Számos klasszis elkapóval gazdagodott az elmúlt években az NFL, több kiváló évfolyamot is láttunk mostanában a draftokon. Szükségünk lesz a pozíció megerősítésére, hiszen eléggé valószínű Golden Tate távozása, a Shepard-Slayton-Engram hármas pedig hiába képes a szép dolgokra, egyikük sem képvisel olyan szintet, mint korábban OBJ. Várhatóan az idei class is erős lesz, így adott a feladat, hogy a játékosbörzéről hozzunk el egy korai körös WR-t. Ha visszagondolok az elmúlt szezonokra akkor mintha túlteljesítenék a második körös elkapók az első napos társaikat. Valóban így van ez, vagy csak illúzió? Most ennek fogok utánajárni.

2020

• 1/12: Henry Ruggs
• 1/15: Jerry Jeudy
• 1/17: CeeDee Lamb
• 1/21: Jalen Reagor
• 1/22: Justin Jefferson
• 1/25: Brandon Aiyuk
• 2/33: Tee Higgins
• 2/34 Michael Pittman Jr.
• 2/42: Laviska Shenault
• 2/46: K.J. Hamler
• 2/49: Chase Claypool
• 2/57: Van Jefferson
• 2/59: Denzel Mims

Jelen pillanatban Justin Jefferson viszi a prímet, aki rögtön a liga legjobb elkapói között találta magát és telitalálatnak bizonyult. Az Alabamáról érkező Ruggs-Jeudy páros egyelőre továbbra is csak ígéret. Előbbi mindössze mélységi célpontként funkcionál (ennél azért itt több kell), utóbbi pedig sorra ejtette el a felé repülő labdákat. Nagyon erősen kezdett Lamb, de aztán kicsit visszaesett, nyilván rá is hatással volt a Cowboys-t tizedelő sérüléshullám. Én személy szerint ígéretesebbnek tartom őt, mint az előbbi duót. A mi szemszögünkből jobban néz ki az Eagles féle Reagor pick, aki ugyan megküzdött a sérülésekkel is, de elmaradt a teljesítménye a várttól. Különösen amiatt röhögnek a Philadelphián, hogy pont Jefferson előtt húzták ki a választottjukat. A 49ers is jól járt, hiszen erősen kezdett Aiyuk, bár a Dallas-nál megemlített sérülések még jobban jelen vannak Frisco-ban, lassan már Kyle Shanahan edzői pályafutását fogják tönkretenni a sorozatosan kidőlő emberei.

A második kör is brutális. Itt is tömegével találunk 5-800 yardos játékosokat és senkit sem lehet még leírni. Például nem kellett azonnal berobbannia Van Jeffersonnak, Mims-nek pedig borzasztóan nehéz lehetett jól teljesítenie a Jets-ben. Elsősorban Higgins és Claypool kápráztatott el minket, de vélhetően Shenault és Pittman is szép csatákat fog még megélni egymás ellen. Egészen egyszerűen nincsenek szavak ennek az évfolyamnak a minőségére.

További kiválóságok

• 4/128: Gabriel Davis
• 5/173: Darnell Mooney

2019

• 1/25: Marquise Brown
• 1/32: N’Keal Harry
• 2/36: Deebo Samuel
• 2/51: A.J. Brown
• 2/56: Mecole Hardman
• 2/57: J.J. Arcega-Whiteside
• 2/59: Parris Campbell
• 2/62: Andy Isabella
• 2/64: D.K. Metcalf

Itt azért már bőven került szar is a palacsintába. Voltak kételyeim Hollywood Brown jövőbeli sikereit illetően, nem vagyok rajongója a törpeméretű 170 fontos első körös elkapóknak. Korrektül teljesít, de az extraklasszis szintet nem üti meg és ezzel a testalkattal mindig benne van egy komoly sérülés is. Azért rendben van a pick, pláne ahhoz képest, amit a Pats művelt itt…

A második napról Mecole Hardman képviseli az alulméretezett hiperatlikus játékosokat és ár/érték arányban talán jobb volt ez a húzás Brownhoz képest. No persze még mindig Marquise-ról és nem A.J.-ről beszélünk, hiszen utóbbi meghatározza ezt a class-t D.K. Metcalffal egyetemben. Hogy is szokták mondani? Ha azonos egyetemről jön azonos posztra két jó játékos, akkor az egyik mindig rossz lesz. Hát ez itt most nem jött be. Pláne Metcalfot húzták le nagyon a draft előtt, aki a testfelépítésével és az egyenes vonali sebességével tudott csak magának rajongókat szerezni. Én sem voltam túlzottan elájulva tőle, azonban meglepett, hogy ennyit csúszott. Bánhatják is a csapatok ezt a döntést, Pete Carroll pedig köszönte szépen. Az Arcega-Whiteside-Campbell-Isabella hármas nem vált be, bár egyelőre nem adták fel őket a csapataik.

További kiválóságok

• 3/66: Diontae Johnson
• 3/76: Terry McLaurin
• 5/149: Hunter Renfrow
• 5/171: Darius Slayton
• 6/184: Travis Fulgham
• 6/208: Scotty Miller

2018

• 1/24: D.J. Moore
• 1/26: Calvin Ridley
• 2/40: Courtland Sutton
• 2/44: Dante Pettis
• 2/47: Christian Kirk
• 2/51: Anthony Miller
• 2/60: James Washington
• 2/61: D.J. Chark

Itt nem volt hiba az első körben, Moore és Ridley is hozza az évenkénti 1000 yardos átlagot. Beváltak, ennyi, nem kell ezt tovább ragozni.

A játékát illetően Sutton sem marad el tőlük, igaz őt 2020-ra megállította az ACL szakadás. Rajta kívül D.J. Chark a legjobb, aki kiválóan szerepelt az elmúlt két évben, és hát neki egy gyenge Jaguars-ból kellett kiemelkednie. Kirk és Miller azt hozza, mint a jelenlegi elkapóink, Washingtonnal nem elégedettek a Steelers szurkolók, Pettis pedig nálunk próbálja meg rendbe hozni a karrierjét.

További kiválóságok

• 3/81: Michael Gallup
• 3/91: Tre’Quan Smith
• 5/174: Marquez Valdes-Scantling

2017

• 1/5: Corey Davis
• 1/7: Mike Williams
• 1/9: John Ross
• 2/37: Zay Jones
• 2/40: Curtis Samuel
• 2/62: JuJu Smith-Shuster

Különösképp érdekes most ez a class, hiszen a szerződésük végéhez értek ezek a játékosok és biztosan lesz olyan, aki szabadügynökké válik majd. Az egyik ilyen lehet Corey Davis, aki pályafutása legjobb évét produkálta. Én kicsit félnék a leigazolásától, tipikusan az a spíler lehet, aki nagy pénzért aláír valahová, aztán eltűnik a süllyesztőben. Valamivel jobb nála Mike Williams, aki egyszer át tudta lépni az 1000 yardos határt. John Ross teste nem nagyon bírja az NFL-t, én azon kevesek közé tartoztam, akik nem vártak tőle csodát.

Jobbnak tartom JuJu-t, aki viszont a közösségi médiában szereti jártatni a száját. Jones-nak a fejében lakó démonokkal és a hatóságokkal is akadt problémája, de a pályán sem tudta megváltani a világot. Davis-hez hasonlóan Curtis Samuelt is bedobták már nálunk, de nem jelentene nagy előrelépést a jelenlegi garnitúrához képest. A harmadik kör azért telitalálat lett.

További kiválóságok

• 3/69: Cooper Kupp
• 3/84: Chris Godwin
• 3/96: Kenny Golladay

2016

• 1/15: Corey Coleman
• 1/21: Will Fuller
• 1/22: Josh Doctson
• 1/23: Laquon Treadwell
• 2/40: Sterling Shepard
• 2/47: Michael Thomas
• 2/55: Tyler Boyd

Ó hát Corey Coleman. Könnyen elzavartatta magát Clevelandből, amikor pedig nálunk mutathatott volna valamit jött az ACL. Kár érte, bár sosem volt első kört érő tehetség. Ugyanezt a sort folytatja a Doctson-Treadwell álompár is, egyedül Will Fuller tudta valamelyest megmenteni a becsületet. 2020-ban összejöhetett volna neki az 1000 yard is, de befigyelt egy eltiltás.

A második napról viszont mindenki elégedetten távozhatott. A mostani gyenge szezonja ellenére is a liga egyik legjobb elkapója Michael Thomas, kicsit bánhatjuk, hogy bennhagytuk őt. Azért mi sem jártunk rosszul, a csapat egyik vezére lett Shepard. Már sokszor leírtam, hogy ugyan nem neki vannak a legjobb statisztikái, viszont érezhető lenne a hiánya és amire alkalmazzuk, azt meg is oldja. Kár, hogy most többre lenne szükségünk…

További kiválóságok

• 5/165: Tyreek Hill

Összegzés

Neki lehetett vágni ezzel az elkapógárdával a 2020-as szezonnak, hiszen a csapat többi része még lyukasabb volt. Az elgondolás sajnos nem jött be, bár Jason Garrett is ludas a problémában. Nemcsak egy „jó” WR-re, hanem egy „klasszisra” van szükségünk, ennek pedig ára van. Az egyik megoldás ugyebár a free agent piac, de erre majd a tagek kiosztása után visszatérünk. A másik a draft, amely mindig nagyobb izgalmakat rejteget.

Azt hiszem kijelenthető, hogy az első és a második napon is olyan elkapókat lehet találni, akik azonnal beilleszthetők a kezdőbe. Egyértelmű a második kör erőssége, főleg ’20-ban és ’19-ben. Tee Higgins, Chase Claypool, A.J. Brown és D.K. Metcalf olyan nevek, akiket szinte mindegyik csapat elfogadna és ha semmi extrém dolog nem történik, akkor sokáig örvendeztetik még meg a szurkolóikat. Persze nincs tökéletes stratégia a draftra és az egész scouting sem egy egzakt műfaj, de talán kimondható, hogy nem feltétlenül kell erőltetni az első körös WR picket. Igaz nem is mondom azt, hogy kerülni kell ezeket a játékosokat, ha valakinek elérhető az embere a top 20-ban, akkor be kell őt húzni.