Kezdődik a 2019-es szezon, amelyet mint oly sokszor, most is a Dallas Cowboys otthonában kezdünk meg. 2012 óta mindössze egy alkalommal, 2016-ban tudtunk csak nyerni a szezonnyitón, így ezt és a keretek erősségét figyelembe véve a mai napon sincs túl sok esélyünk. Nézzük kik ellen kell szembeszállnunk.
Számos játékossal szerződést hosszabbított az offseasonban a Cowboys, Dak Prescottal azonban egyelőre nem sikerült megegyezniük, pedig az irányítónak lejár a szezon végén a szerződése. Hiába képvisel kezdő szintet, az NFL legjobban kereső irányítója akar lenni és úgy hírlik, hogy Russell Wilson fizetése sem lenne neki elég, ő évi 40 milliót akar. Kicsit sok ez egy olyan QB-tól, aki hiába képes jó játékra, de ehhez szüksége van a csapattársakra is, ha nincs mellette Zeke Elliott vagy Amari Cooper, esetleg a falban hibázik valaki akkor hamar középszerűvé tud válni.
Az említett Elliottal viszont meg tudtak egyezni Dallas-ban, ő évi 15 millió dollárt tehet zsebre 2026-ig. Ezzel a liga legjobban kereső running backje lett, de csak az utolsó pillanatban tudtak vele megegyezni, reális esély volt rá, hogy kihagyja az első fordulót, de ez nem következett be. A munkát azonban csak a napokban kezdte meg, így nem tudni milyen formában van. Biztosan egyénileg is készült a szezonra, azonban a csapattal való felkészülést semmi sem tudja pótolni. Meglepne, ha 10-15 carry-nél többet kapna, az azonban biztos, hogy érezni fogjuk a jelenlétét és a csapattársait is fel fogja dobni a személye. A helyettes vélhetően Tony Pollard lesz. Alfred Morris-tól elköszöntek, de később akár még vissza is igazolhat a szebb napokat is megélt játékos. Jamize Olawale a fullback.
Prescotthoz hasonlóan Amari Cooperrel is meg kell még egyeznie a Cowboys-nak, aki tavaly érkezett egy első körös választási jogért cserébe és közel 14 millió dollárt fog keresni idén. Soknak tűnt érte az ellenérték, azonban az érkezésével teljesen megváltozott Prescott játéka és ő is otthonra talált. Egyértelműen az ellenfelünk legveszélyesebb elkapója, alaposan fel kell készülnie Janoris Jenkins-nek. Persze Randall Cobbot sem szabad leírni, aki 8 év után hagyta el a Packers-t a texas-iak hívó szaváért. 29 éves, tehát benne van lehet néhány jó év, de tavaly csak 9 mérkőzésen tudott pályára lépni. Azért sokat érhet a rutinja a slotban Grant Haley-vel szemben. A tavalyi harmadik körös újonc Michael Gallup a harmadik kezdő WR, ő tavaly 500 yarddal zárt. Tavon Austin lesz az egyik csere, aki a tavalyi 140 yardjából 79-t ellenünk ért el a 2. héten... Devin Smith az ötödik WR, utoljára 2016-ban játszott tétmeccset az NFL-ben. Korrekt elkapósorral rendelkezik a Cowboys, persze ehhez az is kell, hogy a tavalyi formáját hozza Amari Cooper és Randall Cobb is egészséges maradjon. Papíron egyértelműen jobbak a cornerback sorunknál, bár még mindig benne van egy nagy játék Jackrabbitben, de a többiek Haley kivételével mind újoncok, így ők csupa kérdőjelnek számítanak. Ráadásul Pat Shurmur tett is célzást a rotációra, ami nem sok jót sejtet...
Jason Witten... Annyiszor kicsinált már minket, hogy nem igaz, már a kőkorszakban sem tudtuk őrizni a tight endeket. Szakkommentátornak nem volt jó, így úgy döntött, hogy visszatér a pályára. 28 snapet kapott az előszezonban, ebből nem sok minden derült ki róla. Blake Jarwin a második számú TE, aki eddig mindhárom touchdownját ellenünk érte el az alapszakasz utolsó hetében. Szánalom. Dalton Schultz a harmadik számú ember ezen a poszton, neki még csak egy 17 yardos elkapása van ellenünk.
Nos, a támadófal pedig egészen biztosan meg fogja enni a D-line-t, az edge rushereinket legalábbis mindenképp. Tyron Smith és La'el Collins a két tackle, akik 2023-ig, illetve '24-ig érvényes kontraktussal rendelkeznek. Smith a liga talán legjobb LT-je és Collins is jó értéket képvisel. Nagyon gyengék a passzsiettetőink, ráadásul a futásoknál előszeretettel használja a Cowboys a stretch play-eket is, így nagy mérkőzésre számíthat a két tackle. Zack Martin is elit szintet képvisel, ő egy 6 évre szóló, 84 millió dollár értékű szerződést írt alá idén (egyébként Collins is hosszabbított). A másik guard a tavalyi második körös Connor Williams, ellene elvileg lehet keresnivalónk. Tavaly a Guillain-Barre szindróma miatt kihagyta az egész évet Travis Frederick, de vissza tudott térni és az elmondása szerint is jól van. Könnyebb dolgunk lenne egy másik center ellen, azonban hiába számít riválisnak, ilyenkor mindig a comebacknek szurkol az ember.
Áttérve a védelemre, korábban ez volt a dallas-i gárda gyenge pontja, de megtérülni látszanak a befektetések. DeMarcus Lawrence is beadta a derekát, ő 5 évre 105 millió dollárért cserébe írt alá, nehéz estére számíthat tehát Mike Remmers. Ugyan nem túl sportszerűen, de többször is jelezte már a DE, hogy mennyire nagy örömet okoz neki egy Manning sack. A fal szélén és a közepén is bevethető Tyrone Crawford, a hivatalos depth charton defensive endként szerepel. Nem ő a liga legnagyobb klasszisa, de 4-5 sackre mindig futja neki. Szükségük is lesz rá, hiszen Taco Charlton eddig elég nagy mellényúlásnak tűnik. Dorance Armstrong és Kerry Hyder a másik két passzsiettető, azért ők sem tartoznak a liga élvonalába. Lawrence-en kívül nem szabad, hogy komoly problémát jelentsen a "megerősített és végre jó minőséget képviselő" támadófalunknak ez a névsor. Igaz azt is hozzá kell tenni, hogy rendre kitalál valami meglepetést Rod Marinelli, amivel képtelenek vagyunk mit kezdeni. Tavaly például állandóan megette a keresztezéseket a falunk.
Papíron a D-line közepe sem képvisel elit szintet. Nem tudott szintet lépni Maliek Collins és talán újoncként volt a legjobb. Na ő a tipikus példa arra, hogy miért vagyok óvatos B.J. Hillel kapcsolatban. Antwaun Woods a másik kezdő, de biztosan lehetőséget kap a Texans-tól érkező Christian Covington és a második körös újonc Trysten Hill is. Ahogy már írtam, sosem szabad lebecsülni egy Marinelli védelmet, de rendre azt olvasni, hogy mennyivel jobb a jelenlegi támadófalunk és végre korrekt színvonalat fognak képviselni, szóval induljunk ki ebből. A secondary-t a rutintalanságuk miatt talán kicsit alulértékelem, de akkor cserébe megadom a lehetőséget az offensive line-nak. Azt viszont be kell látni, hogyha gondot okoz ez a dallas-i kettős, akkor nem sok jóra számíthatunk a következő hetekben sem.
Ellenfelünk védelmének erejét azonban a linebackerek adják. Nagyot hazardíroztak Jaylon Smith draftolásával, aki kis idő után teljesen felépült a sérüléséből és közel olyan jó teljesítményt nyújt, amilyet várhattunk tőle az utolsó egyetemi mérkőzése előtt. Meg is kapta a jutalmát, 2026-ig írt alá 68 millió dollárért cserébe. Hasonlóan bejött Leighton Vander Esch megszerzése is, aki kiváló párost alkotott tavaly a korábbi Notre Dame játékossal. Sean Lee-t sem szabad elfelejteni, akinek sokat érhet még a tapasztalata. Az ő legnagyobb problémája a tartóssága, jóval nagyobb pályafutása is lehetett volna. Korábban már említettem Marinelli munkásságát, az LB sor a kulcs nála. A falemberek keresztjének köszönhetően szabad utat biztosít Smith-éknek, akik ezzel meg tudják ölni a futójátékot. A tavalyi 2. fordulós összecsapáson 11 kísérletből 28 yardot ért el Barkley... A passzjátékot a mély zónákkal védi, a futónknak emiatt 14 elkapása volt, de úgy igazán azokkal sem tudott komoly veszélyt kialakítani. Kíváncsian várom mit talált ki idén Shurmur, de nem vagyok optimista.
A cornerback sorban több játékos is bejött mostanában a drafton, Chidobe Awuzie harmadik, Anthony Brown pedig 6. körös pick volt. Persze van náluk jobb CB is a ligában, de arra a szerepkörre amit vélhetően szán nekik Marinelli tökéletesen jók lesznek ők is. Byron Jones safety szerepkörben is bevethető, a padról pedig Jourdan Lewis és C.J. Goodwin szállhat be.
A két kezdő ezen a poszton Xavier Woods és Jeff Heath lesz, közülük Heath-nek van nagyobb tapasztalata, aki már 2013 óta a Dallas játékosa. Lesz két hiányzó, a korábbi játékosunk Darian Thompson és Donovan Wilson biztosan nem lesz ott a pályán.
A kicker Brett Maher, a punter Chris Jones, a long snappe pedig L.P. Ladouceur. A visszahordásokért Tony Pollard, Tavon Wilson és Randall Cobb felel majd.
Mint olvashatjátok nem vagyok túl optimista. A támadóink rendre szenvedtek mostanában a Cowboys ellen, borzasztóan sikerült az elmúlt két dallas-i túránk. Remélhetőleg előhúz valamit a cilinderből Barkley, mert nem vagyok benne biztos, hogy ez a mai Manning meg tudja verni ezt az ellenfelet. Nem nagyon blitzel a védelem, azonban olyan változatosan támadja a védőfal az ellenfeleket, amely számos O-line-nak gondot okoz. Ezen kívül egy szimpla cover 2-vel össze lehetett mostanában zavarni Eli-t. Ezt a futójáték megerősítésével tudjuk kiküszöbölni. Hogyha hatékonyak tudunk lenni a földön, akkor közelebb kell húzódnia a Cowboys védőinek a boxhoz és így az elkapóinknak is könnyebb dolga lesz. A vendéglátóknak kulcskérdés, hogy milyen állapotban van Zeke Elliott. Az biztos, hogy mindenképp a futójátékot kell megfognunk, mert ha kizárólag a passzra hagyatkoznak, akkor hibára kényszeríthető Prescott. Igaz ez sem lesz könnyű feladat, de Dexter Lawrence draftolásával elvileg fejlődnünk kell ezen a téren. Viszonylag sima Dallas győzelmet várok, egyszerűen jóval erősebb keretük van és domináltak minket mostanában (ahogy gyakorlatilag a teljes NFC East). Abban lehet bízni, hogy jóval jobbak vagyunk mint azt gondoljuk és egyszer minden rossz sorozat megszakad. Ezek azonban nem feltétlenül reális érvek, így én nem tudok bennük bízni.
