárni a 2020-as szezont, ez pedig édeskevés egy GM harmadik évében. Egyértelmű tehát, hogy én nem marasztalnám Dave Gettlemant, egyszerűen nem jöttek be a számításai. A valóság azonban vélhetően mást fog mutatni, legalábbis erre enged következtetni Logan Ryan szerződéshosszabbítása is. Minek foglalkoztunk volna pont most az üggyel, ha úgyis general manager váltás lesz? Volt egy korrekt sorozatunk, a Seahawks elleni győzelem pedig azt sugallta az emberekben, hogy ez már valóban egy minőségi győzelem volt, a valóság azonban sajnos mást mutat. Egy félgőzzel játszó Seattle-t tudtunk megverni, akik átnéztek rajtunk. Elavulttá váltak Dave Gettleman futballal kapcsolatos nézetei és egy olyan szakembert szeretnék látni a helyén aki nem dolgozott korábban a klubnál. Jason Garrett pedig már most felsült nálam, új edző kezébe kell adni az offense-t, mert az ő irányításával komoly esélyt látok arra, hogy bust lesz Jones-ból.

És a végére a legégetőbb kérdés: hogyan nézhetik végig ezt a szenvedést tétlenül a tulajok?