Az idei offseason egyik nagy kérdése, hogy kit tartsunk meg a Leonard Williams-Dalvin Tomlinson kettősből. A védőfal belső részénél megtérült a befektetés, számos mérkőzésen dominanciát mutattak a játékosaink. A tavalyi nagybevásárlás és a 2021-re csökkenő fizetési plafon azonban nem nekünk kedvez és valószínűleg csak a páros egyik tagját tudjuk megtartani. Ki mellett döntsünk?

Leonard Williams érkezett meg nagyobb elvárásokkal a ligába, hiszen a 2015-ös class legjobb játékosának tartották, így BPA-t húzott a kiválasztásával a Jets. Ott csak kisebb felvillanásokra volt képes, összességében többet vártak volna egy 1/6-os játékostól, ráadásul az évfolyamából összességében szebb éveken van túl Grady Jarrett és ezekben az években olyan játékosokat is kiválasztottak, mint Aaron Donald vagy DeForest Buckner. Egy 3. és egy 5. körös választási jogért szereztük meg 2019-ben, az idei esztendőt pedig tag alatt játszotta végig. A legjobbkor robbantott, hiszen a 11,5 sack egyéni rekordot jelentett, eddig 7 volt a legtöbb még 2016-ban.

2017-ben lett profi Dalvin Tomlinson, a második körben draftoltuk, előtte csak Malik McDowellt választották ki a DT-k közül, akinek nem az ellenfél támadófalával, hanem a quaddal és a hatósággal gyűlt meg a baja. Nem ez a választásunk tűnt minden idők legszexibb pickjének, azonban a húzás bejött, hiszen az alabamai védő folytatta Linval Joseph és Johnathan Hankins munkásságát. Éreztette a hatását a D line közepén, a feladatához képest pedig korrektül kivette a részét a pass rush-ból is. Hálátlan szerepkörben van, hiszen nem mindig kapják meg ezen a poszton a játékosok a kellő elismerést.

Vessünk egy pillantást a 2020-as esztendőre:

Mint már jeleztem most következett be Williams-nél a várva várt áttörés, hiszen először jutott 10 sack felé és az 50 szerelés is rendben van. A 8. helyen zárt az irányítók lezúzásának a listáján, a belső falemberek közül pedig csak Aaron Donald előzte meg őt. Többnyire a D line jobb oldalán tűnt fel, egyértelmű volt, hogy belülről neki kell megoldania a pass rush-t. Kereken 800 snapet volt a védelemben a pályán, amelyből 267-t jobb oldali DT-ként, 162-t pedig RE-ként állt fel. Hibrid frontot alkalmazott Patrick Graham, a 4-3-as felállásnál számos esetben állt fel a fal szélére Williams.

Dalvin Tomlinson statisztikájára sem lehet panasz, gyakorlatilag lemásolta a 2019-es esztendejét, akkor is és most is 45 szerelésig, valamint 3,5 sackig jutott. Az idei éve mellett szól, hogy volt 4 leütött labdája is. Őt egyértelműen nose tackle-nek szántuk, 656 snapből 287-t töltött ezen a poszton. Ezek alapján elmondható, hogy más szerepkörben, más feladatokkal léptek pályára.

Persze nemcsak a legutóbbi szezon, hanem az eddigi pályafutás is számít egy ilyen hosszabbítás előtt. Ebben a tekintetben elképzelhető, hogy gyengébben áll Williams, akiről alig másfél éve mondott le a Jets és mi sem lepődtünk volna meg, ha a befektetett érték ellenére elengedtük volna tavaly. Két dolgot azonban elfelejtünk vele kapcsolatban: az egyik, hogy óriási elvárásokkal érkezett meg a ligába. Ha nem top 10-es, hanem mondjuk "csak" egy második körös pick lett volna, akkor totálisan másképp állnak hozzá, a 2016-os szezonja például egészen kiemelkedőre sikeredett. A másik, hogy nem volt könnyű motivált maradni a Jets-ben, hiszen évek óta gyengén szerepel a városi riválisunk (is). Egészen biztosan nem fog mindig 10 sack felett zárni, de 6-7 benne lesz, ha a megfelelő rendszerben folytatja.

Mint írtam hajlamosak vagyunk alulértékelni Tomlinson szerepét, aki szép "csöndben", de nagyon magas színvonalon teszi a dolgát. Eddig mindegyik szezonjában hasonlóan jól teljesített és az elmúlt két esztendőben a passzvédekezésben is fejlődni tudott. Számos játékosból hiányolom a konzisztenciát, nála erre nem lehet panasz. Sokan vannak akik összehoznak egy-egy jó mérkőzést, aztán egy hónapig semmi, itt erről nincs szó. Négy átlag feletti, korrekt szezon. Ez alapján a jövőben sem csalódna benne az ember.

Érdemes egy pillantást vetni a PFF értékeléseire is. Ebben Williams volt kicsit jobb, 79,8-at kapott az összesített értékelésére, amivel a 16. lett a DT-k között. Tomlinson a 26. helyre fért fel a 75,2-vel. Összességében elég magas grade-et kapnak ezen a poszton a játékosok és kis különbségek is vannak közöttük. A futás elleni védekezésben Williams-t (82,6 vs 70,3), a passz ellen pedig Tomlinsont látták a jobbnak (69,9 vs 74,7). Azért ne ezekből a számokból induljunk ki, főleg úgy, hogy a felvételek visszanézése után nekem kicsit kilógott Dexter Lawrence, aki Williams-hez hasonló pontszámokat kapott.

Nagyot dob az értékeiken a tartósságuk, persze mindig beüthet az injury bug. 2019 kivételével mindig 16 meccset játszott Williams (és akkor is 15-t), Tomlinson pedig eddig egyszer sem hiányzott. Óriási kincs ez ebben a sportágban. Szinte minden csapatnak vannak olyan emberei, akiknél biztosra vehető az évi 2-3 meccses pihi. Persze arra is mondani kell valamilyen jóslatot, hogy milyen lesz a teljesítményük a jövőben. Ha számszerűsíteni akarjuk, akkor Williams-től kb. 50 szerelés és 6-7 sack, Tomlinsontól pedig 45 szerelés és 2-3 sack várható. Átlagértékekről beszélünk, ettől egészen biztosan lesznek eltérések és ezek a számok sem mondhatók tutinak, de a fizetési igényükhöz szerintem jó célszámok lehetnek.

Hogyan is néznének ki tehát az említett kontraktusok? Nálam az Aaron Donald-DeForest Buckner-Chris Jones hármas mögött van Williams. A 10 sack feletti teljesítmény miatt nagy a hype, szóval ügynöki oldalról vélhetően ez lesz a kezdő cél. A kereslet és a kínálat egy 5 éves, 90 millió dollár körüli (évi 18 millió) kontraktusnál találhatja meg egymást. Tomlinson ennél olcsóbban is elérhető lesz, de azért ne számítsunk arra, hogy fele ennyiért megtarthatjuk. Tavaly évi 13 millióért írt alá a Bengals-hoz D.J. Reader, a mi esetünkben pedig kb. 15 millió lehet ez az összeg. Ne felejtsük el a franchise taget sem, amit legutóbb alkalmaztunk Williams-nél.

Nehéz kettejük között választani és véleményem szerint elsősorban nem is a képességbeli különbségek, hanem a szerepkör lesz a döntő. Az 5. éves opcióval együtt még három évig a miénk lehet Dexter Lawrence, akit sokra értékelünk, bár a felvételeken én nem láttam annyira dominánsnak, mint azt vártam volna, persze nem őt figyeltem elsődlegesen. Kissé háttérbe került B.J. Hill, aki inkább a passzjáték ellen lenne hatásos, de "csak" rotációs szerepet szánunk neki és a negyedik évéhez érkezett. Ez alapján tehát inkább egy kisebb termetű DT-re van szükségünk, Lawrence-t pedig nose tackle-ként alkalmaznánk. A forgatókönyv Williams-nek kedvez.

Amennyiben azonban úgy gondoljuk, hogy nem szabad gyengíteni a védőfal közepét és nagyobb szerepet szánunk Hillnek, úgy Tomlinson lehet a befutó. Ne feledjük, hogy a 3-4-es védelmeknek nagy szükségük van egy klasszis NT-re és egy ILB-re is. Egy 'elit' pass rusher érkezése esetén simán járható ez az út is, bár így is úgy is kell az erősítés a szélekre.

Ahogy azt már az elmúlt évtizedben megszoktátok szinte mindig markánsan fejezem ki a véleményem, így most is dönteni fogok. A téma átvizsgálása után talán meglepő, de hazardíroznék és Leonard Williams mellett döntenék. Azt gondolom, hogy a Jets-ben sem volt mindig rossz, inkább a túlzott elvárások miatt volt néha alacsonyan a megítélése. Mivel úgy néz ki, hogy eltökélt és rendben van fejben, így nem lenne kérdés, hogy odatenné-e magát. Ezen kívül azt se felejtsük el, hogy jelen pillanatban minden erősítést megérdemel a passzsiettetésünk és az esetleges hosszabbítással is szükség lesz legalább egy edge rusher megszerzésére. Nose tackle-ként ott lesz Sexy Dexy, korrekt cserét pedig nem túl nehéz találni ide. Persze abban az esetben sem dőlnék a kardomba, ha Tomlinson mellett döntenénk és kicsit olcsóbban hosszabbítanánk vele. Elképzelhető, hogy ő lesz a konzisztensebb játékos a jövőben és nála kisebb lenne a kockázat is. Azt se feledjük, hogy a múltban hiba volt Linval Joseph elengedése, így nem biztos, hogy még egyszer ugyanígy járnánk el.

Kicsit faramuci helyzetben vagyunk, hiszen nem gondolom azt, hogy bármelyikük megtartása probléma lenne (ha rendben van az ár) és az ideális az lenne, ha mindketten nálunk folytatnák. A fizetési plafon és a hiányposztok miatt azonban ez szinte elképzelhetetlen, hiszen így is mintha túl nagy erőforrásokat fektettünk volna bele a védőfal belső részébe.

A befutó nálam tehát, ha egy hajszálnyival is, de Williams lenne. Ti kivel hosszabbítanátok?