Második nekifutásra sikerült legyűrni a Washington Commanders csapatát. Ismét szoros összecsapást láthattunk, amely az utolsó másodpercben dőlt el és ezúttal kijött a minimális minőségbeli különbség, valamit mellénk állt a szerencse és a zebrák is.
A mérkőzés 99%-ban nagyon konzervatívan játszott az offense, a hibák elkerülése volt a cél. Mindössze egy 4th & 9 szituáció volt a félpálya környékén, amelynél nagy meglepetésre fennmaradt az offense, bár ez inkább hazardírozásnak tűnt, mint vállalható kockázatnak, de szerencsére bejött. Nem volt 15 yardnál hosszabb passzkísérlete Daniel Jones-nak, ezen pedig azért illene változtatni (végülis a HC a Bills-ből, az OC pedig a Chiefs-ből érkezett). Összességében elégedettek lehettünk az irányítónkkal, bár az egyik futása után eladta a labdát és csak a szerencsén múlt, hogy már a földön volt a könyöke. Lassan be kellene látnia Jones-nak, hogy ő nem Cam Newton és nem Josh Allen, lábbal előrecsúszva zárja le a futásait. A szezon eleji formáját kezdte idézni Saquon Barkley, aki három egymás utáni first downt érő futással vette ki a részét az utolsó pontszerzésből és végre néhány szerelést is meghiúsított, az pedig különösen tetszett, amikor seggre ültette Jon Bostic-ot. Végre a passzjátékba is bevontuk a futónkat, remélhetőleg marad ez az irány. Nagyon figyelt a washingtoni védelem Darius Slaytonra, ő jelenthetett volna egyedül veszélyt a nagy játékok tekintetében. Nehéz feladata volt a támadófalnak, de elfogadták a kihívást, korrektül támogatták a futójátékot, sacket pedig nem engedtek. Azért bízom benne, hogy a második szezonjára magára talál Evan Neal, mert egyelőre nagyon gyengén játszik. Összességében sajnos nem túl veszélyes ez az offense és a védelmen múlik, hogy van-e esélyünk az adott mérkőzésen a győzelemre.
Ezúttal pedig abszolút helytállt a defense. Kayvon Thibodeaux volt a sztár, akinek arra is esélye lehet, hogy az NFC legjobb védője legyen a héten. A 12 szereléséből hármat a LoS mögött hajtott végre, a sackjéből pedig kierőszakolt egy fumble-t, amelyet ő maga váltott touchdownra. Hetek óta nem lehet panasz a játékára, ilyen teljesítményről álmodoztunk a draftolásakor! Egyébként is kiválóan működött a pass rush, jó formában tért vissza Azeez Ojulari. A másik labdaszerzést Dexter Lawrence mutatta be, aki egy biztos pontszerzést akadályozott meg. Ugyan voltak nagy elkapásai jahan Dotsonnak, de sikerült Terry McLaurint 100 yard alatt tartani, ez pedig már önmagában sikernek számít. Az aktív keretbe került Landon Collins és nagyon remélem, hogy egyre több lehetőséget kap, hiszen sokkal hatékonyabb a labda közelében, mint a linebackereink... Az utolsó percben sajnos majdnem sikerült lerombolni az addig felépített munkát. Először Nick McCloudot találta meg Taylor Heinicke, de a cornerbackünk előzékenyen elejtette az átadást. Láttunk már ezen a pályán hasonló jelenetet, annak vereség lett a vége. Az utolsó play pedig a játékvezetőkön múlt, Darnay Holmes csak akkor tudott volna egyértelműbb DPI-t bemutatni, ha a levegőben földhöz vágja az emberét. Köszönjük meg...
A legfontosabb a győzelem, sikerült felülkerekedni az Eagles elleni megsemmisítő vereségen és hatalmas lépést tettek a játékosaink a rájátszás felé. Ugyan a hibák elkerülésére ment az offense, de láthattunk némi kreativitást is, a defense pedig 1-2 hibát leszámítva kiválóan teljesített. Játékerőben a csoport harmadik helyén állunk, de a feladat itt még nem ért véget, további három fontos összecsapás vár a játékosainkra.
